Sződi Imre (MSZP)
SZŐDI IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Sajátos aspektusból kívánok szólni az előttünk levő T/2098. számon benyújtott, a természet védelméről szóló törvényjavaslathoz, arról kívánok szólni, hogy mennyiben ad a tervezett szabályozás megfelelő választ korunk környezetvédelmi kihívására.
Napjainkban számos hazai és nemzetközi környezet- és természetvédelmi dokumentum, koncepció lát napvilágot, amelyek köréből a hazai nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepciót szeretném kiemelni, és annak néhány alapelvét összevetni a törvényjavaslattal.
A koncepció természetmegőrzési és stratégiai alapelvei az egész törvényjavaslatban, annak szellemiségében megjelennek és tételes rendelkezésekben tárgyiasulnak. Így a holisztikus elv, amely egyértelműen határozza meg azt a közismert tényt, hogy a természeti értékek védelmét nem lehet csak a védett objektumokra korlátozni. Ez megjelenik magában a törvénynek a tagoltságában egyrészt általános természetvédelemként, másrészt pedig a hagyományos természetvédelem formájában , továbbá az egyes konkrét rendelkezésekben, mint például a természeti terület fogalmának a bevezetésében.
A folyamatelv a globális szemlélet elvével összhangban a természeti rendszer funkcionális egységének megőrzését, a természet működőképességének biztosítását hivatott szolgálni, s mint ilyen, a törvényjavaslat alapelvi jelentőségű rendelkezése.
A fenntartható természet és racionális tájhasználat elve kapcsán leszögezhetjük, hogy a természetvédelmi stratégiának arra kell törekedni, hogy valamennyi természeti egységben, tárgyban megtalálja és kialakítsa az emberi kultúrkörnyezet, a természetközeli gazdálkodás és a különösen oltalomban részesített területek helyes arányát.
Valójában ennek az elvnek a megvalósulása jelenti az optimális tájhasználat kialakulását. Az ehhez szükséges törvényi háttér az általános természetvédelem és a hagyományos természetvédelem szoros kapcsolódási pontjaihoz és a szabályozás szigorúságának fokozataihoz kapcsolódik. A fenntartható természet és racionális tájhasználat megköveteli a természetvédelmi terület hasznosításának formáival való foglalkozást; ez a törvénytervezet a 71. §-ában a támogatások és a kártalanítás kérdéskörénél jelenik meg.
Az mindenki előtt ismert, hogy egy védett füves vagy vizes élőhely gondozás nélkül elvadul, és védett értékeink károsodnak. A természetvédelmi területeken való gazdálkodás tehát igen fontos, még akkor is, ha időszakosan vagy részben korlátozásokat kell a tulajdonosoknak tudomásul venni. Ezért szükséges, hogy a támogatási rendszer segítse az olyan technikai-technológiai fejlesztéseket, amelyek nem okoznak kárt a természetvédelmi területeken és segítik a gazdálkodást.
A támogatási finanszírozást hosszabb távon fontosabbnak érzem, mint a kártalanítást. A törvénytervezet a költségvetést és az elkülönített pénzalapokat jelöli meg, hogy erre biztosítson fedezetet. Célszerűnek érzem, hogy a központi Környezetvédelmi Alap egy részét százalékban is nevesítsük annak érdekében, hogy ilyen célokra lehessen fordítani.
Az előző hozzászólással kapcsolatban jegyezném meg, hogy a környezetvédelmi bizottság a törvény tárgyalásra való alkalmasságának megítélése kapcsán felvetette, hogy szükségesnek érzi és kéri a beterjesztő minisztériumot, hogy a forrásokról, a forrás szükségességéről adjon egy tájékoztatást nemcsak a bizottságnak, hanem az Országgyűlésnek is.
Az elmondottak mindenképpen segítik az 1995-ben alkotott, a védett területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvénytervezet végrehajtását.
A nemzetközi dokumentumok közül az 1992-ben kötött és hazánk által 1995-ben kihirdetett biológiai sokféleség védelméről szóló egyezmény néhány sarkalatos pontja és a törvényjavaslat közötti összhangról kell szót ejteni.
Az egyezmény értelmében a biológiai sokféleség védelméhez nemzeti stratégiát kell meghatározni, megfelelő kutatási, képzési rendszert kell kialakítani, illetve monitoring hálózatot működtetni, és emellett törekedni kell természeti értékeink in situ védelmének megvalósítására. Ami tervezett nemzeti stratégiánkként megjelenik, az a nemzeti környezetvédelmi program részeként elkészítendő nemzeti természetvédelmi alapterv, amely a természet védelmével, ezen belül a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos feladatokat és egységes politikát határozná meg. Ez a jogintézmény a hagyományos természetvédelmi kultúrával rendelkező országokban sem ismeretlen, így például a közelmúltban Hollandiában készítettek a természeti értékek megőrzéséről szóló rendeletet.
A törvényjavaslat ennek keretében teszi lehetővé olyan új intézmények bevezetését, mint az ökológiai vagy zöldfolyosó, az ökológiai hálózat, illetve az érzékeny természeti területek rendszere. Mindhárom jogintézmény rendkívül szoros és szerves kapcsolatban áll az adott földterületeken gazdálkodókkal, hiszen a földnek, mint sajátos természeti erőforrásnak, a folyamatos és természetkímélő felhasználása a mezőgazdaság számára kulcsfontosságú.
Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy bár a természeti értékek védelme döntően állami feladat, az nem képzelhető el a földtulajdonosok és gazdálkodók aktív közreműködése és önkéntes jogkövető magatartása nélkül.
(17.20)
A másik kulcsfontosságú kérdés a természetvédelmi oktatás és képzés, mint a természetvédelmi tudatosság növeléséhez szükséges feltételek biztosítása.
A tervezet értelmében az oktatás és képzés nem pusztán a környezetvédelmi oktatás része, hanem önálló, és az egyes tárgyak és a specialitások figyelembevételével jelenik meg.
A természetvédelmi oktatásnak, mind az iskolai, mind pedig az iskolán kívüli oktatásban, képzésben fontos és növekvő szerepet kell szánni az elkövetkezendő időben.
Szorosan kötődik az oktatáshoz a természetvédelmi célú kutatások kiemelt kezelése, a kutatási prioritások pontos meghatározása.
Tisztelt Ház! Harmadszor szólni kell arról, hogy a természet állapotának világszerte tapasztalható leromlása, az értékek pusztulása és a kedvezőtlen folyamatok felgyorsulása elengedhetetlenül szükségessé teszi azoknak az információknak a folyamatos kezelésére való rendelkezésre állást, amellyel a védelmi, illetve a konkrét beavatkozási cselekvések megalapozhatók.
Az információk biztosításához alaplépés a természeti állapot felmérése, illetve az erre épülő folyamatos megfigyelő jelző, azaz monitoring tevékenység beindítása, fenntartása. Az ezekhez szükséges törvényi szabályok a tervezetben mind megtalálhatók.
A természeti értékek megőrzése kapcsán mindenképpen az in situ védelemnek kell elsőbbséget biztosítani, azaz a természeti értékeket, növényi és állatfajokat természetes vagy természetközeli élőhelyükön kell fenntartani abban a környezetben, amelyben kialakultak és amelyben életfeltételeik maradéktalanul biztosíthatók. Ehhez a védett természeti területek megfelelő nagyságú és kapcsolódó területei nyújthatnak garanciát, ugyanakkor a természetes vagy természetközeli élőhelyek rekonstrukciója érdekében is meg kell tenni a szükséges közgazdasági, természetvédelmi, jogi intézkedéseket.
Ugyanakkor vannak olyan természeti értékek, amelyeket természetes előfordulásuk helyén nem őrizhetünk meg. Ilyen például a szakmai tudományos szempontból kiemelt jelentőségű ásványok, ősmaradványok köre, hiszen e képződmények többnyire a bányászat során táródnak fel, és e tevékenység nemcsak megismerésüket, hanem elpusztulásukat is jelentheti. Ebben az esetben viszont az ex situ védelemnek van jelentősége, amely magába foglalja a bejelentés kötelezettségét, a leletmentést és bemutatás feladatát.
Végső soron úgy ítélem meg, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat mind a hazai természetvédelmi szakmai követelményeknek, mind pedig a nemzetközi kötelezettség vállalásának alapjaiban eleget tesz. A mi feladatunk ezzel kapcsolatban az, hogy a szükségessé váló módosításokkal a törvénytervezetet még jobbá és kiérleltebbé tegyük. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)