Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, a két napirendi pont egymással szoros összefüggésben áll, és ezért indokolt az, hogy egyszerre, összekapcsolva mondjam el mindkét expozét a két törvényjavaslat kapcsán.Az első törvényjavaslat a nemzetközi bűnügyi jogsegély átfogó törvényi szabályozását tartalmazza, tisztelt képviselőtársaim. A nemzetközi bűnügyi jogsegélynek különösen nagy a jelentősége és fontossága napjainkban, amikor a bűncselekmények elkövetése, a bűncselekmény elkövetőinek üldözése túllép a nemzeti, állami kereteken. Egyrészről azt követeli meg, hogy az államok közössége erőfeszítéseit egybekapcsolva lépjen fel a bűncselekmények üldözése érdekében.
Ennek megfelelően a XX. század második felétől az államok közösségei átfogó egyezményeket hoztak létre a nemzetközi bűnügyi jogsegély alkalmazásának megkönnyítésére. Olyan államok esetében, amelyek nem tartoztak ilyen univerzális vagy regionális egyezményhez, az államok közötti kétoldalú megállapodások tették lehetővé azt, hogy az egyik állam a másik állam számára segítséget nyújtson a bűncselekmények elkövetőinek elfogásában, illetőleg általuk, velük szemben a büntetőeljárás lefolytatásához.
Magyarország számos ilyen egyezménynek részese, tagja. Ezek közül kiemelkedő jelentősége van annak az egyezménynek, amelynek részesévé azáltal váltunk, hogy hazánk tagja lett az Európa Tanácsnak és ezzel az Európa tanácsi tagállamok között kialakult kiadatási és bűnügyi jogsegélyegyezmény részeseként megkönnyebbedett az ország helyzete a jogsegély alkalmazását illetően, könnyebbé vált az ország helyzete.
Azokkal az államokkal, amelyekkel ilyen jellegű univerzális megállapodások nem jöttek létre, vagy nem részesei ilyen egyezményeknek, igyekszünk, arra törekszünk, hogy minél több állammal kössünk kétoldalú megállapodást nemcsak Európában, hanem Európán túl is. Emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat, hogy nemrégen szerepelt a Ház előtt az Ausztráliával, Kanadával, az Amerikai Egyesült Államokkal megkötött bűnügyi jogsegélyegyezmény megerősítése, kihirdetése, amelyek nyilván összekapcsolódnak a bűnözés nemzetközivé válásával, szervezetté válásával.
Ez a törvényjavaslat abból a felismerésből indul ki, hogy még ennek ellenére is, hogy az államok jelentős részével vannak ilyen értelmű, ilyen tartalmú szerződéseink vagy nemzetközi, vagy kétoldalú kapcsolatok formájában, mégsem tudjuk biztosítani azt, hogy valamennyi állammal az együttműködés feltételei, legális alapjai a bűnügyi jogsegély szempontjából biztosítottak legyenek.
Ezért törekedtünk arra, hogy egy átfogó törvényjavaslatot készítsünk, amely átfogóan szabályozza mindazokat a kérdéseket, amelyek az államok egymás közötti viszonyában rendezést igényelnek, és amelyek a nemzetközi szerződések hazai alkalmazása szempontjából fontosak.
Ez a törvényjavaslat a büntető törvénykönyvben és a büntetőeljárási törvényben ma meglévő szabályozások nagymérvű kiszélesítésével, jelentős tartalmi módosításával tehát egy önálló törvényben foglalja össze a nemzetközi büntetőjogi együttműködés során rendezést igénylő kérdéseket.
A javaslatban a nemzetközi bűnügyi jogsegély leggyakoribb formáit szabályozzuk. Ezek között a kiadatást, a büntetőeljárás átadását, a büntetés végrehajtásának átadását és az eljárási jogsegély kérdéseit. Alapvető jogelvet tartalmaz a javaslat, amikor kimondja, hogy nem kerülhet sor bűnügyi jogsegélyre, ha az csorbítaná Magyarország felségjogait, veszélyeztetné biztonságát és sértené közrendjét.
Ehhez az alapelvhez szeretném hozzáfűzni, tisztelt képviselőtársaim, azt a tényt, hogy a közelmúltban a kormány előterjesztést fogadott el Magyarország csatlakozására az 1977-ben az Európa Tanács keretei között Strasbourgban megkötött, nemzetközi terrorizmus visszaszorítását szolgáló egyezményhez. Ez az egyezmény tulajdonképpen feloldást tartalmaz a tekintetben, ami általános elv a kiadatás szempontjából, a bűnügyi jogsegély szempontjából, hogy a politikai bűncselekmények, hogy a tisztán katonai kötelezettségek megszegésére vonatkozó bűncselekmények összefüggésében nyilvánvaló, automatikusan a kiadatás nem érvényesíthető.
Az első része a törvénynek, amely a kiadatásról szól, részletesen meghatározza a kiadatás alanyi jogi feltételeit és a kiadatási eljárást, és tartalmaz a hatályos szabályozáshoz képest egy olyan újítást, miszerint lehetővé válik magyar állampolgár kiadatása is, túl a párizsi békeszerződésben foglaltakon, abban az esetben, ha a magyar állampolgár egyúttal más állam polgára is és külföldön állandó lakóhellyel rendelkezik. Sor kerülhet a kiadatásra akkor is, ha a magyar állampolgár kiadatását Magyarországnak azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás, illetőleg a kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követően egy harmadik állam által előterjesztett kiadatási kérelem teljesítésének céljából továbbadja.
Második tartalmi elemként a törvényjavaslat szabályozza a büntetőeljárás átadását és átvételét, a hatályos jogunkkal és számos e tárgyú nemzetközi szerződésünkkel azonosan, tartalmilag azonos módon határozza meg ennek lényegét, hatályos jogunknál azonban sokkal részletesebb szabályokat tartalmaz.
A javaslatban szerepel a hatályos jogban eddig még nem kidolgozott új megoldás is, új intézmény is, amely bevezeti a külföldi hatóságnál történő feljelentést, amelyre akkor kerülhet sor, ha a külföldön tartózkodó terhelt elleni eljárást a külföldi hatóság nem veszi át, ugyanakkor a terhelt távolléte folytán az eljárást Magyarországon nem lehet lefolytatni.
Harmadik tartalmi elemként kívánom kiemelni azt, hogy a törvényjavaslat kiterjed és kitér a büntetés végrehajtásának átadására és átvételére. Nemzetközi szerződés hiányában a hatályos jogunk alapján erre nem kerülhet sor. Ugyanakkor humanitárius és célszerűségi szempontból is egyaránt indokolható az, hogy sokkal hatékonyabb lehet a büntetés, ha azt az elítélt hazájában hajtják végre, és ez humánusabb feltételeket teremt a büntetés végrehajtása szempontjából.
Végezetül a tartalmi elemek között negyedikként kívánom említeni, tisztelt Ház, az eljárási jogsegélyre vonatkozó részeit a törvénynek, amelyek a nyomozati cselekmények teljesítéséből, a bizonyítási eszközök felkutatásából, a terhelt és a tanúk kihallgatásából, a szakértők meghallgatásából, szemle, házkutatás, motozás, lefoglalás eszközléséből, továbbá a büntetőeljárással kapcsolatos iratok, tárgyak megküldéséből és az iratok kézbesítéséből áll.
(11.40)
A javaslat a külföldi állam eljárási jogsegély iránti kérelmének teljesítését eltérően hatályos jogunktól fő szabályként a legfőbb ügyész hatáskörébe utalja.
Ezek a törvényjavaslat leglényegesebb elemei tisztelt képviselőtársaim , és bízunk abban, hogy a javaslat elfogadása megkönnyíti a magyar állam bűnügyi jogsegéllyel kapcsolatos tevékenységét, és harmonikusabb együttműködést biztosít más államokkal ezekben a kapcsolatainkban.
Ehhez a törvényjavaslathoz tartalmilag kötődik és egybekapcsolódik az a másik törvényjavaslat, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával létrehozott nemzetközi törvényszékkel történő együttműködésről szól. 1993-ban határozta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy a volt Jugoszlávia területén 1991 óta tartó háború során elkövetett, a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelentő cselekmények elkövetőivel szemben nemzetközi törvényszéket kell létrehozni. Ezek a bűncselekmények, amelyek folyamatosan a híradások és a tudósítások tanúságai szerint általunk is követhető módon megtörténtek a volt Jugoszlávia területén, elsősorban az 1949. augusztus 12-én kelt genfi egyezmény rendelkezéseit sértették, kiterjedtek a szándékos emberölésre, a hadifoglyokkal és a polgári lakossággal történő embertelen bánásmódra, a népirtás elkövetésére, a védelem nélküli városok és falvak lerombolására. Ez az együttműködési kötelezettség elsőbbséget jelent minden más jogi előírással szemben, tehát független minden más állammal kötött bűnügyi együttműködési szerződéstől, az állam hazai jogától is.
A törvény előterjesztésének elsősorban az az indoka: fontosnak tartjuk azt, hogy a nemzetközi törvényszék alapokmányát törvény hirdesse ki, és ugyancsak törvény határozza meg az együttműködési kötelezettségből keletkező hatásköröket és feladatokat.
Tisztelt Ház! 1993 óta az ENSZ tagállamai, nyilvánvalóan elsősorban az európai államok, több olyan lépést tettek, amely a nemzetközi törvényszék működésének feltételeit volt hivatva biztosítani. Így Európa több államában hasonló jellegű törvényt fogadtak el, a múlt esztendőben került sor a Német Szövetségi Köztársaságban is hasonló jellegű törvény elfogadására.
Bízom abban, hogy az Országgyűlés mindkét előterjesztésünket támogatni fogja. Kérem erre önöket a kormány nevében, és bízom abban, hogy mindkét jogszabály hathatós segítséget nyújt majd a bűncselekmények elleni küzdelemben, és jelentős hozzájárulás a második jogszabály azokkal a humanitárius jogokat sértő cselekményekkel szemben, amelyeket szomszédságunkban, a volt Jugoszlávia területén elkövettek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)