Tamássy István (SZDSZ)
TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Örömmel üdvözlöm a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium által benyújtott törvényjavaslatot a természet védelméről. Jólesik arról beszélni, hogy a környezetvédelmi törvényben jelzett további, környezetet és természetet érintő törvények sorában mondhatnám menetrendszerűen most egy rendkívül fontos állomáshoz érkeztünk.A természetvédelmi törvény, noha elődjei már 1935-ben, 1961-ben és 1982-ben szabályozták a természet védelmének formáit és szervezeti rendjét, az e téren az utóbbi években történt alapvető jellegű felismerések és nemzetközi szintű szabályozások mint például a biodiverzitásról szóló riói egyezmény szellemében a természet védelmének átfogó szabályozását jelenti, szoros összefüggésben a rokon területeken hozott és a közeljövőben megalkotásra kerülő törvényekkel, s az EUnormákkal összhangban.
A törvényjavaslat rendelkezéseinek általános kritikáját, illetve ismertetését az előterjesztő és a pártok vezérszónokai már megtették. Engedjék meg, hogy most egy másfajta nézőpontból elemezzem a törvény gondolatait, és azok tételes megjelenítését.
A vizsgálódást egy rendkívül egyszerű kapcsolatrendszer két elemének párba állításával jellemezhetem, ez az ember és a természet viszonya; bővítve a kört, az ember által létrehozott vagy mondjuk így: megváltoztatott környezet és a természet viszonya.
A kérdést azért tartom egyszerűnek minden bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére, mert az ember természeti lény, tehát maga is a természethez tartozik, annak része. Ebből a szemszögből ez a viszony egy nagyobb rendszer belső kölcsönhatásaként is elemezhető. Más szempontból a természet nagy egészén belül az élettelen világ és az élővilág kölcsönhatásáról beszélhetünk.
Az élővilág az egysejtű élőlényektől kezdve a növényvilágon keresztül, az állatokon át, az emberig bezárólag mindig alakította környezetét. A növények szerepe a légkör összetételének alakításában közismert. Az állatok környezetalakításait hol szeretettel, hol remegő elismeréssel illetjük: "Milyen kedves kis állat ez a hód, milyen ügyes kis tavakat hoz létre, milyen szép várakat épít" mondjuk; hol gyűlölettel és félelemmel említjük őket: "Ezek a sáskák felették a termést" stb. A példákat vég nélkül sorolhatnám.
Végezetül e sorba tartoznak de minőségükben, úgy tűnik, az emberiség és az egész élővilág teljesítményét képesek túlszárnyalni a természeti erők, a mesterséges, ember által létrehozott környezet viszonya, némileg egyszerűsítve: a természet; beleértve az élettelen és az élővilágot, valamint az ember környezetalakító tevékenysége nyomán létrejött környezet viszonyát.
E viszonyról szól a tervezet 6. §-a, amely megítélésem szerint követő jellegű. Igyekszik az ember tevékenysége és a környezet viszonya között valamiféle összhangot teremteni. Ide tartozik a 7. § is, amelynek a (2) bekezdésében alkalmazott terminológiák: "biztosítani kell", "gondoskodni kell", "figyelmet kell fordítani", stb., biztos vagyok benne, hogy jó szándékúak, de sajnos, hatástalanok a tényekkel szemben, mely kihívások mondjuk a következő 30-50 évben a törvény élettartama alatt érhetnek minket.
E pesszimista jóslat megokolására bővebb magyarázattal kell szolgálni a globális összefüggések alapján. 1945-ben az emberiség létszáma egymilliárd körül volt, 1995-ben ötven év alatt a létszám 5,75 milliárd, azaz meghatszorozódott. A további növekedés előjelzései közül két szélsőséget említek.
a) Ötven év múlva, 2050-ben a jelenlegi növekedési ütemet figyelembe véve, az emberiség létszáma 40 milliárd, tehát meghatszorozódik.
b) A növekedés üteme lelassul, a létszám 10 milliárd lesz, azaz megkétszereződik.
További 50 évre nem terjesztem ki az előrejelzést, mivel felteszem: akkor már más törvény készítése lesz aktuális, valamint a parlament ma legfiatalabb tagjai még a felemelt nyugdíjkorhatár esetén is már nyugdíjasok lesznek.
Mindezt azért mondtam el, hogy egy nyilvánvaló tényre hívjam fel figyelmüket. Az ember által létrehozott, mesterséges én úgy mondanám, hogy épített környezet növekedése ma a természeti környezet kárára szinte megállíthatatlannak látszik. A növekedő létszámú emberiséget valahol el kell helyezni, az életfeltételeit biztosító termékek előállítására szolgáló üzemeket valahol meg kell építeni; növekedő infrastrukturális hálózatok rombolják le a még megmaradt érintetlen tájakat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne higgyék, hogy egy új Malthus jött önök közé, sokat vitatott és sokszor bírált tanait hirdetni. Pusztán arra a tényre szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a törvényjavaslatban nem elég óhajokat megfogalmazni az épített és természeti környezet viszonyát illetően. Határozott intézkedéseket tartok szükségesnek itt meghozni, melyek következményeit a további törvénykezés során lehet más területeken is figyelembe venni.
Szükséges rögzíteni, hogy a települések belterületük határait nem növelhetik büntetlenül és könnyelműen a külterületek rovására. Nem állítom, hogy a teljes és tökéletes zárlat lenne a megoldás, de a külterület belterületbe vonása, azaz beépítése esetén olyan pénzügyi kondíciók kialakítása szükséges, melyek csak nagyon indokolt esetben adnak erre lehetőséget. Az így befolyt, remélhetőleg rendkívül kis összegeket pedig a természeti károk orvoslására kell majd fordítani.
Kapcsolódik e témakörhöz a külterületi építések ügye. A 7. § 2. pontjában foglaltakkal egyet lehet érteni, azzal a kiegészítéssel, hogy a külterületi építést is korlátozni kell. Ma a külterületi telkeken a legkülönfélébb jogcímeken a legfurfangosabb épületek csökkentik, rombolják a természetes környezetet.
(18.00)
Most, e felszólalás keretében az esztétikai környezetszennyezésről nem kívánok szólni, de el kell mondanom, hogy az utóbbi években gomba módra elszaporodott külterületi építmények az ország általános megítélését is rendkívül rontják. Tisztelet a kivételnek, de primitivitás és álmagyar eklektika egyaránt virágzik, építési kultúránk legnagyobb szégyenére. A valósághoz képest a törvényjavaslat e pontjai, amelyek funkcionális és esztétikai összehangolásról, tájba illesztésről beszélnek, megfelelő hatósági eszközök nélkül olyanok természeti hasonlattal élve , mint amikor egy kis bárány béget egy ordító, csaholó farkasfalka közepén.
Ugyancsak az előterjesztés jóindulatú naivitását tükrözi a 18. § (3) bekezdésében előírt megszorító intézkedés, amely szerint vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren belül tavak esetében 100 méter tilos új épületek megépítése. A magam részéről a település belterülete kivételével a megfogalmazott engedményt is soknak tartom. De nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy folyók árterén, gátakon belül is, az utóbbi időben és jelenleg is számos zártkertnek becézett üdülő építése folyik. E tekintetben ma az országban a Tisza vezet, de a felháborító gyakorlatot ma is meglévő, érvényben lévő törvények ellenére hozzák. Nehezen értelmezhető a "partvonal" kifejezés is. Egyesek pedig, úgy tűnik, a lábakon álló bodegákat vízi létesítményeknek tekintik.
Némileg elkalandozva a törvényjavaslatban, de az ember által okozott, természet elleni cselekményeknél maradva, a 20. §-ban a bányászati tevékenység során okozott károk megszüntetéséről olvashatunk. Helyreállítási kötelezettsége a kitermelő, bányaművelő vállalkozásnak eddig is volt. Évekkel ezelőtt, megyei főépítész koromban egy felmérést készítettem a megyében okozott bányakárok ügyében. A felmérés eredménye lesújtó volt. Kiderült, hogy a 150 körüli bányameddő vagy bányagödör esetében Nógrád területén összesen egy, azaz egy helyreállítás történt azt is mással végeztette el a kitermelő. Sajnos nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy az ország más megyéiben is a nógrádihoz hasonló vagy esetleg teljesen azonos a helyzet.
Összefoglalva az elmondottakat: az ember mint természeti lény általi művi környezetalakítást tudomásul kell venni. Erre az életkörülményei biztosítására és fenntartására szüksége van. Ugyanakkor a demográfiai adatok és prognózisok arra intenek, hogy ezt az átalakító tevékenységet korlátozni kell. A mesterséges épített környezet és a természeti környezet térbeli arányait lehetőleg a már ma sem optimálisnak nevezhető szinten fenn kell tartani. E célra lehet és kell használni a törvényt, amelynek 7. §-ában lehetőség nyílik a megoldásra. E módosításhoz kérem szíves véleményüket és támogatásukat. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)