Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vitában is elmondtam, hogy cseppet sem vagyok elégedett az 1100. évforduló emléknapja tárgyában benyújtott törvényjavaslat szövegével, miután minden elemét nélkülözi az ünnepélyességnek, és így a legkevésbé sem méltó az alkalomhoz. Hitem szerint bármely más táján a világnak megértenék, hogy egy haza 1100 éves fennállása sokkal jelentősebb, nagyszerűbb és felemelőbb esemény, semhogy arról a hétköznapiság nyelvén lehetne törvényt alkotni; ellenkezőleg: igenis a köznapiság fölé kell emelkednünk, meg kell emelnünk a kalapot és meghajtanunk a zászlót, és csakis a maradandóság, a halhatatlanok tehát Berzsenyi, Kölcsey, Ady nyelvén méltathatjuk. A tisztesség normái szerint tehát olyan törvényt illendő alkotnunk, amit ötven, száz év után vagy később is csak jóérzéssel, mint lélekemelő és nemesítő olvasmányt lehet elővenni és olvasni.Mélységesen meg vagyok győződve: ha élnének még említett nagyjaink és utódaik közül is, akik felértek hozzájuk, ebben a vitában velem értenének egyet, és nekem adnának igazat. Szomorúan fűzhetem hozzá: ha valaha is kételkedtem volna Ady igazában, hogy igenis van "magyar magyarság" és vannak "kozmopolita műmagyarok", illetve Németh László szerint "mélymagyarok" és "hígmagyarok", úgy erről most kétséget kizáróan győződhetnék meg. És mindezt tudniillik a szöveget és az a körüli szóváltást is csak Bessenyei "Magyarság" című röpiratának kifakadásával minősíthetem: "Nagyon megszűkültünk a magyarságba', melynek ugyan bőségébe' soha nem voltunk."
Mindezt figyelembe véve csak helyeselni tudom Balsay István, dr. K. Csontos Miklós javaslatához csatolt kiegészítését, amely ha teljesen nem oldja is meg a gondot, mégis enyhíti az eredeti szöveg szürkeségét, sivárságát.
(20.20)
Tisztában vagyok vele, hogy völgyben ülő kor az, amiben élünk, mégsem lehetünk annyira elesettek, se lelki szegények, hogy ne találjunk méltó szavakat az évfordulóhoz, hogy megfeledkezzünk a jó modorról, ráadásul stílusérzékünk is cserbenhagyjon bennünket. Minderre akkor is törekednünk kell, ha tisztában vagyunk vele és tudjuk is Ady nagy igazságát: „Magyar gomblyuk virággal is bús.” - „Őrzők, vigyázzatok a strázsán”. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)