Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy a Független Kisgazdapárt a legmesszebbmenően támogatja a természet mint nemzeti kincsünk védelmét amint ezt Berregi István, igen tisztelt képviselőtársam már elmondta , és több módosító javaslatunkkal támogatjuk ezt a törvényjavaslatot is.Ennek kapcsán fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Független Kisgazdapárt nem valamiféle öncélú ellenzékieskedést folytat, nem utasítja el elvből a kormány valamennyi előterjesztését, hanem éppenséggel azon igyekszik, hogy módosító indítványaival jobbá tegye azokat a törvényjavaslatokat, amelyek nem teljességgel elfogadhatatlanok. Ezt tesszük jelen esetben is.
Pozitívumnak tekintjük azt is, hogy Baja Ferenc miniszter úr az egyébként elég gyarlóra sikeredett környezetvédelmi törvényt követően viszonylag hamar beterjesztette a természetvédelmi törvényt is, amit követelményként már annak idején is hangsúlyoztunk.
Elismerést érdemel az is, hogy a környezetvédelmi törvényhez képest ez a törvényjavaslat lényegesen jobbra sikeredett. A törvényjavaslat pozitívumának elismerése nem zárja ki, hogy néhány kritikai észrevételt tegyünk. Itt most a törvényjavaslat három legfőbb szerintem alapvető hibáját kell majd kiemelnem. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, néhány formai problémára szeretném fölhívni a figyelmet.
Nagy örömmel állapítottam meg, hogy a törvényjavaslat a helyesírási és nyelvhelyességi hibák tekintetében szinte forradalmian áttörő javulást mutat. Kissé személyes sikerként élem meg, hogy miután rendszeresen hoztam szóba a helyesírási, nyelvhelyességi hibákat itt, az Országgyűlésben, végre olyan törvényjavaslat került a T. Ház asztalára, amely szinte kifogástalan. Gondos átnézésre azért mégis akad egy-két hiba.
Ilyen például a 29. § (1) bekezdésében a "bioszféra-rezervátum" kötőjel nélküli különírása, ami aztán a 34. § (1) bekezdésének c) pontjában is ismétlődik, vagy hasonlóképp a 33. § (3) bekezdés a) pontjában a "termőhelytípus" különírása. Nyelvhelyességi szempontból kifogásolható a 4. § d) pontjában a "folyamatokat többségében" fordulat, ahol a többes számnak megfelelően a "folyamatokat többségükben" lenne helyes. De ismétlem: csak elvétve fordulnak elő hasonló, kisebb lapszusok. Csak így tovább: közel a teljes hibátlanság!
Még mindig a formai hibáknál maradva, a jogszabályszerkesztésről kell néhány szót szólni. Amint már egy kormánypárti képviselőtársam is szóvá tette, a fogalom-meghatározásokkal kapcsolatban tehetők bizony észrevételek. A törvényjavaslat 4. §-ában adja az alapfogalmak meghatározását, majd később, az 53. § (3) bekezdésében ismét fogalom-meghatározásokra kerül sor. De ugyanígy még akadnak máshol is fogalom-meghatározások. Már többször is javasoltam az igazságügy-miniszter úrnak, hogy adjon ki és mint ezért felelős követeljen meg egységes jogszabályszerkesztési elveket. Több más ország gyakorlatát követve az szolgálná a könnyebb áttekinthetőséget, ha valamennyi fogalom-meghatározás együtt, a törvény elején kapna helyet.
Megfontolásra ajánlom egyben a jövőre nézvést azt az egyes országokban követett gyakorlatot, amely szerint a terjedelmesebb törvények elé valamiféle tartalomjegyzéket illesztenek, ami megkönnyíti a törvény áttekintését és az eligazodást abban. Szerintem amennyire lehet, meg kell könnyítenünk a polgárok eligazodását a törvényen belül, mert hiszen ez fontos előfeltétele a jogkövetésnek.
Az érdemi kérdésekre rátérve, megítélésem szerint az első súlyos hibája a törvényjavaslatnak, hogy végső soron még mindig kerettörvény-jellegű, bár lényegesen kisebb mértékben, mint a környezetvédelmi törvény volt erről azért esett már itt szó. A javaslat más törvénybe utal olyan szabályozási területeket, amelyeket a törvény keretein belül is rendezni lehetne, viszonylag könnyen.
Itt különösen szembetűnő a természetvédelmi őrökre vonatkozó szabályok külön törvénybe utalása. Egyik igen tisztelt kormánypárti képviselőtársam hivatkozott arra, hogy "A soha nem látott mértékű falopások, a veszélyesen elharapózott orvvadászat, orvhalászat, a védett értékek pusztítása, eltulajdonítása mindenki előtt ismert." Nagyon örülök, hogy a közbiztonság hiányát ezen a téren is kormánypártiak is fel- és elismerik, mert ha ezt mi tennénk, populista demagógiának méltóztatnának minősíteni.
Épp az említettek miatt ugyanez az igen tisztelt képviselőtársam szorgalmazta a természetvédelmi őrök jogállásának tisztázását. Valóban, amíg a természetvédelmi őrök jogállásának meghatározása nem történik meg, addig a természetvédelem gyakorlati hatékonysága sem működőképes. Teljesen érthetetlen, miért nem lehetett a kérdést ebben a törvényjavaslatban rendezni. Annál megmagyarázhatatlanabb, mivel az erdő- és a vadászati törvényben viszonylag egyszerű módon sikerült az erdő-, illetve a vadőrök kérdését megoldani. A T/1686. számú erdőtörvény-javaslat 86-91. §-aiban, ha nem is kifogástalanul, de elrendezi az erdőőrök a törvényjavaslat szóhasználatában: "az erdészeti szakszemélyzet" státusát, jogait és kötelezettségeit, a fegyverviselést is beleértve.
Meg kell mondanom, a törvény-előkészítő munka szinte érthetetlen hiányosságára és a kormányon belüli összehangolatlanságára utal, hogy a földművelésügyi miniszter úrnak sikerült egy problémát megoldani többé-kevésbé , a környezetvédelmi miniszter úrnak pedig nem sikerült. Azt hiszem, jobban össze kellene hangolni, és valahogy egyformábban csinálni a dolgokat mindenkinek haszna lenne belőle.
Amikor ebben az országban sajnos annyi a magánhadsereg, a különféle vagyonőrző szervezeteknek a csapatai még Csák Máté idejében sem volt talán ennyi az országban , akkor ne féljünk attól, hogy a természetvédelem is kap egy fegyveres őrséget! Ugyanez vonatkozik, persze, az erdőre is és más, hasonló nemzeti értékekre.
A törvényjavaslattal szemben fölhozható másik súlyos kritikai észrevétel az, hogy nem rendezi megnyugtatóan a természetvédelem szervezeti rendszerét. A törvényjavaslat ugyan szól az 57. §-ban bár igen szűkszavúan és határozatlanul a természetvédelmi igazgatásról és a természetvédelmi igazgatóságokról, azonban ezek központi irányítását "a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet"-re bízza.
(17.40)
A törvényjavaslat ezzel a természetvédelmi hivatali szervezetet közvetlenül a miniszter irányítása alá látszik rendelni. Ez a jelenlegi helyzettel szemben is visszalépést jelent, mivel jelenleg is létezik és funkcionál, és ismereteim szerint és ezt a területet eléggé ismerem az egész államigazgatásban példamutató módon funkcionál a természetvédelem országos központi irányítása. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért tűnik úgy ennek a törvényjavaslatnak az olvasása során, hogy ennek a szervezeti kérdésnek a megoldása elmarad.
Végül a harmadik probléma: a jogi kérdések. Az előzőekben Kutrucz Katalin hozzászólására Szabó Lajos Mátyás igen tisztelt képviselőtársam reagált, aki jogi kérdéseket és jogfilozófiai kérdéseket is feszegetett. Elhoztam magammal az 1871. évi XXXI. törvénycikket, az akkori erdőtörvényt. Nagyon kérem az igen tisztelt miniszter urakat, hölgyeket és a kormányt, hogy ne szégyelljék elővenni a múlt század végén készült magyar törvényeket. Ezek ugyanis az akkori európai törvényhozás színvonalán mozogtak és álltak, és meg kell mondanom önöknek, kis tartalmi módosításokkal ezek a törvények ma is megfelelnek a nyugati jogi normáknak. Szabó Lajos Mátyás jogfilozófiai problémákat emlegetett. Ezekben a törvényekben testet ölt az, hogy ami egy szabályozási területre vonatkozik, és minden olyan részletkérdés is, ami az állampolgárok széles körét érinti, amihez jogi, pénzügyi vagy büntető szankciók járulnak, azok lehetőleg egy törvényben, együtt legyenek megfogalmazva.
Csak egy példát mondanék ebből az erdőtörvényből. Azt hiszem, ez ma is ilyen konkrét fogalmazásban kívánkozna bele sok törvényünkbe. Annyira szépnek találtam, ezért engedjék meg, hogy ezt az egy paragrafust felolvassam: "Aki pedig élőfa gallyát vagy ágát letöri, levágja, megvagdalja vagy a fát hasonló módon megrongálja, az egész élőfa értékének tized részétől annak egész értékéig terjedhető kártérítést tartozik fizetni, s azonfelül 10 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Persze az akkori tíz forint gondolom, hogy ma több ezer forintnak felel meg.
Ezt azért hoztam föl példaképp, mert az ellenzék részéről többen, és főképp a konzervatívabb gondolkodású képviselők így én is a jogszabályalkotásnak ezekre a hagyományaira hívjuk fel a figyelmet. Nézzék meg kérem, az angol törvények ma is körülbelül ilyenek. Tehát a közösséget, az emberek széles tömegét érintő kérdéseket nem rendeletben szabályozzák, nem miniszteri vagy kormány- vagy egyéb rendeletekben, nem utalják ki a törvény keretéből, hanem azon a törvényen belül szabályozzák, és így válik a jogkövetés általánossá, mert a polgárnak nem 15 helyen kell keresgélnie, hogy mik azok szabályok, amelyeket neki követnie kell, hanem azok egybe vannak foglalva. Azt hiszem, akkor, amikor Magyarországon ilyen nagy a jogbizonytalanság és ilyen alacsony színvonalú a jogkövetés, akkor ezek a jogalkotási problémák is ennek az egyik gyökeréül, az egyik okául szolgálnak azzal, hogy áttekinthetetlenek, kuszák, nem egységesen és nem egy helyütt rendezettek a törvényes előírások. Arra kell törekednünk, hogy ilyenné váljanak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)