Balsai István (MDF)

1996. április 1.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szóban forgó két törvényjavaslattal kapcsolatban a Demokrata Fórum nevében elsőként azt szeretném kijelenteni, hogy természetesen támogatjuk mindkét törvényjavaslat vitáját és elfogadását, néhány megjegyzést azonban az elsőhöz, tehát a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslathoz szeretnénk kritikusan hozzáfűzni.Egyetértünk azzal, amit a miniszter úr az expozéjában kijelentett, hogy erre a törvényjavaslatra akkor is szükség van, ha Magyarország sorozatosan köti azokat a két- és többoldalú nemzetközi egyezményeken alapuló szerződéseit, amelyek tulajdonképpen eléggé gördülékennyé, s ha lehet azt mondani, problémamentessé teszik a nemzetközi bűnügyi együttműködést, tehát a törvény által szabályozni kívánt valamennyi jogintézmény tekintetében ennek hiányában is el lehet járni, mint ahogy erre az elmúlt évek esetei számos példát adtak.

Egyetértünk, mivel úgy gondoljuk, hogy bizonyos intézmények 1978-as szabályozása, elsősorban a kiadatás és a még szabályozatlan menedékjoggal kapcsolatos rendelkezés mindenképpen törvényi szintű és új szabályozást igényel, és ebben a törvényben helyes szabályozni egyfelől az anyagi jogi kérdéseket, másfelől azokat az eljárási kérdéseket, amelyek tulajdonképpen egy vegyes törvényjavaslatot eredményeztek, tehát egyfelől a büntető törvénykönyv intézményeit váltja fel, a Btk. általános rendelkezéseinek jelentős és elvi szakaszait helyezi hatályon kívül, másfelől pedig büntetőeljárási szabályozást ad számos ügyre.

Egyetértésünk mellett ugyanakkor éppen ebből kiindulva nem fogadjuk el teljes mértékben szerencsésnek a címválasztást. Úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor még egyszer hangsúlyozom bizonyos intézményeknek a büntető anyagi jogban szabályozott fontos kérdéseit tekinti szem előtt a javaslat, akkor nem szerencsés magát az egész javaslatot "bűnügyi jogsegélyről" szóló címmel ellátni, mert az irodalomban, de azt hiszem, hogy a közvélemény előtt is általánosan elfogadott értelme a bűnügyi jogsegélynek a büntetőeljárásban nyújtott jogsegély adása, tehát azok az eljárási cselekmények, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak, azt hiszem, az V. fejezete kíván szabályozni.

Ez az eljárási kategória elég szélesen közismert, ugyanakkor a javaslat tervezett címe nem utal pontosan arra, hogy a szabályozás tárgyát olyan anyagi jogi intézmények is képezik, mint a kiadatás, illetőleg a menedékjoggal való összefüggése. Mi szerencsésebbnek láttuk volna mint ahogy erre az indokolásban és a másik törvényjavaslat indokolásában is van utalás azt a címet, ami a nemzetközi büntetőjogi vagy büntetőügyi együttműködésre és bűnügyi jogsegélyre vagy a kettő kombinációjára utal. Úgy gondoljuk, így kevés, úgyhogy felhívjuk az előterjesztő figyelmét, fontolja meg, hogy ez a címadás így a szabályozás tárgyát valójában pontosan jelöli-e.

(12.00)

A kiadatással kapcsolatban teljesen új megközelítést tartalmaz, bár a törvényjavaslat indoklása szerint tulajdonképpen csak részlegesen tágítja a magyar büntető törvénykönyv vonatkozó, hatályos szabályait, amikor a magyar állampolgár kiadatásának általános tilalma alól már meglévő kivételen tehát a párizsi békeszerződésen alapuló, lényegében háborús bűncselekmények és ehhez hasonló ügyek miatti kötelezettségen túlmenően annak a magyar állampolgárnak a kiadatását is fő szabályként lehetővé teszi, aki egyúttal másik állam állampolgára, és állandó lakóhelye külföldön van.

Tisztelt Országgyűlés! Nem vitatjuk, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Annál is inkább, mert mint már említettem 1978-ban egészen más, nem jogállamhoz méltó jogfelfogáson alapult a kiadatásnak az a szabályozása, amely jelenleg a büntető törvénykönyvben megtalálható, ami általában a magyar állampolgár külföldi állam részére történő kiadatását még akkor sem tette lehetővé, ha az súlyos bűncselekmények esetén indokolt lett volna. Természetesen a nemzetközi egyezmények és a kétoldalú megállapodások ezt az elvet már nyilván itt is áttörték.

Ugyanakkor a kiadatással kapcsolatos, jelenleg tervezett szabályozás mindenképpen elgondolkodtató abból a szempontból, hogy különösen az alkotmányozással kapcsolatos, most nyilvánosságra került szabályozási elveknek az állampolgárságra és az állam joghatóságára vonatkozó megállapításai pontosan megfelelnek-e ennek a tervezett intézkedésnek, tehát hogy a magyar állam a kiadatással tulajdonképpen saját állampolgára tekintetében fontos elvekről lemondva, a büntetőeljárás nemzetközi együttműködése érdekében ezt az elég régi jogelvet ilyen jelentősen megváltoztatja.

Én nem tudom pontosan, tisztelt Országgyűlés, hogy tulajdonképpen a magyar állampolgársági törvény alapján a Btk.-nak a kiadatás magyar állampolgárt illető általános tilalmára vonatkozó része korábban valójában érvényesíthető volt-e a gyakorlatban abban az esetben, ha az illető magyar állampolgár kettős állampolgár is volt. Én ehhez az adatok ismerete nélkül nem tudok hozzászólni. Tény az, hogy bizonyos szempontok indokolhatnák ennek a tervezett változtatásnak a szűkítését vagy ismételt átgondolását, mert úgy gondolom, hogy a kiadatás ily módon történő lehetővé tétele sok gyakorlati problémát is fog okozni. Gyakorlat hiányában én most nem tudom megjósolni, hogyan fogja eldönteni a kiadatási eljárás kapcsán a bíróság az itt szabályozott vagy szabályozni kívánt elvek alapján ezt a bizonyos "állandó lakóhely"-et, ha tehát magyar útlevéllel rendelkező, úgynevezett kettős állampolgár rendelkezik Magyarországon is nyilvánvalóan nagyon gyakran van ez, különösen az elmúlt években tapasztalhattuk lakóhellyel, akár ingatlannal is, ugyanakkor idejének jelentős részét egy másik állam polgáraként ottani címén tölti. Sőt, a javaslat indoklása szerint nem is kell állandó lakóhely, hanem "szokásos tartózkodási hely" ha jól olvastam az indoklást. Tehát még rugalmasabbnak szánt, de még nagyobb komplikációkat előidéző, megítélésbeli differenciákat okozó, és nem biztos, hogy egységes jogelveket lehetővé tevő gyakorlat alakítható ki ebből, hogyha a kiadatás során majd azt kell vizsgálni, hogy az illető magyar állampolgár aki nyilván nem kívánja, hogy kiadják, egy másik állam kérésére a lakóhelyét és a szokásos tartózkodási helyét illetően itt, ebben a nem túlságosan komplikált és a büntetőeljárás szokásos garanciáit elég nagy mértékben nélkülöző eljárásban kívánja bizonyítani ennek a feltételnek a meg nem felelését, a feltétel nem-teljesülését.

A másik kritikai megjegyzésünk a törvényjavaslat elolvasása kapcsán a menedékjoggal kapcsolatos jelenlegi szabályozást, ennek a tervét illeti. Úgy gondoljuk és azt hiszem, jól gondoljuk , hogy hatályos alkotmányunk eléggé világosan fogalmaz arról, hogy az országgyűlési képviselők kétharmadának igenlő szavazatával kell megalkotni a menedéküggyel kapcsolatos törvényt. Ilyen törvényt a Magyar Országgyűlés sajnos még nem alkotott meg. Úgy gondolom, e törvény megalkotása előtt, a büntető törvénykönyv módosításával egybekötve, a menedékjoggal kapcsolatos olyan lényeges rendelkezést előírni, amely a menedékjog jogosultjának nemcsak a menedékjogban részesült személyt, hanem a ténylegesen menedékért folyamodó, Magyarországon tartózkodó személyt is ebbe a körbe vonja be, nagyon merész vállalkozás: egy másik törvényjavaslat kapcsán hangsúlyozom, egy meg nem alkotott törvény nem létező felhatalmazása alapján menedékjog jogosultjakénti elbírálásban részesíteni azt, akinek a státusát illetően majd még egy későbbi vitát kell lefolytatni.

A menedékjoggal kapcsolatos, tervezett intézkedéssel egyébként egyetértünk. Azzal tehát, hogy egyrészt szűkíti hiszen csak arra az országra korlátozza a kiadatási tilalmat, ahonnan a menedékjog jogosultja vagy a menedékért folyamodó Magyarországra érkezett , másrészt pedig ezt az intézményt fenntartja helyesen , a Btk. szabályozását alapul véve , mégis arra vállalkozik ez a javaslat, amire nem vállalkozhat. Gondolom, előbb a parlamenti törvényhozás logikája és a jogalkotás legegyszerűbb felfogása szerint is meg kell alkotni a menedékjoggal kapcsolatos anyagi jogszabályt, és aztán lehet ennek a kérdésnek ebben a törvényjavaslatban valamilyen szabályozását adni. Nem tudom, hogy lehet ezt megoldani, de így semmiképpen nem, hogy hiányzik az alkotmány szerinti kétharmados többséget igénylő törvény, itt pedig, nem vitásan, egy ebben a törvényben szabályozandó kérdést intézünk el.

Még két megjegyzést szeretnék tenni a javaslattal kapcsolatban. Az egyik a Magyarország részéről történő kiadatás kérésével kapcsolatos egyik rendelkezés, tehát amikor Magyarország kéri valamelyik államtól valakinek a kiadatását, mégpedig a büntetés részleges végrehajtása szempontjából a kérelmet azzal kívánja indokolni, hogy az egyébként kiszabott halmazati vagy összbüntetésből csak egy részt kíván a kiadatásra kerülő személy tekintetében végrehajtani, nyilván azért, mert mondjuk a többi rész tekintetében nem lehetséges a kiadatás kérése, vagy nem teljesítenék egyébként a kiadatást, mert valamilyen oknál fogva a halmazati büntetés többi tétele talán nem bűncselekmény az illető ország jogrendje szerint vagy más oka van. Nos, erre az esetre, erre a kétségtelenül gyakorlati problémaként jelentkező esetre a törvényjavaslat egy egészen szokatlan és tulajdonképpen példátlan szabályozást javasol. Eszerint a kiadatási kérelem előterjesztése során tulajdonképpen egy jogerős alaki és anyagi jogerővel bíró büntető ítéletet, egy halmazati ítéletet fel kell szabdalni valahogyan, egy javasolt elv szerint: az alapul vett bűncselekményért kiszabható törvényi büntetési tétel maximumának az összbüntetéshez vagy a halmazati büntetéshez valamilyen módon történő arányosításával. Tulajdonképpen a bírósági ítéletet, és ennek előzményét pótló eljárást javasol. Nem tudjuk elfogadni, tisztelt Országgyűlés, azt a megoldást, azt a javasolt megoldást, hogy büntető bíróság jogerős ítéletét egy különleges eljárás keretében a bírósági eljárás egyéb garanciáit és egész rendszerét nélkülöző eljárásban egészen egyszerűen úgy szabdalják fel, hogy a jogerős ítéletből egy részt valahogyan kiragadnak, és azt tulajdonképpen sikeres kiadatási ügyként ekként végrehajtják valakivel szemben.

Még egy intézményt nem érzünk teljesen indokoltnak a javaslatban: ez a "feljelentés külföldi államnál". Ami indokolja ennek a külön szabályozását, tisztelt Országgyűlés, a javaslatnak az az okfejtése, amely szerint ha a büntetőeljárás felajánlása nem jár sikerrel, tehát nem kívánja az illető ország a büntetőeljárást lefolytatni az egyébként ott tartózkodó és mondjuk Magyarországon bűncselekményt elkövető személlyel szemben, és a kiadatásnak is akadálya van, de már megindult a büntetőeljárás Magyarországon, ezek az ügyek nem fejezhetők be, pontosabban kezelhetetlenek ha jól értettük az indoklást. Ekkor valamilyen módon el kell varrni a szálakat, és ekkor mint utolsó lehetséges intézmény tegyen feljelentést a külföldi államnál az igazságügy-miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész, attól függően, milyen stádiumban van az ügy.

(12.10)

Úgy gondolom, a magyar állam tekintélyét veszélyezteti ez az intézmény megmondom őszintén. Mit lehet elvárni attól az államtól, amely arra sem méltatta a magyar igazságügyi hatóságokat akár a legfőbb ügyészt, akár az igazságügy-minisztert , hogy az eljárás átengedése folytán eljárjon az ügyben, a kiadatásról nem is beszélve. Úgy gondolom, teljesen üres és formális, és még egyszer mondom, a magyar állam tekintélyét kockáztató eseménnyé minősülne, silányulna ez a feljelentés, amely tehát nyilván nem oldja meg más állam részéről az állam büntető hatalmának az érvényesítését, és pusztán egy teljesen formális bírósági szemlélet alapján az ügyet befejezhetővé teszi a magyar bíróságon, ha már egyszer megindult.

Nem is értem pontosan, hogy mit jelentene a feljelentés, hiszen ez az intézmény már egy megindult büntetőeljárás kapcsán kerülne alkalmazásra. Hogy lehet egy megindult büntetőeljárásban intézkedni ahol a vádirat a feljelentésen már régen túl van , milyen tények alapján és mit tartalmazna a legfőbb ügyész feljelentése? Ezeket nem érezzük pontos és jó megoldásnak, ezért szeretnénk, ha az előterjesztő s javaslatnak ezt a részét átgondolná.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakat is figyelembe véve, abban a reményben, hogy az előterjesztő vagy mások akár magunk is módosító javaslatokkal az itt kifogásolt részeket jobbítják, akkor bizonyos vagyok benne, hogy ez a javaslat a parlament nagy többségének, túlnyomó többségének a támogatását fogja élvezni.

Házelnök úr javaslata szerint egy mondattal rátérek a másik törvényjavaslatra, a volt Jugoszlávia területén elkövetett egyes bűncselekmények miatt felállított nemzetközi törvényszék hatáskörére vonatkozó biztonsági tanácsi határozat törvényerőre emelésére. A Magyar Demokrata Fórum nevében természetesen támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.

Csak halkan jegyezzük meg azt, hogy erre a törvényjavaslatra voltaképpen nem lenne szükség, hiszen a Biztonsági Tanács határozata természetesen kötelező ennek a törvény szerinti szabályozásnak a hiányában is.

Még halkabban jegyezzük meg az Alkotmánybíróság nemrégiben eltávozott elnöke talán egy fejbólintással megerősíthette volna , hogy jól ismert az az alkotmánybírósági döntés, amely a nemzetközi büntetőjog világából a Magyar Országgyűlést mentesítette olyan törvények meghozatala alól, amelyek a magyar állam részéről történő csatlakozással belső jognak tekinthetők. Utalok itt a híres 1993-as igazságtétellel kapcsolatos alkotmánybírósági döntésre. Ettől függetlenül az ügy jelentősége és Magyarország részvétele a volt Jugoszláviával kapcsolatos nemzetközi együttműködésben természetesen indokolhatja ennek a külön törvényi szabályozását. De még egyszer mondom erre a magyar alkotmány és az alkotmánybírósági döntés értelmében tulajdonképpen nem lenne szükség.

Támogatjuk tehát ezt a javaslatot is és megköszönöm a figyelmüket. (Taps.)