Csizmadia László (MSZP)
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az 1970-es évek közepétől kezdődően megfigyelhető Európában a bűnözés átalakulása. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a bűnözés átalakulásának legfőbb jellemzői a bűnözés volumenének növekedése, az erőszak és különösen a fegyveres erőszak növekedése a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése esetén, a hivatásszerű bűnözés arányának jelentős megnövekedése, valamint a bűnelkövetés szervezettsége, tervezése és tervezettsége, a bűnszövetkezetek vezetőinek gondos háttérben maradása, rejtőzködése.A nemzetközi bűnözés ijesztőnek nevezhető növekedését az elektronika és a közlekedés erőteljes fejlődése tette lehetővé, melyekkel együtt járt az információcsere felgyorsulása, valamint az egyes európai országok közötti személyi és áruforgalom hatalmas méretű növekedése. Mindezen tényezők bűnözésre gyakorolt hatását felerősítette a Varsói Szerződés felbomlása, a kelet- és közép-európai államok politikai függetlenségének elnyerése, a Szovjetunió szétesése és a Szovjetunió utódállamaiban kialakult gazdasági visszaesés.
Ugyancsak a nemzetközi bűnözés kiteljesedését teszi lehetővé az Európai Közösség szabályozási rendszere, ugyanis az Európai Közösség tagországain belül a határátlépés gyakorlatilag minimális ellenőrzéssel, avagy éppen az ellenőrzés teljes hiányával jár együtt. A ma, de különösen a jövő Európájában a nemzeti határok átlépése tömeges és mindennapos lesz, így nyilvánvaló, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés lehetőségei e téren is nőnek.
Mivel hazánknak határozott szándéka és célja az Európai Unióhoz való csatlakozás, így elkerülhetetlen olyan jogi szabályozás megalkotása, amely a fentiekben vázolt szervezett nemzetközi és hazai bűnözés megakadályozására, illetőleg az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonására a Magyar Köztársaság számára hatékony büntetőjogi eszközt biztosít.
A bűnözés elleni küzdelem egyik jelentős eszköze a beterjesztett, nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslat. A mostani helyzetben ugyanis a jelenleg hatályos büntetőjogi szabályozás már nem eléggé hatásos fegyver a bűnözés elleni harcban, különös tekintettel arra a tényre, hogy a bűncselekmény elkövetője akár néhány órán belül elhagyhatja annak az országnak a területét, ahol cselekményét elkövette. Így múlhatatlanul szükséges a tervezet szerinti új szabályozás elfogadása.
A nemzetközi vonatkozású büntetőeljárások szabályozásában a kiindulópontot az 1994. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett európai kiadatási egyezmény, az 1994. évi XIX. törvénnyel kihirdetett kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény, az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény képezi. A törvénytervezet ezen egyezményekre épül, és a honi szabályozást jelenti.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvénytervezet tárgyának szabályozása jelenleg egyrészt a nemzetközi szerződések, másrészt a büntetőtörvénykönyv és a büntetőeljárási törvény részét képezi, harmadrészt viszont hiányzik. A törvénytervezet pótolja a hiányzó szabályozást, és jellegében változtatja meg a fennálló szabályozási konstrukciót azáltal, hogy a nemzetközi szerződések és a büntetőjogi szabályok mellett külön kódexbe rendezi a nemzetközi vonatkozású büntetőeljárásokat.
A törvénytervezet a 3. és 10. §-ban kijelöli a saját helyét, eszerint a törvényt akkor kell alkalmazni, ha a nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, illetve e törvény eltérő rendelkezéseinek hiányában a büntetőeljárásról szóló törvényt a nemzetközi bűnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelően kell alkalmazni. Vagyis a törvénytervezet szerinti szabályozás, a büntetőeljárási jog szabályaihoz képest speciális, míg vele szemben a nemzetközi szerződések szerinti rendelkezések dominanciája továbbra is fennáll.
Az Európa Tanácsban régebb óta bent levő tagállamoknál az együttműködés folytán igényként merül fel, hogy a nemzetközi vonatkozású büntetőeljárásokat külön, belső törvényeikben is rendezzék, és ezekben az országokban ilyen törvények megszülettek. A jelen törvénytervezet a nemzetközi jogfejlődés ezen irányába illeszthető, és az Európa Tanács régebbi tagállamai által alkotott törvények sorát folytatja.
A magyar büntetőeljárási jog szempontjából a nemzetközi büntetőeljárások külön kódexben való szabályozása eddig példa nélküli, hisz mind az 1896. évi XXXIII. törvény, mind az 1951. évi III. törvény, mind az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelet, mind pedig a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény ezen kérdéseket a büntetőeljárás hagyományos rendjében szabályozta.
(11.50)
Az e szabályozástól való eltérést egyrészt a szabályozás tárgya szerinti intézmények tartalmiságának kiteljesedése, másrészt a jelen szabályozási konstrukció már említett hiányosságai is indokolják. Itt kell megemlíteni, hogy ezen ügyek számszerű növekedése az utóbbi években folyamatos. Míg a hat évvel ezelőtti időszakot alapul véve átlagában körülbelül öt kiadatási eljárás történt évente, addig az utóbbi években ezek száma a százat is meghaladta.
A következőkben az adott törvénytervezettel megválasztott szabályozási módnak e jellemzőjéről lesz szó.
A szabályozási mód a szabályozás tárgyának megjelölésében formai változást is hozott. A törvénytervezet a bűnügyi jogsegély fogalmát mint gyűjtőfogalmat használja, mely magában foglalja a jogsegély valamennyi formáját, beleértve a "bűnügyi jogsegély" fogalom eddigi tartalmiságának megfelelő, a jövőben "eljárási jogsegély"-nek nevezett együttműködési fajtát.
A törvénytervezet a szabályozás tárgyaként jelöli meg a Magyarországról való kiadatást, a Magyarországnak való kiadatást, a büntetőeljárás Magyarország általi átvételét, a büntetőeljárás Magyarország általi átadását, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának Magyarország általi átadását, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának Magyarország általi átvételét, az eljárási jogsegély Magyarország általi külföldi hatóság részére való nyújtását, valamint az eljárási jogsegély külföldi hatóságtól való Magyarország általi kérését is.
A felosztásból kitűnően a törvénytervezet az egyes intézmények világos rendszerű szabályozását nyújtja. E tárgyak közül a jelenlegi szabályozás a büntetőeljárás Magyarország általi átvételének és az eljárási jogsegély külföldi hatóságtól való Magyarország általi kérésének jogi intézményeit nem tartalmazza. A törvénytervezet ugyancsak a jelenlegi szabályozáshoz képest hiányt pótol, amikor az európai kiadatási egyezmény 17. cikkével harmonikusan rendezi a kiadatási kérelmek összeütközésével kapcsolatos eljárást, bevezeti az egyszerűsített kiadatási eljárást, rendezi a kiadni kért személy birtokában lévő és a bűncselekmény eszközéül szolgáló avagy e bűncselekmény útján megszerzett tárgyaknak a kiadatást kérőnek való átadás lehetőségét, továbbá rendezi a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás során az egyes cselekményekre nézve előálló kiadatási kérdéseket.
A törvénytervezet teljesen új és a jogalkalmazás szempontjából jelentős eljárási intézményként vezeti be a "feljelentés külföldi államnál" fogalmát. Ennek eljárásjogi szempontból az a jelentősége, hogy amennyiben a terhelt külföldön van és a vele szembeni eljárás vagy a kiadatás lehetetlensége, vagy az eljárás átadásának lehetetlensége, illetve a távollétében való eljárás lefolytatásának lehetetlensége miatt nem lehetséges, akkor a magyar hatóságok előtti büntetőeljárás a feljelentés megtételével lezárható, megszüntethető.
A törvénytervezet a jelenlegi szabályozáshoz képest a 13-14. és 37. §-okban bővíti a hatályos jog szabályainak a tartalmát. A törvénytervezet életbe léptetésével a nemzetközi vonatkozású büntetőeljárásra nézve valóban új módon összeállított szabályozás lehetősége teremtődik meg. Ezt támasztja alá, hogy mind a büntető törvénykönyv, mind a büntetőeljárást szabályozó törvény szabályrendszeréből a vonatkozó joganyag legnagyobb része hatályon kívül kerül.
Néhány gondolatot elmondanék a nemzetközi törvényszék alapokmányára vonatkozó szabályozásról is. A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék alapokmányából a Magyar Köztársaságra mint az ENSZ tagállamára kötelezettségek hárulnak. A kötelezettségek alapvetően az elkövetett súlyos háborús és emberiség elleni bűncselekmények tetteseinek felelősségre vonására felállított nemzetközi törvényszék eljárásának biztosítását szolgálják.
A jelen törvénytervezet a nemzetközi törvényszék alapokmányát kihirdeti. A törvénytervezet a 2. § (1) bekezdésében kijelöli a saját helyét, miszerint a nemzetközi törvényszék megkeresései során az eljárásra a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell, ha a nemzetközi törvényszék alapokmányából más nem következik. Vagyis a nemzetközi törvényszék alapokmánya szerinti szabályozás speciális a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény szabályaihoz képest. A két törvénytervezet egy időben való beterjesztésének e jogi konstrukció az egyik oka.
A nemzetközi törvényszék előtti eljárás biztosításának fő jellemzője az, hogy a törvényszéktől érkező megkeresés esetén a hatálya alá tartozó ügyekben a törvényszék előtti eljárásnak elsőbbsége van más eljárással szemben. Az elsőbbségi jog a megkeresés megérkezésével együtt nyílik meg. Ennek az általános szabálynak tesz eleget a törvénytervezet 5. §-a, amely a hatálybalépés előtt megérkezett megkeresésekről is előírja a teljesítést. Helyénvaló megjegyezni, hogy itt nem anyagi jogi szabályok visszaható hatályáról van szó, hanem eljárási szabályról.
A törvényszék megkeresése esetén az elsőbbségi jog azt jelenti, hogy a folyamatban lévő ügyet fel kell függeszteni, illetve eljárást indítani ilyen ügyben nem lehet. A nemzetközi törvényszék alapokmánya az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827. számú határozata alapján tartalmazza azon bűncselekmények körét, amely a törvényszék eljárása alá tartozik.
Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint mindkét tervezet összhangban áll a jogrendszerünkkel, az alkotmánnyal, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal, így a szocialista frakció nevében támogatom mindkét jogszabály elfogadását. (Taps.)