Hegyi Gyula (MSZP)

1996. április 1.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sok iparágban hagyomány Magyarországon, hogy a dolgozók az általuk termelt javakat, illetve szolgáltatásokat kedvezményesen vehetik igénybe. Ez a hagyomány messze megelőzte az államszocialista évtizedeket, és ha jól meggondoljuk, nemcsak Magyarországon, hanem számos más európai országban is természetesnek számít. Így volt ez a villamosipari dolgozóknál is, ez mintegy 100 ezer embert érintett ebben az országban, akik bizonyos határig kedvezményesen vehették igénybe az áramszolgáltatást. Ezeket a kedvezményeket az előző kormányzat idején megszüntették, ami érthető felháborodást váltott ki a villamosipari dolgozók körében. Nos, 1995-ben a kedvezményeket helyreállították, azonban olyan formán, hogy az aktív és a nyugdíjas dolgozókat megkülönböztették egymástól. Az aktív dolgozók az évi 30 ezer kilowattos kedvezményt mind otthonukban, mind nyaralóikban igénybe vehetik, míg a nyugdíjasok kizárólag egy lakcímen, otthonaikban használhatják ezt a kedvezményt. Aki ismeri a nyugdíjasok élethelyzetét, tudja, életszerű az, hogy főleg egy relatíve fiatal nyugdíjas meglehetősen sok időt tölt a nyaralójában, hétvégi házában, így különösen sérelmes számára, hogy nem veheti igénybe ezt a kedvezményt. Ugyanakkor azok a nyugdíjasok, akik engem megkerestek ebben az ügyben, elmondták, hogy a maguk részéről a 30 ezer kilowattos határt elég magasnak tartják, kevesebbel is kiegyeznének, amennyiben lehetséges lenne olyan alternatívát választani, hogy a valamivel kisebb keretet, amiben kedvezményesen használhatják az áramot, nemcsak egy helyen, hanem lakásaikban és nyaralóikban is igénybe vehetnék. Tudom természetesen, hogy piacgazdaságban élünk, tudom természetesen, hogy ez valamilyen módon vállalati ügy, mégis úgy gondolom, hogy jogos megkérdezni az ipari államtitkártól: ő hogyan látja ezt a kérdést. Köszönöm szépen.