Pető Iván (SZDSZ)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselők és más, parlamenten kívüli, fontos, jelentős befolyással rendelkező szereplők is a szatymazi templombetörés ismertté válása után azonnal felismerni vélték, hogy ahogy fogalmaztak keresztényellenes, antikrisztiánus jelenségekről van szó. Brutális támadás érte a katolikus egyházat és híveit, hallottuk éppen egy hete itt a parlamentben. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van!) Nemcsak az elkövetők keresztényellenességét emlegették, hanem többen egyenesen vallás- és keresztényellenes kurzust, politikát sejtettek a szatymazi cselekedetek hátterében. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van!)A politikai vádak megfogalmazóinak egy része talán maga is elhitte, amit állított, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége nem lép fel ilyen esetekben kellő eréllyel, nem feltételezték, hogy rövidesen kiderülhet, mi is történt valójában, hogy összeomlanak a kormányellenes vádak, amelyeket most itt képviselőtársaim bekiabálással csak megerősítettek, vállaltak.
Ismét megalapozatlannak találtatik az egyház- és vallásellenes politika emlegetése. Bár a hívőket és nem hívőket természetesen egyaránt felháborítja a barbár garázdálkodás, kiderült, hogy sajnos teljesen szokványos, mondhatni, sok évszázados hagyományra visszatekintő cselekedetekkel van dolgunk. Három fiatalember, saját bevallásuk szerint fejenként 2-2 liter bor után, nyilván félig öntudatlan állapotban tette, amit tett, és természetesen cselekedeteiket ez egyáltalán nem menti. A fiatalemberek az újságok tanúsága szerint istenhívő katolikusnak tartják magukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon ma ugyanúgy, mint más demokratikus országokban nem a különböző világnézetű, felekezetű emberek, hívők és nem hívők között húzódnak az ellentétek. Súlyos felelőtlenség bármilyen vandál cselekedet mögé kultúrharcot fantáziálni, vagy ami talán még rosszabb, az ilyen eseteket megpróbálni kultúrharc kirobbantására használni. Nem is praktikus egyébként, képviselőtársaim, hiszen az egyház- és keresztényellenesség vádja, nyilván a teljes hiteltelensége miatt az elmúlt években eredménytelen politikai stratégiának bizonyult. Erkölcsi kérdés is, hogyha már valakivel előfordul, hogy a politika rangjára emel nem politikai természetű bajokat, s megalapozatlanul vádaskodik, amikor kiderül mondjuk így a finomság kedvéért tévedése, legyen képes nyilvánosan bocsánatot kérni. (Taps a bal oldalon.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne legyen félreértés, nem egyedi eset, ami a szatymazi garázdálkodás kapcsán történt, hogy ugyanis hihetetlenül súlyos vádak fogalmazódnak meg a nyilvánosság előtt, s aztán egy idő múlva, amikor kitűnik, hogy ezek az állítások teljesen megalapozatlanok voltak, nem történik semmi azok részéről, akik a vádakat képviselték.
Itt van a másik ügy, a Budapest Bank privatizálásának esete. Talán már a jövő héten foglalkozik az Országgyűlés az ezen ügyben felállított vizsgálóbizottság jelentésével. Most tehát nem ennek részleteiről kívánok szólni, hanem pusztán arról, hogy lassan egy éve, amikor először került szóba ez az ügy, az ellenzéki képviselők közül többen azonnal rettenetes visszaélésekről, sötét ügyletekről beszéltek, és a nem éppen visszafogottságáról, alulfogalmazásáról ismert pártelnök, frakcióvezető, mint rendesen, alkotmányellenességet emlegetett meg azt, hogy pártja hatalmas összegeket fog leleplezni.
(15.40)
A vizsgálat során kitűnt: sem alkotmányellenesség, sem visszaélés, sem sikkasztás. A legmerészebb megalapozott megállapítás az ügy kapcsán mára nem más, mint fegyelmezetlen adminisztráció, semmiképpen nem a károkozás szándékával.
Csak ismételni tudom: erkölcsi kérdés, tisztesség kérdése, hogy ha valaki bármilyen megfontolásból is a politika rangjára emel nem politikai bajokat, hibákat, vétségeket, s eközben embereket, intézményeket gyaláz, legyen képes legalább utólagosan bocsánatkérésre már csak saját hitelessége érdekében is. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)