Homoki János (FKGP)

1996. április 8.

DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Valójában az történt, hogy vezető pénzügyminisztériumi tisztségviselők közreműködésével becsaptak 6500 állampolgárt. Ezek a tisztségviselők ebben a kiadványban... (Felmutatja.)... voltak propagálva, itt hirdették magukat. Valójában két és fél milliárd forint veszett el a kisemberek részéről. Itt a minisztérium és a miniszter felelőssége is felvethető nem az öné, az előző miniszteré.

6500 ember befektetésében közrejátszott az a bizalmat keltő magatartás is, így a tájékoztatóban való figyelemfelhívás, hogy ebbe a vállalkozásba nyugodtan be lehet fektetni, mivel a nyereséget a magasan kvalifikált pénzügyminisztériumi dolgozók biztosítják. Ez volt az alapja az egésznek, különben ennyi ember nem fektette volna be a pénzét.

Felvetődik a kérdés: a felügyelőbizottságban részt vevő helyettes államtitkár aki ugyan közben lemondott, miniszter úr szerint , akinek tájékozottnak kellett lenni a cég pénzügyi helyzetéről, miért nem adott ki tájékoztatást a kisbefektetőknek. Érdekes kérdés. A tájékoztató szerint rutinossá vált személyekről volt szó. Ezek nem öregbítik a PM amúgy is megtépázott tekintélyét. Az értékpapír-felügyelet is felelősséggel tartozik, miniszter úr, az ön állításával szemben, miután időben nem hívta fel a befektetők figyelmét, nem adott ki felhívást a cégeknek tájékoztató kiadására.

(16.00)

A kisbefektetőknek miért csak a '95. novemberi népszabadsági apróhirdetésből kellett megtudni a likviditási nehézségeket? Érdekes kérdés. Közben Kereszturi Ferenc vezérigazgató köddé vált. Miniszter Úr! Köddé vált, elérhetetlen. Lehet, hogy a milliárdokat már külföldre vitte?

Az tette gyanússá a vétkes, szándékos csőd előidézésének a felvetésekor, hogy minden pénzügyi segítő szándékot visszautasított.

Az időm lejárt. Én nem tudom elfogadni ezt a választ, tudniillik 6500 embert csaptak be a Pénzügyminisztérium közreműködésével, úgyhogy ez felháborító, miniszter úr. Elnézést kérek. (Taps a jobb oldalon.)