Szabó Lajos Mátyás (MSZP)
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kutrucz Katalin hozzászólása késztetett kételemű megjegyzésre, nevezetesen pedig megszólalásának azon része, ahol a törvényt úgymond azért kritizálta, mert abban túl nagyszámú felhatalmazást talál. Szeretném és ez az első megjegyzésem felhívni a figyelmét, hogy nem 11+22 felhatalmazásról, hanem 2 felhatalmazás tartalmi elemeinek behatárolásáról van szó.A másik megjegyzésem inkább jogfilozófiai, jogelméleti, nevezetesen pedig az, hogy egy törvény, amely szándékában azzal áll elő, hogy a XX. század végén a XXI. századra is túlnyúló stratégiát szabjon az ország természetvédelmében, természetesen azt a jogalkotási alapelvet követi, hogy a legeslegapróbb részletekig nem lehet a törvényben mindent szabályozni. E rugalmasságot jeleníti meg ez a felhatalmazás, nevezetesen pedig olyan jogállami keretek között, amelyben Magyarország is él és működik, amelyben maga a törvény kötelessége, hogy az alkotmányosságnak megfeleljen. Ebből következik, hogy a belőle fakadó rendeleteknek is ezt kell tenniük. Ennek a megfelelősségén őrködik az Alkotmánybíróság, és hozzáteszem, hogy van még egy, egy másik tágabb körből fakadó kötelezettségvállalásunk is, amire éppen Sződi Imre megelőző hozzászólásában is utalt, nevezetesen pedig a nemzetközi szerződésekből, sőt a nemzetközi szervezetekben való tagságból fakadó kötelezettségek. Gondoljunk csak bele, hogy éppen ezekben a napokban, hetekben leszünk az OECD tagjai, annak a szervezetnek a tagjai, ahová a felvétel egyik kritériuma épp a környezetvédelmi szabályok magas színvonala volt.
Én azt hiszem, hogy ez a kettős kötöttség megnyugtathatja Kutrucz Katalint, hogy ez a felhatalmazás nem a törvény alóli kibújás, hanem a finom hangolás eszközeként szolgáló felhatalmazás. Köszönöm. (Taps.)