Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Már az expó lemondásakor figyelmeztettem a tisztelt Házat, hogy ez egyben kellemetlenül érinti a köztársasági elnök ez ügyben küldött meghívásait, de ezt még lehetett kényszerhelyzetnek tekinteni, a helyzet változásából fakadólag.Azonban azóta is ismételten fordult elő, hogy a köztársasági elnök tevékenysége nincs összhangban a tárcák lépéseivel. Ilyen eset volt, amikor 1995. március 12-én, 120 állam- és kormányfő társaságában aláírta az ENSZ-nek a társadalmi fejlődést célzó világ-csúcsértekezletén elfogadott nyilatkozatát, amelyben az alapvető szociális programok költségvetési csökkentéstől való védelme is benne foglaltatott; és amikor a nemzeti jelentésünket elfogadták, még nem tudták, hogy ugyancsak március 12-én mindezekkel az elvekkel szakító szépítetten stabilizációsnak nevezett csomagot fogad el a kormány.
De ilyen eset volt, amikor az elnök az Arab-öbölben tett látogatása előtt bejelentette a kormány az abu-dhabi képviseletünk bezárását végül is azonban tudomásom szerint ettől elállt. Ilyen eset volt, amikor Milosevic úr feleségét fogadta az elnök, és a külügyek államtitkára arra hivatkozott, hogy ez nem volt egyeztetve. Holott tapasztalatból tudom, hogy a külügy politikai államtitkára együtt kell hogy működjék a köztársasági elnök programjainak kialakításában az elnök külügyi tanácsadójával. A külügyi tárca részt vesz az államfő programjainak egyeztetésében, és a tárgyalások tartalmi előkészítésében.
Mennyivel könnyebb lehetne ez az összehangolás ami régebben működött, legalábbis az előző ciklusban működött ma, amikor az államtitkár egykori párttársa is az elnöknek. De ezzel sincs vége a sornak. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, anyagi okokra hivatkozva eldöntötte a kairói, a delhi és a szófiai kulturális intézet bezárását, és egyszemélyes tanácsosokkal való pótlásukat amennyiben ezt pótlásnak nevezhetjük.
(15.10)
Göncz Árpádnak bulgáriai útja során szemére is hányták ezt a bolgár tárgyaló partnerek, sőt értelmiségiek petíciót is adtak át, hivatkozva a 1994-ben aláírt és 1999-ig érvényes kormányközi egyezményünkre. Tudomásom szerint az elnök úr meg is ígérte az intézet működtetésének folytatását, annál is inkább, mert a kormányszervek a bulgáriai útra készülődőben nem tájékoztatták a várható kellemetlen helyzetről, s így a bezárás tervének a tárgyaló partner részéről történő kifogása is váratlanul érhette. Ezek után következett a köztársasági elnökünk kairói útja.
Kérdésem tehát az: vajon a kormány törekszik a köztársasági elnök lejáratására, vagy egyszerűen csak fejetlenül, szakszerűtlenül működik? (Taps a jobb oldalon.)