Toller László (MSZP)
DR. TOLLER LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény megalkotásával kötelezettséget vállalt az Alkotmánybíróság ügyrendjének törvényi szintű szabályozására. A javaslatot, mint Isépy képviselőtársam említette, a hat frakcióvezető együttesen terjesztette elő, egyetértve az Alkotmánybíróság ügyrendje megalkotásának fontosságával. Ez a megoldás egyben áthidalta a javaslattevőre és a beterjesztőre vonatkozó, egymástól eltérő, Alkotmánybíróságról szóló törvényi, illetve házszabályi rendelkezést.A törvényjavaslat tulajdonképpen hat éve alkalmazott gyakorlat kodifikációja. A törvényjavaslat napirendre tűzését üdvözöljük, az Országgyűlés régi adósságát törleszti vele. A javaslattal a szocialista frakció egyetért, e szabályozást elengedhetetlennek tartja.
Az Alkotmánybíróságról szóló egységes joganyag kialakítására törekszünk, de az Alkotmánybíróságról szóló törvény és az ügyrend maradéktalan összehangolásához úgy ítéljük, elengedhetetlen a törvény, illetve a javaslat néhány módosítása. Hangsúlyozni szeretném: a leendő módosító javaslataink nem az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítására, nem a gyakorlattal való elégedetlenségünkre utalnak, hanem kifejezetten az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó alapvető, illetve részletes szabályok komplex rendszerének kidolgozására irányulnak.
Ennek keretében a jogforrási differenciáltság miatt jelentkező párhuzamokat, átfedéseket talán célszerű megszüntetni, újra kell tekinteni a feladat- és hatáskörökkel, az ügydöntő jogosítványokkal felruházott személyek, illetve testületek körét, különös figyelemmel arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat kiterjesztően értelmezi azokat.
A főtitkár jogintézményének szabályozása, amely újnak mondható, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló törvény nem ismeri, komoly körültekintést igényel. Célszerűbb lenne az alkotmánybírósági törvény módosításával életre hívni az intézményt, s a részletszabályozást bízni az ügyrendre és az Alkotmánybíróság ügyviteli szabályzatára.
Aggályosnak tartjuk a törvényjavaslat V. fejezetét, amely az Alkotmánybíróság állandó bizottságairól rendelkezik. Véleményünk szerint nincs akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróságon belül bizottságok jöjjenek létre, de ezek a bizottságok csakis döntés-előkészítő, véleménynyilvánító szervek lehetnek, döntéshozói jogkör részükre át nem adható. A törvény, mármint az Alkotmánybíróságról szóló törvény ugyanis nem ad lehetőséget pluszdelegációra sem a hatáskörrel felruházott teljes ülés, sem az elnök tekintetében. Lehet, hogy csak félreérthető a törvényjavaslat megfogalmazása.
Álláspontunk szerint mellőzni lehetne a javaslatból a nem törvényszintet igénylő technikai szabályokat, az Alkotmánybíróság ügyviteli szabályzatára bízni a részletszabályozást.
Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja meg. Az új tagok megválasztása elengedhetetlenül szükséges és sürgős. Rövid időn belül bekövetkezhet a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság határozatképtelenné válhat a 70 évet betöltött alkotmánybírák nyugdíjba vonulása következtében. De igazából nem erről, hanem a megválasztott alkotmánybírák esküjéről szeretnék pár szót szólni.
A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. számú országgyűlési határozat 132. §-a szerint a vezető közjogi tisztségek betöltői megválasztásuk után, ha a rájuk vonatkozó szabályok nem írnak elő más esküszöveget, az Országgyűlés előtt a Házszabály 3. számú melléklete szerint teszik le az esküt. A javaslat 7. §-a más esküszöveget ajánl. Ennyiben teljesíti azt a feltételt, hogy más jogszabályban is lehet esküszöveget megállapítani. Ugyanakkor a házszabályi esküszöveg tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket az alkotmánybírói tisztség betöltése során sem szabad szem elől téveszteni, mentes viszont a szubjektív elemektől. Néhány ilyen szubjektív elem belekerült ebbe az esküszövegbe, mellyel nem igazán tudunk egyetérteni. Képviselőcsoportunk nem látja szükségesnek más esküszöveg bevezetését a Házszabályban megtalálható esküszöveg helyett.
Hiányoljuk a törvényjavaslatból az eljárási határidők megjelölését. A jogbiztonság, ismerve Isépy képviselőtársam által statisztikai adatokkal alátámasztott hatalmas munkát, azt kívánná, hogy az eljárás mielőbb befejeződjék a nagy munkateher mellett is. Ennek érdekében megfontolásra ajánljuk eljárási határidő előírását, illetve a soron kívüli eljárás újraszabályozását, az utólagos és az előzetes normakontroll lefolytatásának áttekintését, különös figyelemmel arra, hogy az előzetes normakontroll intézménye nem igazán él a törvényi előírások ellenére az Alkotmánybíróság gyakorlatában.
A vázolt javaslatokon túl, amelyek az ügyrend javítását, módosítását célozzák, hosszabb távon megfontolásra ajánljuk, hogy egyáltalán szükséges-e a háromszintű szabályozás. Álláspontunk szerint túlzottnak tekinthető az Alkotmánybíróságra vonatkozó joganyag három külön törvényben történő megjelenítése, ismerjük az alkotmányt, a kétharmados, Alkotmánybíróságról szóló törvényt és feles az ügyrendi törvény.
A szervezet felállására, működésére vonatkozó garanciális szabályok már az alkotmányban és az Alkotmánybíróságról szóló törvényben megfogalmazódtak. Ha ezek korrekciója, kiegészítése szükséges, akkor azt kétharmados törvényben kell szabályozni. Ilyen korrekciós kísérlet volt az előbb említett törvényjavaslat, amelyet a benyújtás veszélye is elkerült, ugyanakkor ennek a korábbi törvényjavaslatnak a hatása jól érzékelhető az ügyrend megfogalmazásában.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy más, szintén a parlamenthez kötődő szerv, s a parlament által választott közjogi szerv ügyrendjét sem törvény szabályozza. Gondolok itt a Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatos szabályokra, az Állami Számvevőszék szabályaira.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény és az ügyrendi javaslat egységbe foglalásával kétszintű szabályozás valósulhatna meg, ismétlem, hosszabb távon kell ebben gondolkodni. Az ügyrend az Alkotmánybíróság szervezeti és működési szabályzatává válhatna, amely nem igényli a törvényi szintet. Az Alkotmánybíróság maga szabályozhatná a gyakorlatot.
Az új alkotmány előkészítése sem lenne akadálya az alkotmánybírósági törvény és az ügyrend összedolgozásának. Az új alkotmány ugyanis valószínűleg nem fogja a jelenlegitől eltérő módon szabályozni az Alkotmánybíróság jogállását, így a kétszintű szabályozás megvalósítása esetén sem kell a napirendről levenni a témát addig, amíg az új alkotmány koncepciója és normaszövege elfogadásra nem kerül.
Az egységesítéssel megoldódhatnának a felvetődött problémák is. Az átfedések megszűnnének, az új jogintézmények bevezetése kétharmados arány szükségessége miatt sem vetne fel aggályokat, a technikai részletkérdések pedig nem csúsznának föl törvényi szintre, hanem azokat az Alkotmánybíróság saját hatáskörben szabályozhatná.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybírósággal együttműködve a fenti pontosításokat együtt, együttesen el tudjuk végezni. Fontos érdeknek tartjuk e törvény minél előbbi elfogadását az Alkotmánybíróság álláspontjának megfelelően, és javasoljuk az elfogadást. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)