Dornbach Alajos (SZDSZ)

1996. április 1.

DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az 1989. október 30-án kihirdetett és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény meghozatala óta az Alkotmánybíróság a demokratikus intézményrendszer egyik legfontosabb intézményeként működik, és a hatalmi ágak egyensúlyának a biztosítéka.Jelentőségét fokozatosan felismerte a közvélemény is. Nem véletlen, hogy a közvélemény érzékeny figyelemmel, érdeklődéssel kíséri az Alkotmánybíróság tevékenységét, és az sem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság, amely törvényhozási kontrollt gyakorol, a népszerűségi listán igen előkelő helyet foglal el.

Az intézmény jelentőségét egyetlen politikai tényező sem kérdőjelezheti meg, és működésének a törvényi feltételeit elsősorban az Országgyűlés köteles biztosítani.

Az a sajátos helyzet állt elő, hogy 1989-ben egy rendszerváltás folyamatába illeszkedő fontos alkotmánymódosítási aktus részeként egyetlen paragrafus bekerült az alkotmányba hat rövid bekezdéssel, az Alkotmánybíróság felállításáról rendelkezett a törvényhozás, azonban ez a hatbekezdéses egyetlen paragrafus nem is minden esetben a legfontosabb kérdéseket szabályozza és igencsak felszínesen.

Ezzel szinte egy időben készült el az Alkotmánybíróságról szóló törvény, amely az Alkotmánybíróság legfontosabb szervezeti és működési elveit fogalmazza meg.

Érdemes idéznünk a tételes rendelkezést, nevezetesen az alkotmány 32/A §-ának a (6) bekezdését. Ez a (6) bekezdés szó szerint azt mondja, hogy "Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." Vagyis úgynevezett alkotmányerejű, vagyis kétharmados törvényben szükséges szabályozni az Alkotmánybíróság szervezetének és működésének elveit és szabályait.

(10.40)

Ugyanakkor az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 29. §-a azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg, amelyet az Országgyűlés az Alkotmánybíróság javaslatára törvényben határoz meg. Ez egy szerencsétlen rendelkezés volt, nevezetesen hogy 1989-ben a törvényhozás adós maradt egy részletes eljárási és szervezeti szabályokat tartalmazó kétharmados törvény megalkotásával: továbbdelegálta a feladatot, sőt, egy egyszerű feles törvényben az úgynevezett ügyrendi törvényben rendelte szabályozni a nyitva hagyott kérdéseket.

Hogy melyek ezek a kérdések, arra csak néhány helyen utal a törvény, utaló félmondatokkal. Nevezetesen például, amikor arról beszél: általános szabálynak tekintendő, hogy az Alkotmánybíróság a döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza, de utal arra, hogy kivéve, ha az ügyrendi törvény másként rendelkezik. Ezzel egyértelművé teszi, hogy az ügyrendi törvényben kellene vagy szükséges szabályozni, hogy milyen esetekben szükséges minősített többséggel dönteni. Vagy ugyancsak az ügyrendi törvényre utal, hogy a polgári perrendtartás bizonyos eljárási elveket érintő rendelkezései megfelelően alkalmazandók, kivéve, ha az ügyrendi törvény másként rendelkezik az összeférhetetlenség kérdése, az anyanyelv használata, a képviselet kérdése. De ezek abszolút érintőleges, utaló rendelkezések, amelyek nem a teljesség igényével jelölik ki a törvényhozás feladatát, hogy az ügyrendi törvényben mit szükséges szabályozni.

Eltelt több mint hat év, és az Alkotmánybíróság ilyen hiányos törvényi háttér mellett volt kénytelen működni. Feladatát így is elegánsan oldotta meg, de számos sokszor politikai töltetű, olykor szakmai síkon maradó vita zajlott arról, hogy az Alkotmánybíróság minden esetben a leghelyesebb megoldást alkalmazza-e. Sőt, nemegyszer politikai támadások érték az Alkotmánybíróságot, és bátran állítom, ennek döntő oka az volt, hogy a törvényi szabályozás hiánya a politikai élet, főként a törvényhozással kapcsolatos politikai tényezők számára szinte tálcán kínálta a politikai bírálat lehetőségét, mert a törvény eljárási rendelkezéseinek hiányában az Alkotmánybíróság saját maga volt kénytelen dönteni akár csak abban a kérdésben is, hogy mit, mikor tárgyal, mit, mikor soron kívül és mit nem.

Tisztelt Országgyűlés! Sokszor fölvetődött az utóbbi években, hogy szabályozni lenne szükséges az Alkotmánybíróság működését, nevezetesen magát az Alkotmánybíróságról szóló törvényt ki kellene egészíteni. Más vélekedések arról szóltak, hogy az ügyrendi törvényt meg kell alkotni.

Közben elkezdődött az új alkotmány koncepciójának a vitája, műhelymunkája. Az egészséges és tökéletes megoldás az lenne vagy lehetne, ha először megszületne egy koherens új alkotmány, amely sokkal részletesebben szabályozná ennek a nagyon fontos közjogi intézménynek a helyzetét, mint a jelenleg hatályos alkotmányi rendelkezés teszi, vagyis nem egyetlen paragrafusban, hanem minden olyan fontos rendelkezést, amely garanciális jellegű, maga az alkotmány tartalmazna. A korszerű alkotmányok a demokratikus intézményrendszer legfontosabb elemei tekintetében hasonló módon rendelkeznek. Erre épülhetne, ezt egészíthetné ki a megfelelően módosított alkotmánybírósági törvény, és én a magam részéről ezzel a törvényi szintű szabályozást akár elégségesnek is tartanám. Az előttem felszólalók is beszéltek erről. Sajnos azonban erre nincs lehetőség: az alkotmánykoncepció előkészítő vitája során látható most már ismert az alkotmánykoncepció , hogy az alkotmány nem fog több rendelkezést tartalmazni az Alkotmánybíróságra vonatkozóan, mint amennyit a jelenleg hatályos alkotmány is tartalmaz, mivel a koncepció vitája során a képviselőcsoportok megfelelő száma úgy foglalt állást, hogy az alkotmányban semmi ne változzék az Alkotmánybíróságra vonatkozó rendelkezések közül. (Dr. Dávid Ibolya közbeszólására:) Ezt tartalmazza a... Most nem kívánom elmondani közben kérdezi az egyik képviselő asszony, hogy miért. (Dr. Dávid Ibolya és dr. Kónya Imre tiltakozik.) Azért, mert ahhoz, hogy a koncepcióba bekerüljön valami új elem, megfelelő számú támogatás kellett volna. Az előkészület jelenlegi stádiumában ez nem volt meg. Nagyon örvendetesnek találnám, ha a későbbiekben létrejönne az a szükséges számú képviselőcsoporti támogatás, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán szavazni lehessen ilyen módosításokról.

A jelenlegi helyzetben az a kérdés: várhat-e az Országgyűlés a szabályozási feladat ellátásával, vagyis az ügyrendi törvény megalkotásával, vagy úgy alkot most ügyrendi törvényt és abban szabályozza azokat a kérdéseket, amelyeket az Alkotmánybíróságról szóló törvény eleve hatáskörébe utal , anélkül szabályozza, hogy ezek szerepelnének a garanciális rendelkezéseket tartalmazni hivatott kétharmados alkotmánybírósági törvényben.

Mindenképpen szerencsésebbnek tartanám, ha az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása, megfelelő kiegészítése, korszerűsítése és az ügyrendi törvény együtt születne meg ha már az ügyrendet is törvényben szabályozzuk , de ha ez nem történik meg vagy nem történhet meg, mert a törvényalkotási kényszer és az idő sürgetése indokolja, hogy az ügyrendi törvény megszülessék, akkor az ügyrendi törvényben kell megalkotni ezeket a szabályokat, de azzal a tudattal, hogy később ezeket be kell emelni a kétharmados törvénybe, mert nem lehet feles törvényben úgy szabályozni ilyen fontos kérdéseket, hogy azokat bármikor egyszerű többséggel módosítani lehessen.

Mely rendelkezésekre gondolok? Elsősorban azt gondolom és ezt sokan megfogalmazták az utóbbi hónapokban vagy az utóbbi két évben szakmai körökben lefolytatott vitákban, publikációkban , hogy erősíteni kell az intézmény bírói jellegét, bírósági jellegét. Erősíteni kell az eljárás részben kontradiktórius jellegét, aminek jelenleg is megvannak az elemei, de nincs szabályozva. Nevezetesen nincs megfelelően szabályozva, hogy kik a felek, hogy vannak-e felek az eljárásban, és a feleket milyen jogok illetik meg.

Gondolok arra, hogy a kérelemre indult eljárásnál márpedig az esetek döntő többségében csak kérelemre indulhat eljárás a kérelem előterjesztőjét, az indítványozót bizonyos jogok eleve szükségszerűen meg kell hogy illessék az eljárás során is. De nemcsak a kérelmezőt, hanem az előterjesztőt, a normakontroll esetén a vizsgált norma előterjesztőjét, gondozóját a kormány illetékesét is meg kell hogy illessék az ügyfél jogai, nevezetesen az eljárás során szükséges biztosítani számukra annak a lehetőségét, hogy megismerjék az Alkotmánybíróság döntése alapjául szolgáló összes bizonyítékot és tényt.

Magát az eljárást is célszerű szabályozni, árnyaltabban, mint ahogy azt jelenleg a törvény tartalmazza. Nevezetesen az eljárásnak kell egy meghatározott bizonyítási szakasza legyen hasonlóan a rendes bírósági eljáráshoz , amely eljárási szakaszban a nyilvánosságnak kell szerintem elsődleges szempontnak lenni. Tehát az általános szabálynak annak kell lenni, hogy ez nyilvános eljárásban zajlik, de mindenképpen még ha a zárt tárgyalást indokolja is fontos érdek a felek jelenléte nélkülözhetetlen, és a bizonyításfelvétel oly módon történjék, hogy arra a felek észrevételt tehessenek, indítványt tehessenek, például szakértői bizonyítás esetén szakértői bizonyításra tehessenek indítványt, szakértői bizonyítékokat produkálhassanak. Majd a bizonyítási szakasz lezárta után következzék a tanácskozás, amely zárt ülésen történik ez természetes, amint a világ minden demokratikus jogállamában a bíróság zárt ülésen dönt, ott hozza meg a határozatát.

(10.50)

Szabályozni szükséges azonban hisz maga az alkotmánybírósági törvény is egy fél mondatban utal rá, hogy szabályozni kell a határozathozatal mikéntjét. Nevezetesen, hogy fenntartható-e az az állapot, hogy az Alkotmánybíróság minden egyes esetben jogosult egyszerű szótöbbséggel dönteni, vagy alkalmazni kell a minősített többséggel hozott döntések rendszerét. Gondolok például arra, ha a törvényhozás bizonyos kérdésekben csak minősített többséggel alkothat törvényt, akkor talán indokolt az a felvetés, hogy az Alkotmánybíróság se hozhasson törékeny mondjuk, négyötödös arányú , egyszerű szavazattöbbséggel olyan döntést, amely egy törvényt megsemmisít. Nevezetesen: személy szerint fontosnak tartanám, hogy eleve minősített többség legyen szükséges egy korlátozottan minősített többség, például az összes megválasztott alkotmánybíró közül legalább hatnak az igen szavazata egy törvény megsemmisítéséhez; kétharmados törvény esetében pedig ezt a minősített többséget még erősíteni lehet azzal, hogy nemcsak a megválasztott bírák közül legalább hatnak, hanem adott esetben akár nyolcnak az egyetértése legyen szükséges. Ez áll arányban azzal, hogy a törvényhozás sem egyszerű többséggel hozza a döntéseit. Vagyis a stabilitás, a döntés kiérleltsége, a döntés tárgyában egy szélesebb körű konszenzus ne csak a törvényhozással szemben legyen kívánalom, hanem az Alkotmánybíróság testületével szemben is.

Sokan szabályozni szükségesnek véljük azt, hogy az Alkotmánybíróság mi módon, milyen sorrendben tárgyalja a beérkezett panaszokat. Jól tudjuk, nagyon nehezen megoldandó kérdésről van szó, de úgy gondolom a fejlett polgári demokráciákban szerzett ismereteim szerint, hogy minél több automatizmusnak kell érvényesülni. Ez mind a rendes bíróságok, mind az alkotmánybíróságok gyakorlatára jellemző s nemcsak a gyakorlatára, hanem a törvényi szabályozásra , hogy az automatizmus kizárja a politikai vagy nem politikai célú támadás lehetőségét is.

Természetesen lehet fontossági különbséget tenni, tehát az ügyek különböző kategóriáit nyilván nem lehet azonos sorrend szerint rangsorolni, ráadásul a soronkívüliség intézményét is szabályozni kell. Nyilvánvaló, hogy vannak helyzetek, amikor az Alkotmánybíróságnak soron kívül kell dönteni. A soronkívüliség szabályai között szerepelnie kell annak, hogy kik például országgyűlési képviselők milyen számban jogosultak soronkívüliséget kérni, amely esetben az Alkotmánybíróság a soronkívüliséget köteles elrendelni.

Tehát mindezeket a szempontokat vizsgálva tartjuk fontosnak, hogy az Alkotmánybíróság által elkészített és hatpárti előterjesztésként az Országgyűlés asztalára került ügyrendi törvényjavaslatot bizonyos finomítások után az Országgyűlés fogadja el, és ezzel fontos támaszt nyújtson az Alkotmánybíróságnak ahhoz, hogy eddigi munkáját még teljesebb közmegelégedéssel végezze.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)