Torgyán József (FKGP)

1996. április 8.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon ritka pillanatok egyike következik most, amikor a Független Kisgazdapárt alapvetően egyetértését fejezi ki az előterjesztéssel kapcsolatban. Hiszen valóban szükség van a büntető törvénykönyv átfogó módosítására, mindazokra az előterjesztésekre, amelyekkel az Igazságügyi Minisztérium a büntető törvénykönyvnek azokat a hiányosságait igyekszik pótolni, amelyeknek a rendbetételével tovább nem lehet várni. De rögtön legyen szabad megjegyeznem, hogy bizonyos vonatkozásban másként látjuk és ítéljük meg azt a helyzetet, amely az ilyen szükségszerűséghez vezetett, és egyes vonatkozásokban a módosítást nem tartjuk kielégítőnek vagy hibásnak tartjuk azokat. Így tehát csak bizonyos módosításokkal tartjuk elfogadhatónak az előterjesztést.

A gazdasági, társadalmi viszonyok jelentős változása miatt végre most már nemcsak egyes jogszabályok, hanem az egész magyar jogrendszer alapjait képező kódexek módosítása is előtérbe került. Hiszen a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások, a technikai fejlődés, a piaci viszonyok alakulása, az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott törvények rendelkezései olyan módosulást jelentettek az egész jogrendünk megítélésében, amelynek szükségszerű következményeként merült fel a büntetőkódex módosítása. Hiszen néhány új bűncselekményi kategóriának is a büntető törvénykönyv rendszerébe való elhelyezésére került sor. S valóban itt a büntető törvénykönyvbe olyan megfogalmazásokat kell bevinni, amelyek eddig nem voltak ennek a büntetőrendszernek a részei. Így a sugárzóanyagokkal kapcsolatos visszaélések, vagy a hulladékanyagok elhelyezésével kapcsolatos rendelkezések, vagy a többször hivatkozott piramisjátékra való utalás ezek egyértelművé teszik, hogy az Igazságügyi Minisztérium helyes úton jár az előterjesztést illetően.

Ugyanakkor rá kell arra mutatnom, hogy a háromoldalú tárgyalásokat is beleszámítva, amelyek közismerten 1989-ben történtek most már nyolc éve folyik az egész jogrendünk átalakítása, és bizony megítélésem szerint ennek a nyolc évnek bőségesen elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy egy új büntetőkódex kerüljön megalkotásra. Hiszen gondoljanak csak arra képviselőtársaim, hogy az alkotmányozás folyamatát mennyivel rövidebb idő alatt akarja a kormánykoalíció keresztülvinni. Hát akkor egyszerűen nem értem, hogy a vadonatúj büntetőkódex előterjesztésére miért nem tellett az erejéből.

A mostani módosítások egyik indoka az államtitkár asszony előterjesztése szerint az, hogy az önálló bűncselekményi tényállásnak a megfogalmazása és a büntető törvénykönyvbe való beemelése tulajdonképpen az esetek egy részében egy olyan hézagpótló jogi munkát jelent, amely bizonyos esetekben egy 100 százalékos űrt tölt be, bizonyos esetekben pedig megkönnyíti a büntetőeljárások lefolytatását.

Úgy gondolom, a látens bűncselekmények számának rohamos növekedése, az elkövetési módok egyre drasztikusabbá, kegyetlenebbé válása olyan okokra vezethetők vissza, amelyek egyértelműen felvetik a jelen kormányzat felelősségét is. Hiszen a tömeges munkanélküliség, a társadalom jelentős részének olyan periférikus helyzetbe hozatala, amikor már a létminimum sincs biztosítva, ezek a megélhetési gondok növekedésével együtt, továbbá a középrétegek fokozatos elszegényedésével is bővítve a kört, olyan bűnözési hajlamot alakítanak ki, ahol a bűncselekmények motívuma sok esetben nem egyéb mint szociális, megélhetési gondoknak az enyhítése. Ezt mindenféleképpen figyelembe kell venni a bűntetőjogi rendezés kapcsán. Mint ahogy az egyébként nagyon helyes utalást, amely az államtitkár asszony részéről is és Csákabonyi Balázs képviselő úr részéről is az előbb elhangzott, hogy a feketegazdaságot illető új büntetőjogi rendelkezések egyértelműen segítséget jelenthetnek a bűnözés e területen való visszaszorítására. De az nem hagyható figyelmen kívül, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem s itt különbözik a kisgazdapárti megközelítés az eddig elhangzottaktól nemcsak egyszerűen nem támaszkodhat csak büntetőjogi eszközökre, hanem a mi megközelítésünk szerint a feketegazdaság ellen mindenekelőtt a gazdaság eszközeivel kell küzdeni, nevezetesen az adók leszállításával, elviselhetőbb közterheknek a megfogalmazásával.

(18.20)

Tehát az általános terhek csökkentésével, és csak kiegészítő anyagként jöhetnek számba a büntetőjogi eszközök, amelyek önmagukban semmiféle megoldást nem fognak eredményezni. A piaci és tulajdoni viszonyok rendezetlensége, az átláthatatlan privatizáció, az államnak a gazdasági folyamatokban való, esetenkénti ötletszerű adószabályozással, nemegyszer alkotmányellenes adószabályozással való részvétele következtében is növekedett az intellektuális bűncselekmények száma. Itt tehát a bűncselekmények előidézői köréből az előbb említett szempontok kirekesztésére kell mindenekelőtt energiát és súlyt fektetni. A büntetőjogi eszközök, amint tudjuk, rendkívül korlátozottak, hiszen egy szinten túl a büntetőjogi eszközök általában eredménytelenek szoktak lenni.

Ezért különösen örülök, hogy a pénzügyminiszter úr végre megtiszteli a Házat elnézést, az ő esetében ez most fordulhat elő első ízben, én itt a korábbi pénzügyminiszterekre utalok, akik ilyen jellegű parlamenti vitákon való részvételüket ez idáig soha nem tartották szükségesnek. Nagyon üdvözlendő, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr ezt a parlamenti vitát is figyelemmel kíséri.

Úgy gondolja a Független Kisgazdapárt, hogy a vagyonszerzés olyan új módozatai alakultak ki, amelyek a közvéleményben közfelháborodáshoz vezettek. Ezeket a szempontokat nemcsak a büntetőjog irányítóinak, a büntetés kiszabóinak és a törvénykezésnek kell figyelembe vennie, hanem a gazdasági irányításnak is.

Ebben a körben valóban az a helyes megítélés, amellyel az igazságügyi előterjesztés is számolt, nevezetesen hogy a jelenlegi büntető törvénykönyv ugyan végső soron az esetek döntő részében adott megoldási lehetőségeket, mégis alapvetően olyan új tényállási formákat kell a büntető törvénykönyvbe beemelni, amelyek vitathatatlanná teszik a védett büntetőtárgy sérelmét. Amikor a jelenlegi közbiztonsági helyzetért való felelősség kérdését vizsgáljuk, akkor utalhatunk akár az MSZP választási ígéreteire is, amelyek olyan teljesítetlen azóta is teljesítetlen kitételeket tartalmaztak, mint például hogy mindenki számára biztosítani kell az élethez, a testi épséghez és a vagyonbiztonsághoz szükséges feltételeket, határozottan fel kell lépni a korrupciós összefonódások, illetve a fehérgalléros bűnözés ellen.

Ugyanakkor úgy gondolom, nem árulok el titkot, amikor arra hivatkozom, hogy sajnálatos módon mindez nemhogy nem történt meg, hanem egy rendkívül jelentős növekedés tapasztalható a bűnözésnek az említett területein is.

A másik nagy terület, amelyről röviden szólnom kell, a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata, ami kétségkívül ennek a kódexmódosításnak talán a legindokoltabb része. A javaslatban meghatározott tényállás szerint az ezzel kapcsolatos bűncselekmény a jövőben is eredmény-bűncselekmény lenne. Ezt a Független Kisgazdapárt nem tartja jó megítélésnek, mert ez a minősítés erősen vitatható. Ugyanis az nincs összhangban a környezetvédelmi törvény preventív szellemével. Itt nyilvánvaló, hogy a két törvény összhangját meg kell teremteni.

A jogi szabályozás során általában, de különösen a büntetőjogi szabályozás vonatkozásában alapvető követelmény az egyértelmű, tehát vitán felül álló megfogalmazás követelménye. Sajnálatos módon a javaslat szövegében mégis találunk nehezen értelmezhető meghatározásokat. Ilyennek minősül a Btk. új 280. §-a azon kitételének értelmezése, amely szerint a jelentős mértékű károsodás esetére más büntetési tételek alkalmazandók, tehát minőségi változás következik be a büntetési tétel alkalmazásában. A "jelentős mértékű" jelző értelmezésére vonatkozóan azonban a javaslat indokolása semmiféle eligazítást nem ad, annak ellenére, hogy a jelenlegi hatályos törvényi tényállás hasonló szövegezése ellen a jogalkalmazók folyamatosan tiltakoznak.

Itt emlékeztetném az igen tisztelt képviselőtársaimat arra a tényre, hogy a büntető ítélkezés során természetesen az ilyen nehézségek elviekben áthidalhatók a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatásával, de ez soha nem olyan szerencsés, mint hogyha a törvényi rendelkezések félreérthetetlenek, mert a törvény előírásainak a törvényalkotó szándékától eltérő értelmezésére is lehetőséget adnak.

A javaslat szövegezése és ez a további kifogásunk és az ahhoz kapcsolódó indokolás összemossa a környezetkárosítás és a környezetszennyezés fogalmát. A környezetvédelmi törvény világosan megkülönbözteti a környezet szennyezését, illetőleg szennyezettségét és annak károsítását. Feltétlenül szükséges lenne a büntetőjogi szabályok szövegezését ehhez igazítani, figyelemmel arra, hogy más a társadalomra veszélyesség foka a szennyezésnek a különböző variációjánál, és más az in integrum restitutiot kizáró károkozásnál.

További kifogásunk, hogy a Btk. hatályos 264. §ának rendelkezései értelmében büntetni kell az egészségre veszélyes sugárzóanyagokkal való visszaélést. A javaslat azonban a "sugárzó" kifejezés helyett a valóban modernebb kifejezést, a "radioaktív" jelzőt használja. Ez elfogadható lenne ugyan, de mégis itt a változás bevitelét mindenképpen összhangba kellene hozni valamennyi rendelkezéssel.

(18.30)

Ugyancsak helyeselhető, hogy az új tényállás egyidejű és egyforma védelemben részesíti a közbiztonságot, az egészséget és a környezetet. Ezeket a megközelítéseket a Független Kisgazdapárt támogatja.

Ami most már az atomenergia alkalmazásával való visszaélés törvényi szabályozását illeti, azt ugyancsak helyeseljük, azonban jelentős fogyatékosságnak tekintjük, hogy a javaslat nem vette figyelembe az atomenergiáról szóló 1980. évi I. törvény 15. §-ának rendelkezéseit, amelyek az engedélyhez kötöttségre vonatkoznak.

A következő kérdéskör, amivel foglalkozik a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja: a környezetvédelmi törvény meghatározása, a környezeti elemek, a környezetszennyezés és a környezetkárosítás fogalmainak meghatározása.

Úgy gondoljuk, hogy erre figyelemmel elegendő lenne az utaló jellegű szabályozás, felesleges, sőt esetenként kifejezetten zavart keltő a jelenleg hatályos szöveg kiegészítése a büntető törvénykönyvbe behozott fogalommeghatározó szabályokkal. Itt elviekben felvetjük, hogy soha nem helyes fogalommeghatározásokat különböző törvényekben meghatározni, mert ott mindig felmerül a kollízió veszélye.

Ami a fogyasztók büntetőjogi védelmére vonatkozó szabályokat illeti, ezek közül a javaslat 14. §-a a fogyasztók megtévesztésének büntetőjogi következményeiről rendelkezik. A hatályos szövegezés is büntetni rendeli a jelentős mennyiségű árura vonatkozó megtévesztést, azonban a gyakorlatban eddig is jelentős gondot okozott értelmezési probléma nem szűnt meg azzal, hogy a javaslat a jelentős helyett a nagyobb mennyiséget, mint új terminus technicust használja.

Elvárható, hogy ilyen esetben legalább az indokolás tartalmazzon olyan meghatározást, amely a kétségeket a jogalkalmazókban feloldja.

A jelenlegi szövegezésben alkalmazhatatlan a javaslat 16. §-a, amely a gazdasági társaságokba bevitt apporttal kapcsolatosan állapít meg tényállást. Az egyik probléma az, hogy a módosítás nincs összhangban a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 22. §-ának (2) bekezdésével, amely szerint a társaság vagyonát a tagok bocsátják a társaság rendelkezésére. Ebből következően bűncselekményt csak a tagok követhetnek el. Helytelen ezért a javaslat azon rendelkezése, miszerint az elkövető bárki lehet. Itt tehát a polgári és a büntetőjogi rendelkezések közötti kollízió feloldása szükséges ahhoz, hogy a büntető törvénykönyvnek ez a rendelkezése helyt foghasson.

A másik gondot az okozza, hogy az apport értékének megállapítása során az a magatartás büntethető, amelynek eredményeként nem pénzbeli betét értékét a társasági szerződésben a szolgáltatás időpontjában fennálló értéktől eltérően állapították meg. Az elkövetési magatartás természetesen csak szándékos lehet. E tényállással kapcsolatban azonban legalábbis a következő kérdések felmerülése látszik szembeötlőnek:

1. Ki állapítja meg az apport értékét?

2. Ingatlanapport esetén mi lesz az az érték, amelytől a tagok eltérhetnek.

3. Miként értékelendő az, ha csak az egyik tag magatartása volt szándékos az érték megállapításakor, és a többi csupán elfogadta azt.

4. Minősítő körülmény-e az, ha a két értékelés közti eltérés jelentős vagyonra vonatkozik.

Úgy gondoljuk, az új tényállásnak a Btk.-ba való beépítésekor feltétlenül szükség lenne ennek az itt javasolt büntetőjogi rendelkezésnek a beépítésére, de csak az alanyi és tárgyi oldal megfelelő összehangoltságával.

A javaslat ezen túlmenően foglalkozik még a jogosulatlan biztosítási tevékenységgel is, amelyet adott esetben vétségnek minősít. E cselekmény társadalomra való veszélyessége miatt a Független Kisgazdapárt megfontolandónak tartja, hogy ne vétségi alakzatként jelenjen meg a Btk.-módosításban, hanem bűncselekményi alakzatban, mert ez erőteljesebb preventív hatást váltana ki, és ugyanakkor óriási kárt okoznak az ilyen magatartások az államnak.

Ami a tiltott szerencsejátékokra vonatkozik, egyértelmű, hogy azok jelentősen elszaporodtak, és a feketegazdaság egyik kiemelkedő és ismert részévé váltak. Amint köztudott, a szerencsejátékokról a '91. évi XXXIV. törvény rendelkezik. Ez a törvény meghatározza a szerencsejáték fogalmát, melynek lényege az, hogy valaki pénzre vagy vagyoni érték ellenében pénzt vagy más vagyoni értéket tartó nyereményre jogosult. A nyerés kizárólag vagy túlnyomórészt a véletlentől függ. Ilyen tevékenység folytatásához a szerencsejáték felügyelete szükséges. A játéknak két fő típusa ismeretes: a sorsolásos játék például a bingó , a nem sorsolásos játék például a pénznyerő automaták.

A piramisjáték értelemszerűen nem tartozik a szerencsejátékokról szóló törvény hatálya alá, ezért tehát a piramisjáték sérti az állam szerencsejáték monopóliumát. Ez a pénzmosás egyik eszközévé vált, ezért üldözendő cselekmény, amelynek a büntető törvénykönyvbe való beemelését a Független Kisgazdapárt attól függetlenül üdvözli, hogy a jelenlegi rendelkezések alapján is csalás bűntetteként a vonatkozó bűncselekmények büntetőjogilag értékelhetők lennének. De miután ez a játék az állam gazdasági érdekeit sérti, megítélésünk szerint célszerűbb lett volna a gazdasági bűncselekmények közé, esetleg a Btk. XVII. fejezetében elhelyezni, és nem önállóan, hanem hasonlóan védett tárgyakkal együtt általánosabb szinten szabályozni.

Végül a közlekedési hálózat jelentős mértékű fejlődésével, új típusú szolgáltatások megjelenésével egyidejűleg megjelentek és elszaporodtak a távközlési szolgáltatásokkal történő visszaélések, ezért feltétlenül indokolt az ilyen szolgáltatások jogellenes, ellenérték nélküli igénybevételét bűntetté nyilvánítani.

A javaslat csak az elektronikus kártyával való visszaélést emeli ki és rendeli büntetni. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a törvényjavaslat szövegezése során kizárólag a távbeszélő szolgáltatásra koncentráltak, holott a távszolgáltatásba a szövegek továbbítása is beletartozik. Célszerű lenne ezért a törvény szövegében az általánosabb fogalom alkalmazása.

Mindezek egybevetésével megállapítható tehát, hogy egy rendkívül indokolt és nagyon fontos törvénymódosításról van szó, amelyet a Független Kisgazdapárt szeretne az elmondott észrevételekkel jobbítani, de a törvénymódosítást olyan jelentőségűnek tartja, amelyet mindenképpen támogatni fog, és ezt kéri a Háztól is.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(18.40)