Berregi István (FKGP)
BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Minden különösebb bevezető nélkül szeretném ott folytatni, ahol ma egy hete, szinte percre pontosan ebben az időben abbahagytam, az idő rövidsége miatt, mert lejárt a tíz perc; tehát minden különösebb bevezető nélkül ott folytatnám. A védetté nyilvánításnál hagytuk abba, és azzal szerettem volna folytatni.A javaslat szerint a védetté nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Ezzel mi egyetértünk, sőt, figyelemmel a földhivatalok rendkívüli leterheltségére, szükségesnek tartanánk az ilyen bejegyzések tekintetében a soron kívüliség biztosítását. Ezzel megelőznénk azt, hogy a védetté nyilvánítás kimondását követően csak hosszabb idő után kerülne sor a nyilvántartásba-vételre. Ezzel összefüggésben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy megfelelő módon, például a média segítségével, tájékoztatni kell és lehetne a közvéleményt is arról, hogy valamely területet védetté, illetőleg fokozottan védetté nyilvánítottak.
A javaslat lehetővé teszi az időszakos védetté nyilvánítást is. Ennek két fajtája került szabályozásra. Az egyik az ideiglenes védetté nyilvánítás, amely a védelemre tervezett terület időleges védelmét biztosítja, míg az átmenetileg védetté nyilvánítás pedig időszakos védelmet biztosít. A javaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy valamely terület vonatkozásában az önkormányzat átmeneti védetté nyilvánítást elrendelhet-e vagy sem, mert a javaslat az erre vonatkozó rendelkezésekben nem határozza meg pontosan azt a szervet, amely ezt elrendelheti. Ide vonatkozóan az indoklás nem ad eligazítást.
A védett természeti területek a nemzeti park, a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület, a természeti emlékek a javaslatban külön meghatározást kaptak. Ezzel kapcsolatosan külön is kiemelendő az a rendelkezés, amely szerint csak miniszter jogosult nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére. A kiemelés azért szükséges, mert a szövegezésből az következik, hogy a miniszter létesíti ezeket a védett tárgyakat, míg ezzel szemben egyértelmű, hogy a miniszter bizonyos területeket csupán ilyenné minősít. Ennek megfelelően feltétlenül indokolt a javaslat idevonatkozó rendelkezésének módosítása is.
Ebben a körben a javaslat utal a tudományos és a bioszféra-rezervátumokra, de nem határozza meg a rezervátum fogalmát, amit viszont feltétlenül szükségesnek tartunk.
Újszerű rendelkezés a védőövezetre vonatkozó azon szabály is, amely a védett természeti terület körüli természeti egység megóvását segíti elő. A védőövezetről ez ideig csak a nyomvonalas vezetékkel összefüggésben találkoztunk jogi szabályozásban. Helyesnek tartjuk a védőövezet intézményének kiterjesztését és azt, hogy a védőövezetben folytatható tevékenységet a miniszter vagy az önkormányzat rendeletben határozza meg.
A javaslat részletes szabályokat tartalmaz a jogszabályok megszegésének eseteire is. Ezek közül külön is kiemelendő a természetvédelmi bírság és a természetvédelmi szabálysértés. Úgy véljük, hogy a 200 ezer forintig terjedő pénzbírság megfelelő prevenciós hatást vált ki. Tudatosítani kell azonban, hogy a természet mint nemzeti kincs nem csupán jogi eszközökkel védendő, hanem meg kell tanulni annak megbecsülését, tiszteletben tartását is. Ennek érdekében át kell formálni az ember tudatát, és már óvodáskortól kezdődően természetszeretővé kell nevelni az embereket.
Engedjék meg, hogy röviden még egy-két módosításról, illetve szövegezési változásról is szóljak. A törvényjavaslat a 41. § (2) bekezdése felsorol tevékenységeket, amelyekhez védett állatfaj esetén idézem "az igazgatóság engedélye szükséges". A (4) bekezdés pedig így szól: "Fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény alá tartozó állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből fontos esetben adható meg." Ezzel a bekezdéssel kapcsolatban a következő megjegyzéseket tenném.
Először is: szinte minden vadon élő állat- és növényfaj mint például a solymász madarak , amelyet rekreációs célból szokás tartani, az egész kulturált világban beletartozik ebbe a kategóriába. Ugyanis a washingtoni egyezmény, amelyet hazánk is aláírt, rendkívül körültekintő módon különböző mértékű védelem alá helyez nagy számú állat- és növényfajt, elsősorban transzportra, tenyésztésre és kereskedelemre vonatkozóan. A megfogalmazás félrevezető, a szakterületen nem járatos, de a törvényjavaslat elfogadásában tevékenykedő képviselőtársaim számára azt a benyomást kelti, hogy csak néhány rendkívül ritka állatfajról van szó.
Másodszor: kiemelten inkorrektnek tartjuk azt a kikötést, hogy a (2) bekezdésben felsoroltak csak "természetvédelmi vagy más közérdekből fontos esetben adható meg". Ez a kikötés azt jelenti, hogy az engedélyek megadása egyoldalú döntéshez kötött; nem adják meg, ha nem akarják, hiszen csak a természetvédelmi szervek döntik el, hogy érdekük-e a tevékenység. Nem szakmai indokok, nem a valós természetvédelmi érdekek döntik el az engedélyek, kérelmek sorsát.
(18.10)
A (2) bekezdésben felsorolt tevékenységek a védett állatfajok jelentős része esetén semmiféle természetvédelmi érdeket nem sértenek, jóllehet nem érdekük a természetvédelmi szerveknek. A törvényjavaslatban való megfogalmazásuk lehetőséget ad a tudományos kutatás szabadságának korlátozására is. A törvényjavaslatban leírt megközelítés melegágya lehet a korrupciónak is.
Még egyszer kiemeljük, hogy a felsorolt tevékenységek engedélyezése szakmai döntések kérdése kell hogy legyen. Ez csak akkor érvényesül, ha ennek a bekezdésnek a megfogalmazása módosul. Például: "fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény alá tartozó állatfajok esetén"; a (2) bekezdés szerint engedély csak akkor adandó vagy adható, vagy meg kell adni, ha nem sért természetvédelmi érdeket.
Nem tudom megítélni, de gyanítom, hogy a fent említett bekezdés ilyen megfogalmazása hazánk alkotmányával is ellentétes.
Rendkívül sérelmesnek tartjuk a 66. § (2) bekezdését is, amely kimondja: "A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képződmény állami tulajdonban áll." Véleményünk szerint egy magántulajdonon alapuló társadalomban ilyen kijelentés nem lehet a törvény része. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az általunk is aláírt washingtoni egyezmény a védett állatok transzportját és kereskedelmét szabályozza, és mint ilyen, egyértelmű tulajdonszerzést feltételez. Ez a megfogalmazás ellentétben áll egy általunk aláírt nemzetközi egyezmény szellemével.
Helyesnek tartanánk minimum úgy módosítani ezt a bekezdést, hogy: "a mesterséges körülmények között tenyésztett egyedek tulajdonjoga minden esetben a tenyésztőt illeti meg". Megjegyzendő, hogy a védett állatok tenyésztését is a washingtoni egyezmény szabályozza és engedélyezi minden kulturált országban.
Véleményünk szerint a 75. § (1) bekezdése sincs összhangban a washingtoni egyezménnyel. A bekezdés szerint az eljárási határidő a természetvédelmi hatóság engedélyezési eljárásaiban 90 nap. A fent említett egyezmény ugyanis kimondja, hogy élőállatokat érintő engedélyeket a legrövidebb időn belül ki kell adni. Módosítani javasoljuk tehát ezt a bekezdést is úgy, hogy az élőállatokra és növényekre vonatkozó eljárási határidő szigorúan csak 15 nap maradjon továbbra is.
Különben magát az egész természetvédelmi törvényt a Kisgazdapárt is az általa beadott több módosító javaslattal feltétlenül elfogadásra ajánlja. De véleményünk szerint még sokat kell változtatni a törvény szövegén. Mi is azon vagyunk, hogy hazánkban minél több természetvédelmi kincset meg tudjunk óvni, védeni és szerettetni a magyarokkal. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)