Sólyom László
DR. SÓLYOM LÁSZLÓ, az Alkotmánybíróság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság elnöke természetszerűen nem részese a parlamenti vitának. Tehát én itt nem a vita résztvevőjeként lépek föl, hanem a Házszabályban biztosított külön jognál fogva.Tulajdonképpen két tényt szeretnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. Az egyik némileg történeti. Az Alkotmánybíróság 1991-re elkészítette az ügyrend törvényjavaslatát, és akkor abban a koncepcióban gondolkodtunk, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény és az ügyrendi törvény egyszerre kerül a Ház elé, egymásra tekintettel, és ez az elképzelés valójában megfelelt volna annak az itt többször fölvetett elképzelésnek, hogy tudniillik kétszintű szabályozás legyen. Fölvitte volna ez a javaslat az összes garanciális szabályozást az Abtv.-be, és csupán technikai jellegű rendelkezések maradtak volna az ügyrendi törvényben, ahol nyitva állt a lehetőség, hogy ez vajon törvény marad, vagy pedig le fog menni egy alkotmánybírósági határozat szintjére.
Az Alkotmánybíróság ezt a koncepciót képviselte éveken keresztül, de az akkori parlamenti pártok részéről nem mutatkozott fogadókészség, nem tudtuk dűlőre vinni az 1991-ben általunk kezdeményezett hatpárti tárgyalásokat, úgyhogy '92 után egyre inkább abba az irányba tolódott el a törvény előkészítése, hogy egy önálló ügyrendi törvény szülessen az Abtv. módosítása nélkül. 1994-ben már egy ilyen törvényjavaslat került be a törvényhozási mechanizmusba, azonban nem lett belőle törvény, és tavaly ősszel, miután az Alkotmánybíróságot többrendbeli politikai támadás érte az ügyrendi törvény hiánya miatt, ismét előterjesztettük ugyanazt a szöveget. Ez a szöveg tehát visszanyeste az 1991-es elképzeléshez képest a törvény tartalmát, csupán olyan rendelkezéseket hagytunk benne, amelyek a hatályos alkotmánybírósági törvénnyel konformak. Ez azt jelenti, hogy ez a koncepció, amelyet az Alkotmánybíróságnak kötelessége, de egyben kizárólagos joga volt előterjeszteni, a hatályos alkotmánybírósági törvény keretei között marad, és minden további változtatás, ami ezen a koncepción túlmegy, csak úgy képzelhető el, hogy magát az Alkotmánybíróságról szóló törvényt is meg kell változtatni. Ez azonban egy olyan politikai kérdés, amely nem az Alkotmánybíróság kompetenciája, hanem a tisztelt Házé.
A másik, amit szeretnék az Országgyűlés figyelmébe ajánlani, hogy ez a tulajdonképpen visszazsugorított ügyrend két rendelkezést kivéve nem egy új joganyag, hanem az Alkotmánybíróság hat éve követett gyakorlata. Itt tehát nem arról volna szó, hogy valamilyen új jogi helyzetet teremtene az Országgyűlés a törvény elfogadásával, sokkal inkább arról, hogy egy formai hibát orvosolna, hiszen két rendelkezés ismétlem: az ügyvédkényszer és az ideiglenes intézkedés kivételével az összes többi bejáratott és régóta követett gyakorlata az Alkotmánybíróságnak. Mindenkinek megküldtük, aki kérte, ezt az ügyrendet, és csak az Országgyűlés iránti tiszteletünk tartott attól vissza, hogy ne tegyük közzé a Magyar Közlönyben a közönség tájékoztatására mint törvényjavaslatot. Úgyhogy kérem ezt figyelembe venni, hogy itt egy élő és működő joganyagról van szó.
A harmadik kérdés pedig az: nem véletlen noha kritizálják ezt a szabályozást , hogy az Alkotmánybíróság maga alkotja meg az ügyrendjét. Ez mindenhol így van az egész világon, ez az Alkotmánybíróság függetlenségének része, éppúgy, mint az elnökválasztás, mint a bírák elmozdítása és még sok minden belső ügy. Ebből származtak technikai nehézségek; nagyon örülök annak, hogy ezt sikerült áthidalni, és végül is hogy idézzem a törvényt az Alkotmánybíróság által megalkotott törvényjavaslat hatpárti indítványként került a tisztelt Ház elé.
Arra szeretném végezetül felhívni a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróságon kívül a mostani törvényi szabályozás értelmében nem lett volna joga másnak egy ilyen ügyrendi törvényt előterjeszteni. Ez egy kizárólagos joga az Alkotmánybíróságnak, és ennek kihatásai vannak a módosító indítványok lehetőségére is. Miután az Alkotmánybíróság a gazdája a törvényjavaslat megalkotásának, tartalmilag az ő kezében van a törvény szerint, kérem a tisztelt Házat, hogy a módosító indítványoknál is vegyék ezt a kötöttséget figyelembe. Tudniillik, amennyiben túllépne egy módosító indítvány az előterjesztés koncepcióján, akkor az egy új indítványnak minősülne, nem pedig módosításnak.
Az Alkotmánybíróság készséggel működik közre bizottsági szinten minden kérdésben, minden technikai nehézség megoldásában, és nagyon remélem, hogy a törvény ezt a formai hibát megszüntetve minél hamarabb elfogadásra fog kerülni. Köszönöm szépen. (Taps.)