Dávid Ibolya (MDF)
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ügyrendben kértem szót Kelemen András és a külügyminiszter úr között kialakult vitában Kelemen András úr interpellációjával kapcsolatban. Az interpelláció, amit leadott a képviselő úr, egy kérdést tartalmaz: törekszik-e a kormány a köztársasági elnök úr lejáratására? A kérdése nem változott. A képviselő úr leírt egy tényt. A tény nem változott. Az ő beadványa szerint a tény az, hogy a köztársasági elnök úr nyilatkozatai nem állnak összhangban a kormány tevékenységével.Ezt követően ugyanebben a beadványban a képviselő úr hivatkozik arra, hogy számos esetben tapasztalható olyan összerendezetlenség, mely ezt bizonyítja. Ezt követően a mai ülésen a képviselő úr ezekből az egyébként összefoglalóan számos esetnek nevezett esetekből négyet vagy ötöt említett. Ezt követően elnök asszony felhívta a figyelmét, hogy az ügyrendi vagy az alkotmányügyi bizottság e kérdésben már döntött.
Egyetlenegy esetben, egy egyedi esetben döntött az alkotmányügyi bizottság, amikor szintén Kelemen András egy interpellációja kapcsán azt a választ adta a Háznak az alkotmányügyi bizottság, hogy igen, az elnök asszony házszabályszerűen járt el. Soha, egyetlenegy értelmezésben az alkotmányügyi bizottság még nem értelmezte azt, hogy mi az interpelláció Házszabály szerinti szövegében a tény és a körülmény. Mindannyian tudjuk, hogy egy interpelláció elsősorban áll egy állításból, az állítás alátámasztására szolgáló érvekből, bizonyítékokból vagy adatokból, majd ezt követően egy kérdésből.
Az előző ciklusban már sokszor volt olyan alkalom, amikor a Házszabályt értelmeztük, és kétféle Házszabály-értelmezés volt. Az egyik az általános érvényű Házszabály-értelmezés, amely nem egyedi és nem konkrét ügyekben, és nem igennel válaszolt, hanem a Házszabálynak megfelelő szakaszait indokolással ellátva értelmezte, mely alkalmas volt később arra, hogy ezt szinte jogforrásként a Ház egy következő hasonló esetben alkalmazza. Az utóbbi időben többször kifogás tárgyává tettem, hogy az alkotmányügyi bizottság egyedi ügyekben igennel és nemmel válaszol, nincsenek indokolásai.
Szeretném még azt is hozzátenni ehhez, hogy az állásfoglalásait csakis jelentés formájában hozhatná meg az alkotmányügyi bizottság, és nagyon sok vitát elkerülnénk azáltal, hogyha valóban a Házszabály értelmezésével foglalkozna a bizottság, nem pedig a döntésnek csak abban a részében venne részt, hogy igen, házszabályszerű vagy nem, nem volt házszabályszerű.
Ezért az a tiszteletteljes kérésem, elnök asszony, hogy szíveskedjék az alkotmányügyi és ügyrendi bizottságnak egy általános érvényű állásfoglalásra kiadni azt, hogy értelmezze az interpelláció kapcsán a tény és a körülmény fogalmát, hogy a későbbiekben ezeket a vitákat el tudjuk kerülni.
Felszólalásomnak a második tárgya az lett volna, hogy én elfogadom azt, hogy kérdéseknél, interpellációknál tényszerűség és tárgyszerűség elvárható minden képviselőtől, de tisztelettel kérem azt, hogy ugyanez a tényszerűség és ugyanez a tárgyszerűség elvárható legyen egy miniszter úrtól is, aki nem teheti meg azt, hogy minősít a válaszban, olyan módon minősít, ami egy képviselőnek igen komolyan érinti a személyiségi jogát, és azt sem teheti meg a miniszter úr, hogy az írásban beadott interpellációs szöveghez képest előre elkészített válaszát nem közli a Házzal, hanem ezt egy későbbi időpontra halasztjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)