Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Miután utolsó volnék a képviselők sorában, akik ezen a vitanapon felszólalnak, nemcsak a Szocialista Párt képviselőjeként, hanem annak a bizottságnak a vezetőjeként is meg kell szólalnom, amely végül is kezdeményezte, hogy ez a vitanap itt, a parlamentben lefolyjon. Azt vártam, vártuk, hogy megtörténik az egyfajta szembenézés mindazzal, amit a cigányság ma megtestesít Magyarországon, hogy sorra vesszük azokat a problémákat, amelyekkel a társadalom nagy részének kell szembesülnie naponta. Ehhez vitaanyagként, vitaalapként minden képviselő megkapta a kormány által összeállított anyagot, a kormányhatározatot, képviselőtársaim megkapták azt a dokumentumot, dokumentumcsomagot is, amelyet az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat állított össze. Ezek együttesen azt gondolom elégséges muníciót adtak volna ahhoz, hogy itt az Országgyűléshez méltó színvonalon menjen végbe a vita. Az, hogy nem így történt hiszen erről akarok beszélni , azt hiszem, a parlament természetéből következik. Sajnálatos módon itt és az elmúlt órákban megismétlődött az, ami már oly sokszor megtörtént különböző vitáink alkalmával.
Voltak olyan elemek ebben a vitában, amelyek teljességgel távol estek a dolog természetétől is. Itt csak egyetlen dologra hivatkoznék: mindjárt a vita elején elhangzott, hogy lám, a cigányság a magyar nemzettest része, hiszen ők vonultak a magyarok segítségére Erdélyben, a marosvásárhelyi események idején, 1990. március 19-én. Sajnos, aki ezt mondta, éppen csak azzal nincs tisztában, hogy a megelőző napon ugyanoda, Marosvásárhelyre romániai, román nyelvű cigányokat vittek leitatva és feltüzelve, akik ugyancsak verték a magyarokat. Nem tudom, ebből mire lehetne következtetni, de ez olyan fokon idegen volt mindattól, ami idetartozott volna az Országgyűlés elé, hogy nem tudom szó nélkül hagyni.
Most néhány dologra reagálnék utalásszerűen, hiszen az oktatással, a különböző programokkal kapcsolatban hiányérzeteket fogalmaztak meg képviselőtársaim, egyébként joggal, de mégis jó, ha tisztában vagyunk az adatokkal.
Az oktatásra, kitüntetetten a cigány fiatalok oktatására ez a kormányzat 600 millió forintot fordít, ebből 243 millió forint jut a Gandhi Gimnáziumnak. '92 és '95 között a kormány 50 millió forintot fordított ösztöndíjasokra, ebből évente nagyjából-egészében ezer cigánygyereket lehetett ösztöndíjjal segíteni, ami természetesen kevés. Erre futotta, és hogyha kicsivel jobb helyzetben lesz az ország, akkor nyilván többeknek tud majd ösztöndíjat nyújtani.
A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 150 millió forinttal alakult meg, elkezdi működését, remélhetőleg bekapcsolódik abba a programsorozatba, amelyről itt részleteiben is szó esett. A Népjóléti Minisztérium által szervezett cigányszociális földprogram 124 településen 110 millió forinttal támogatta azokat a kezdeményezéseket, amelyek a cigányságot helyben foglalkoztatnák. Az OFA, az Országos Foglalkoztatási Alapítvány 900 programot menedzsel százmillió forintból. Ezek külön-külön persze jól hangzó pénzek, de együttesen sem elegendők ahhoz, hogy megoldják mindazokat a gondokat, amelyek folyamatosan foglalkoztatják a cigányságot is, meg természetesen a társadalom egészét is.
Itt akkor engedjék meg, hogy kitérjek a bizottságunk által évről évre elvégzendő munkára, a parlament által szétosztandó pénzekre, hiszen minden alkalommal, amióta az új parlament megalakult, akár az önkormányzati támogatásokról, akár a társadalmi szervezetek támogatásáról beszélünk, a szétosztandó pénzek kétötödét cigány szervezetek, illetőleg a cigány önkormányzat kapja. Körülbelül hasonló az arány talán valamivel, csekély mértékben különbözik ettől a Kisebbségekért Közalapítvány 400 millió forintos pénzénél, amelynek egyharmadát negyven százalékát kapják cigány szervezetek, illetve a cigánysággal összefüggő programok.
Örültem volna, ha képviselőtársaim ebben a vitában, illetve még azt megelőzően veszik maguknak a fáradságot, és elolvassák azokat a dokumentumokat, amelyeket kézhez kaptak; akkor talán sok megjegyzést megspórolhattunk volna, szerencsétleneket és rosszízűeket egyaránt, hiszen a Látlelet című dokumentum önmagában tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek '90 és '94 között történtek, amelyeket az akkori kormányzat hozott. Tehát egész egyszerűen nem állja meg a helyét az, hogy bárki is elhallgatta volna ezeket az intézkedéseket. Nem mondta volna senki, hogy nincs egyetlen párt sem, amelynek lenne cigány válságkezelő programja, hiszen a koalíciós pártok azért töltenek be koalíciós szerepet, hogy a kormányt próbálják rávenni az ilyen programok létrehozására, és ezt a programot megvalósította, letette a kormány nyilván vannak vitás pontjai.
Végezetül: számomra és számunkra elsősorban az a fontos, hogy mindeme törekvések mögött ott vannak az emberek, az a roma sokaság és azok a roma egyedek, akiknek a képviselői itt ülnek közöttünk. Ha nem az a humanitás, a szolidaritásnak nem az kötelezettsége vezetne bennünket, amely miatt mi szocialisták baloldalinak mondjuk magunkat, akkor nem lett volna érdemes legalábbis számunkra megtartani ezt a vitanapot. Ez az a kötelezettség, ami vezet és amelynek értelmében programunkat, politikánkat a továbbiakban is folytatni akarjuk. Köszönöm szépen. (Taps.)