Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (Néppárt-MDNP)

1996. március 31.

DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Ezt nem azért tesszük, mert a Néppárt nem örül annak, hogy az Országgyűlés végre tárgyalja a természetvédelmi törvényjavaslatot, hanem azért, mert szeretnénk, ha az egész ország hasznára váló jó törvény születne. Ezért csatlakozunk mindahhoz a dicsérethez, amelyet az előző összes vezérszónok elmondott, azonban nem ismételjük meg azokat, mert úgy gondoljuk, hogy az aggályaink felsorolásával többet használunk az ügynek.Az első probléma abból adódik, hogy a helyenkénti részletes és átfogó jellegű szabályozás ellenére mégiscsak egy kerettörvény van előttünk. A majdani törvény működőképességéhez nagyon nagyszámú rendelet megalkotására van szükség.

A törvényjavaslat 85. §-a 11 felhatalmazó szabályt tartalmaz a kormány és 22 felhatalmazó szabályt a miniszter számára. Ez nagyon sok.

A problémát az államtitkár asszony is említette az expozéjában, és azt mondta idézem -: "A cél az, hogy a végrehajtás szempontjából kulcsfontosságú rendeletek a törvény hatálybalépésének időpontjára elfogadásra kerüljenek." Idézet bezárva. Szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy ez nem lehet cél.

(16.50)

Sőt, e körben semmilyen cél nem lehet. Itt ugyanis törvényi kötelezettség van, és nemcsak a kulcsfontosságúnak minősített, hanem az összes végrehajtási rendeletre. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (4) bekezdése ugyanis így szól, idézem: "A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni." Tehát nemcsak a kulcsfontosságú, hanem az összes rendeletnek kell nemcsak elkészülnie, hanem hatályba lépnie, méghozzá a törvénnyel egy időben.

Zavarosak és hiányosak a természetvédelem állami területi szerveiről szóló részek. Ezekről az úgynevezett igazgatóságokról a javaslat több helyen tartalmaz rendelkezést, és különböző feladatokat telepít hozzájuk. Így például a 6. § szerint az egyedi tájérték megállapítása és nyilvántartásba-vétele az igazgatóság feladata. A 7. § szerint a tájvédelemre vonatkozó előírások érvényesítése érdekében az igazgatóság szakhatóságként jár el. És még sok helyütt van szabály.

Az 57. § (1) bekezdése szerint, mások mellett az igazgatóság látja el a természetvédelmi igazgatás feladatait. Aztán jön ugyanennek a szakasznak a (2) bekezdése, amely szerint az igazgatóság feladat- és hatáskörét a kormány állapítja meg rendeletben.

Mindebből az következik, hogy a kormány még nem tisztázta pontosan, hogy milyen szerepet is szán az igazgatóságoknak. A célszerű az lenne, ha az igazgatóságok feladat- és hatáskörét alapvetően ez a törvény állapítaná meg, és hogyha lehetséges, akkor egy kicsit rendszerezettebben, mint ahogy a jelenlegi javaslatban van.

Azt pedig egyszerűen nem értjük, hogy mit ért a javaslat azon, hogy az igazgatóságok működési területét a miniszter állapítja meg rendeletben. Az igazgatási szerveknek ugyanis a magyar jog szerint illetékessége van meg hatásköre. Illetékességről ez a javaslat egy szót sem szól, csak gyanítjuk, hogy működési kör alatt az illetékességet próbálja érteni, de akkor talán azt kellene meghatározni.

Ezek után e rész indokolását elintézni azzal a mondattal és most idézek az indokolásból , hogy "a javaslat átfogóan szabályozza a természet védelmének szervezeti rendszerét, meghatározva az egyes szervezetek feladatkörének főbb elemeit", enyhén szólva is túlzásnak tűnik.

Aggályosnak tartja a Néppárt a törvényjavaslat jogi tisztázatlanságát, azt is mondhatnám, hogy zűrzavarosságát. Sorolom a példákat, nem az összeset, mert az nem fér bele a 10 percbe.

A 68. § (2) bekezdése szerint a védett növény- és állatfaj egyede állami tulajdonban van. A probléma abból adódik, hogy a Ptk. szerint nemcsak a védett, hanem az összes vadon élő állatfaj állami tulajdonban van.

A következő probléma: a 60. § (1) bekezdése az ügyész szerepéről szól; olvasom: "Az ügyész a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint jár el a természeti területek, értékek, különösen a védett természeti területek és értékek a büntető törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése esetén". Ezt egészen egyszerűen nem lehet érteni hogy mit akar. Ugyanis ha azt akarja mondani, hogy az ügyészre is kötelező a büntetőeljárásról szóló törvény, akkor elég felesleges itt kimondani, ha pedig valami speciális hatáskört, speciális feladatot szán az ügyészségnek, akkor meg azt kellene megmondani; csak ebből nem lehet tudni, hogy mi akar lenni.

Teljesen zűrzavaros a szabálysértési törvény módosításáról szóló rész. Ezt is csak vázlatosan...

Megfogalmaz egy, az indokolásban újnak mondott szabálysértést az 1968. évi I. törvény 116/C §-aként. A probléma csak az, hogy egy ilyen szabálysértés már van, csak nem itt, hanem a 17/68-as kormányrendelet 111. §ában, arról viszont valahogy elfelejt rendelkezni a javaslat.

A szabálysértés elkövetőjét tehát amelyet itt a javaslatban fogalmaz meg a törvény 200 ezer forintig terjedhető pénzbírsággal kívánja sújtani. A probléma itt kettős. Az egyik az előzőből adódik, hogy egyszer van már egy ugyanolyan szabálysértés, ahol lényegesen alacsonyabb a kiszabható felső határ; vajon melyiket kell alkalmazni, hogyha az egyiket nem tesszük ki. Másodszor pedig ez a határ ellentétes ugyanennek a törvénynek, vagyis a szabálysértésekről szóló '68. évi I. törvény 17. § (1) bekezdésével, az ugyanis meghatározza a szabálysértési bírság általános felső határát, és az 50 ezer forint, ergo 200 ezer nem lehet.

A javaslat szerint a jogellenesen birtokban tartott, védett növény- és állatfaj egyedét az igazgatóság elkobozza. Ezzel meg az a probléma, hogy az elkobzás a jogban azt jelenti, hogy az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. Az itt felsorolt dolgok azonban ugyanezen törvényjavaslat 68. §-a szerint állami tulajdonban vannak.

A törvényjavaslat jogot ad az ügyésznek és a természetvédelmi célú társadalmi szervezeteknek keresetindításra a természet védelme érdekében ez a 65. § , az ügyésznek akkor, ha az egyébként keresetindításra jogosult, a társadalmi szervezetnek pedig akkor, ha az egyébként keresetindításra jogosult, illetve az ügyész nem élt keresetindítási jogával. Tehát itt egy "sorozatos" jog van: ha az egyébként jogosult nem él, akkor az ügyész, ha ő sem, akkor pedig a társadalmi szervezet. Azt azonban nem tudjuk meg a javaslatból, hogy ki az, aki egyébként keresetindításra jogosult; a sorban később álló honnan tudhatja meg, hogy az előtte álló indított-e pert; ha meg is tudja, meddig kell várnia ugye, van egy elévülési idő, ami néhány év, akkor ki kell várni az elévülési időt, akkor meg már utána azért nem lehet pert indítani , tehát teljesen tisztázatlan. Meg kell mondjam, hogy a magyar jogban ez egy teljesen szokatlan megoldás. Ezért erre gondolni kellett volna.

Azt csak jelezni szeretném, hogy a törvényjavaslatból nem állapítható meg, hogy ki a keresetindításra jogosult. De ha egyszer megtudjuk, akkor lehet, hogy azt kell mondanom, hogy a javaslat alkotmányellenes. Ugyanis az ügyésznek ezt a fajta párhuzamos keresetindítási jogát '94-ben egyszer már az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Most csak reménykedem, hogy itt nem erről van szó gondolom, a későbbiekben majd kiderül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi valóban örülünk a törvényjavaslatnak, de mint látják, örömünk korántsem felhőtlen. És még nem beszéltem a legnagyobb problémáról. Hiányzik a gazdasági hatáselemzés, és nincs a törvényjavaslat mellé téve, hogy mennyibe kerül a végrehajtása, és hogy megvan-e a végrehajtás anyagi fedezete. Anyagi fedezet nélkül pedig ez a törvény nem lesz más, mint jámbor óhaj. Mi pedig jámbor óhaj helyett természetvédelmi törvényt szeretnénk.

Ezért kérjük a kormányt, hogy a gazdasági hatásvizsgálatokat pótlólag, eleget téve a Házszabálynak, mielőbb bocsássa a Ház rendelkezésére, képviselőtársaimat pedig arra kérjük, hogy mindaddig, amíg ezek az adatok nem állnak rendelkezésünkre, addig ne fogadjuk el a törvényt, várjuk meg, hogy mi az, amit nyugodt szívvel meg tudunk szavazni együtt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)