Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (Néppárt-MDNP)

1996. április 1.

KÓNYÁNÉ DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban nagyon röviden szeretném csak összefoglalni a Néppárt véleményét valamivel talán rövidebben is, mint a címe. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk azt, hogy szükség van arra, hogy erről a törvényjavaslatról a parlament tárgyaljon és hogy egy ilyen törvényt hozzon. Azt szeretnénk, ha soha nem lenne rá ok, hogy a magyar kormány arra kényszerüljön: a parlament elé terjesszen egy ilyen törvényjavaslatot. De ez az ok Magyarországon kívül eső ok, mi erről nem tehetünk rendkívüli módon sajnáljuk. Természetesen a törvényjavaslatot támogatni fogjuk, de nagyon szeretnénk, ha soha többet nem kellene ilyen törvényt hoznunk.

A nemzetközi bűnügyi jogsegéllyel kapcsolatos törvényjavaslatról pedig a következőket szeretném elmondani. Nagyrészt egyetértünk minden előző hozzászólóval. Úgy tűnik, hogy mostanában a parlament a húsvét előtti békében olyan törvényjavaslatokat tárgyal, amelyekben nagy egyetértés mutatkozik a patkó mindkét oldalán. Szeretném előre jelezni, hogy ezt a törvényjavaslatot alapjaiban jónak tartjuk, támogatni fogjuk természetesen nem minden módosítás nélkül. Ezért engedjék meg nekem azt, hogy ne mondjam el azokat a dicséreteket, amelyeket az előttem szólók elmondottak, meg a bírálatokat sem, mert azokkal nagyrészt egyetértünk, hanem én most már csak olyan kérdésekkel foglalkozzam, amelyekről eddig nem volt szó.

Ez a törvényjavaslat jelentős tartalmi, koncepcionális módosítást jelent az eddigi gyakorlathoz képest. Igazságügy-miniszter úr ha jól jegyeztem fel azt mondta, hogy jelentős tartalmi módosítás van.

Én szeretném azt mondani, hogy nemcsak jelentős tartalmi módosítás van, hanem gyakorlatilag egy koncepcióváltás van. Ez a koncepcióváltás pedig a következőkben jelentkezik:

Ezen nemzetközi jogsegélyformák között a legtipikusabb vagy a legismertebb a kiadatás és újabban a büntetőeljárás felajánlása. Mindeddig a magyar jogban ezeknél a jogintézményeknél szükség volt az úgynevezett kettős büntethetőségre. Ez hagyomány volt a magyar jogban. Ez a kettős büntethetőség azt jelentette: nemcsak arra volt szükség, hogy az adott cselekmény mind a két államban itt mindig két államról van szó vagy legalább kettőről bűncselekmény legyen, tehát hogy legyen a büntető törvénykönyv különös részében egy olyan tényállás, amelyik az adott cselekményt leírja és büntetni rendeli, hanem arra is szükség volt, hogy az elkövető büntethető legyen mind a két ország joga szerint. Vagyis azt is jelentette, hogy nemcsak az kellett, hogy legyen a különös részben olyan nevű bűncselekmény, amely miatt én most az egyszerűség kedvéért kiadatást fogok mindig mondani, de természetesen gondolok a többire is a kiadatást kérik, hanem az is, hogy ne legyen semmiféle büntethetőségi akadály, vagyis ne legyen se büntethetőséget kizáró, se büntethetőséget megszüntető ok. Ez az állam szuverenitásának egy nagyon erőteljes érvényesítését jelentette és az állam joghatóságának is egy nagyon erőteljes érvényesítését.

Ez a javaslat ettől a magyar hagyománytól eltér, és sokkal kevésbé kívánja érvényesíteni a joghatóságot, mert nem kívánja meg a kettős büntethetőséget. Nem akarok most a továbbiakban a büntetőjogi részleteibe belemenni, a lényeg az: e szerint a javaslat szerint az kell csak, hogy mind a két ország büntető törvénykönyve szerint büntetendő cselekményről legyen szó, de az már nem kell, hogy mind a két országban ténylegesen büntethető is legyen. Ez alól a javaslat maga egy-két kivételt állapít meg a 12. §-ában; nem sorolom fel ezeket a kivételeket, csak jelzem, hogy itt van néhány kivétel. A lényeg az, hogy alapvetően eltér az eddigi koncepciótól, alapvetően szakít az eddigi kettős büntethetőséget megkívánó magyar szokástól.

De azt még hozzá kell tennem, hogy ez az eltérés egyébként egy nemzetközi tendenciát is tükröz. A nemzetközi egyezmények is ezt a tendenciát tükrözik. A Néppárt el tudja fogadni ezt a tendenciát, támogatni is tudja, csak azt nem szeretnénk, ha ez a Magyar Országgyűlésben ilyen világosan nem hangzott volna el. Tehát az Országgyűlésnek tudnia kell, hogy miről szavaz. Itt egy alapvető változás van, ez az alapvető változás elfogadható, helyeselhető, beleillik a nemzetközi fejlődés vonalába, de tudnunk kell róla, hogy ezt tesszük.

Ezenkívül még egyetlen dologról szeretnék beszélni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, ez viszont számomra egy problémát jelentett, és azt szeretném, ha sikerülne együttesen valamiféle megoldást találni.

A javaslat szerint a bűnügyi jogsegély nem teljesíthető olyan bűncselekményekre vonatkozóan, amelyeket politikai bűncselekménynek vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekménynek vagy katonai bűncselekménynek tekintünk. A katonai bűncselekmény teljesen természetes; az igazság az, hogy természetes az is: a javaslatban benne van, hogy a politikai bűncselekményre nem vonatkozik a bűnügyi jogsegély, tehát ilyenkor nem adható. A problémám azzal van, hogy nem sikerült igazán jól meghatározni ebben a javaslatban, hogy mi az a politikai bűncselekmény. Nagyon jól tudom, hogy száz éve nem sikerül jól meghatározni, mi az a politikai bűncselekmény, mert politikai bűncselekmény alatt nem az állam elleni bűncselekményeket szokták érteni, illetve sokféle elképzelés van arra vonatkozóan, hogy mit tekintünk politikai bűncselekménynek. De az biztos, hogy a politikai motívumból elkövetett bűncselekményeket és azokat a bűncselekményeket, amelyeket politikai célok végett követnek el, azokat politikainak szokták tekinteni. Tehát adott esetben politikai bűncselekmény lehet a fegyvercsempészet, adott esetben politikai lehet az emberölés, adott esetben politikai lehet a lopás, ha azért követik el, hogy meghatározott összeget juttassanak ebből valamiféle politikai szervezetnek. Tehát az a fajta meghatározás, amely ebben a javaslatban van, úgy gondolom, nem eléggé kielégítő.

Az sem kielégítő, ha azt mondjuk, hogy a törvényjavaslatban benne van: ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik, akkor a nemzetközi egyezményt kell alkalmazni, mégpedig a következők miatt:

Éppen a leginkább politikainak tekinthető, ugyanakkor másik oldalról leginkább elítélt bűncselekmények vonatkozásában és ezek a terrorcselekmények nincsen nemzetközi egyezmény. Én most terrorcselekmény alatt nem azt értem, ami a büntető törvénykönyvben terrorcselekmény címszó alatt szerepel, mert a magyar büntető törvénykönyv szerinti terrorcselekmény egy államzsarolás gyakorlatilag, és a túszszedési egyezmény erre vonatkozik, tehát ez nem tekinthető politikai bűncselekménynek. Hanem olyasmire gondolok, amit minden magyar állampolgár terrorcselekménynek tekint, még akkor is, ha az elnevezése nem az. Tehát például egy adott szervezet politikai célok érvényesítése végett bevág egy bombát egy áruházba, és ott meghal hatvan ember, és szétesik az áruház. Ez célja szerint politikai bűncselekmény, ugyanakkor rendkívüli módon sajnálnám, ha Magyarországon az ilyen cselekmények elkövetőit nem lehetne kiadni annak az országnak, ahonnan kérték.

Ezért a probléma további ecsetelése helyett arra szeretném kérni miniszter urat és képviselőtársaimat is, gondolkodjunk azon, hogyan lehetne megoldani azt, hogy ebből a törvényjavaslatból kiderüljön: mi az, amit semmilyen körülmények között nem tekintünk politikai bűncselekménynek, és egyértelmű legyen az, hogy gyilkosokat Magyarország nem rejteget soha többé!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)