Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS előterjesztő, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előterjesztők nevében én is külön köszöntsem e jeles nap alkalmából körünkben megjelent dr. Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság elnökét és Holló Andrást, az Alkotmánybíróság főtitkárát. A rövidnek szánt expozé sem foszthat meg attól a lehetőségtől, hogy elöljáróban leírjak néhány tiszteletkört az Alkotmánybíróság körül. A világ minden demokratikus jogállamában közismert az Alkotmánybíróság fontossága. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmánybíróságának elnökéből államelnökké lett Roman Herzog megfogalmazása szerint az alkotmánybíráskodás mai szerepe a jogállamiság eszméjéből táplálkozik. Nevezetesen abból az elgondolásból, hogy egy modern államban mindennek igazságosan vagy szerényebben fogalmazva a törvény és a jog alapján kell történnie. Nálunk még jelentősebb szerep hárul az 1989-ben létrehozott Alkotmánybíróságra. Hiszen egy évtizedeken át tartó totális diktatúra után egy folyamatosan foltozott alkotmány alapján kellett a rendszerváltozás sodrában eligazító döntéseket hoznia, kényes és kiélezett alkotmányjogi kérdésekben, és az Alkotmánybíróság tevékenysége hatékonyan járult hozzá a jogállamiság kiépítéséhez és megszilárdításához.
Az Alkotmánybíróság elnöke egy 1991. novemberben rendezett konferencián az Alkotmánybíróság önértelmezéséről tartott előadásában az önértelmezés kulcsszavaként szintén a jogállamiságot jelölte meg. "Ez az új rendszer kulcsfogalma, amely minden kontinuitás mellett végül is gyökeresen újat jelent. Ezt a forradalmat jogállami eszközökkel kell megvívni és az Alkotmánybíróság legfőbb feladatának tekinti, hogy ezt biztosítsa."
Az Alkotmánybíróság határozatait természetesen lehet bírálni, sőt kormányzati pozíciótól függő szidása is az elviselhetőség határain belül maradhat. Viszont egyet tudomásul kell venni: a működése nélkülözhetetlen és a határozatai mindenkire kötelező érvényűek. Egy dologról azonban nem lenne szabad megfeledkezni: néha időt kellene szakítani egy-egy határozat elolvasására és áttanulmányozására. Sólyom László az említett konferencián ezt az igényt egy kicsit keserédes szellemességgel fogalmazta meg, azt mondta: "sok üzenete volt már az Alkotmánybíróságnak a közönséghez és gyakran a parlamenthez is, de úgy látjuk, hogy ezeket a palackokat, amelyek a politika tengerén úsznak, senki nem halássza ki és senki nem bontja ki". Tudom, hogy ebben az országban egyre kevesebben olvasnak, még kevesebben olvassák az alkotmánybírósági határozatokat. Pedig ezzel megfosztják magukat egy szellemi élménytől, mert ezek a határozatok magas szintű jogi nyelven iránymutató elveket fogalmaznak meg és egyes véleményektől eltérően nemcsak egy láthatatlan alkotmányt kívántak láthatóvá tenni, hanem egy érvényes alkotmány szövegét töltötték meg élettel és valóságos tartalommal.
Sajátságos a most benyújtott törvényjavaslat sorsa és jellege. A sorsát illetően azért sajátságos, mert már az elmúlt ciklusban is történtek nekirugaszkodások az előterjesztésre, és az ügy azért szenvedett hajótörést, mert a vita megrekedt azon, hogy vajon ki legyen az előterjesztő. Az Alkotmánybíróság, ugye, nem terjeszthette elő előterjesztési jogosultság hiánya miatt, a kormány pedig ódzkodott a feladattól, nehogy gyanús összefüggés vagy összefonódás vádja illesse, a pártok pedig valahogy nem találták sürgősnek. Késésben vagyunk tehát, mert az Alkotmánybíróság valójában törvényben rögzített ügyrend nélkül működött, de megkockáztatom azt a merésznek tűnő állítást, hogy a késedelem nem ártott, sőt a lassú érlelési folyamat inkább még használt az ügynek. Jó szabályozás ugyanis akkor születik, ha a jogalkotó tényállási oldalról, a felmerülő konkrét esetek ismeretében közelíti meg a szabályozást igénylő kérdést és nem elvontan, fiktív elképzelések alapján gyárt egy jogszabályt, ami azután később hiányosnak és életképtelennek bizonyul. Az Alkotmánybíróság naponta ütközött működési problémákkal. Menet közben alakította ki a megoldási módozatokat, és ezek tapasztalatai alapján most olyan jogszabályi formát ölt a hatékonynak bizonyult működési rend, ami a további zavartalan működés feltételeit most már igazoltan biztosítja.
(10.00)
Az indokolás utal is arra, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának törvényi összefoglalása, és elveiben tükrözi az Alkotmánybíróság szervezeti felállását és kialakult gyakorlatának megfelelő eljárási rendjét, mert a testület eljárása a felállítástól kezdődően mintegy szokásjogi alapon formálódott, és mára már kialakult egy határozott karakterű eljárási rend. A megnyugtató happy endhez tartozik, hogy a szabályozás igénye a hat parlamenti párt frakcióvezetőjében végre előterjesztőre is talált. És szeretnék biztosítani mindenkit arról, hogy a szerepvállalásnak nincs semmiféle politikai töltete; az együttes előterjesztés a szabályozás szükségességének egyértelmű jogi elismerését jelenti.
A törvényjavaslat jellege pedig azért sajátos, mert az Alkotmánybíróságról szóló törvény 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg, amelyet az Országgyűlés az Alkotmánybíróság javaslatára törvényben határoz meg. A 29. §-hoz fűzött indokolás szerint az ügyrendet a testület teljes ülése alkotja meg, amelyet az Országgyűlés törvényként fogad el.
Az Alkotmánybíróságnak tehát nincs előterjesztési jogosultsága, viszont a törvényjavaslatot neki kell elkészítenie, mint ahogy el is készítette, és ahogy most az előterjesztésben önök előtt ismertté vált. A teljes ülés által megalkotott 12 fejezetből, 57 paragrafusból álló, az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvényjavaslat gyakorlati tapasztalatokon alapuló, a szervezetet, a hivatalt, a testületeket, az eljárás általános szabályait, a döntési mechanizmust pontosan rögzítő, áttekinthető, gondosan fogalmazott, szikár szakmai alkotás. A dicsérő jelzőkért senki sem vádolhat szerénytelenséggel, mert az adott esetben a Pirandello-színmű címének kisajátításával: hat szerep nemcsak keresett, hanem talált is szerzőt, hiszen az alkotás szerzője az Alkotmánybíróság a hat szereplő most csak bemutatja az Országgyűlésnek az alkotást.
A törvényjavaslat nem igényel részletes bemutatást, és csupán két új elemre kell a figyelmet felhívni, hiszen ez a két elem valójában kilóg egy kicsit az Alkotmánybíróságról szóló törvényből. Az egyik elem amivel az indokolás is részletesen foglalkozik a kötelező képviselet bevezetése, ami nyilvánvalóan indokolt, hiszen a felülvizsgálati eljárásban is a törvény bevezette a kötelező képviseleti rendszert, mert ez az ilyen nagy terjedelmű populáris akció szűrésére kiválóan alkalmas. A másik oldalon pedig biztosítja a képviseletet igénybe venni nem tudó személyek számára is a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazására tekintettel a pártfogó ügyvéd intézményének igénybevételi lehetőségét.
A másik új elem az ügyrendben, ami hatékonynak tűnik, de egyben veszélyeket is rejt magában, ez az ideiglenes intézkedés intézménye. Nyilvánvalóan az ideiglenes intézkedés ahogy az ügyrend indokolása is utal arra közismert, külföldi gyakorlatban, külföldi alkotmánybírósági eljárásokban is ismert. Az intézmény céljával, tehát hogy az Alkotmánybíróság végleges döntéséig megakadályozza az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása által okozható súlyos hátrányok beálltát, ha az indítvánnyal támadott jogszabály nagy valószínűséggel alkotmányellenesnek látszik, ez utal arra, amit említettem, hogy hatékony eszköz, csak ugyanakkor a törvényen való túlterjeszkedésre tekintettel, figyelembe véve azt is, hogy a külföldi alkotmánybírósági gyakorlatban ez ismert, nyilván veszélyhelyzetet is rejt magában.
Befejezésül engedjenek meg néhány statisztikai adatot. 1990-től 1996. február 28-áig az Alkotmánybírósághoz 10 064 beadvány érkezett; ebből főtitkári elutasítás hatáskörhiány miatt: 6465, a folyamatban lévő ügyek száma pedig 841. 779 határozatot hozott az Alkotmánybíróság az említett időszakban, végzést pedig 398-at; 281 alkotmánysértést állapított meg, ebből 103 eset érintett törvényt. Tudom, hogy a jó matematikusok most számolni kezdenek, hogy hogyan jön ki a végösszeg. A különbség, amit látnak, az egyesítésekből adódik, tehát a számok azért stimmelnek.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül: kétségtelenül az ígért rövidséget egy kissé túlléptem, de ezzel biztosítottam azt is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként is elmondtam az Alkotmánybíróság ügyrendjével kapcsolatos álláspontot, és így nemcsak az előterjesztők, hanem a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében is kérem az ügyrendet tartalmazó törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)