Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Országos jelentőségű, rendkívüli ügy címén annyi mindenről esett már szó ebben a Házban, hogy meggyőződésem szerint az Országgyűlés mulasztása lenne, ha legalább egy napirend előtti felszólalás keretében nem történne említés sorsverte történelmünk egy tragikus eseményének 55 éves évfordulójáról. A felszólalás időszerűségét az is indokolja, hogy manapság konferenciákat rendezünk és sokat vitázunk politika és erkölcs kapcsolatáról, a tisztességes politikusi magatartásról és a hivatást vállalók felelősségéről. Ötvenöt éve, 1941. április 3-án a hajnali órákban dördült el Teleki Pál önmaga ellen fordított fegyvere, és a pisztoly dörrenésének több vonatkozásban is üzenetjellege volt.
Az egyik üzenet úgy szólt, hogy él itt, Európa közepén egy nép, amely az élet feláldozása árán szeretné megőrizni a becsületét, erkölcsi méltóságát és politikai megbízhatóságát. Az üzenet egyértelmű volt. Az angol alsóházból szinte azonnali válasz érkezett. Churchill a majdani béketárgyalásokra célozva kijelentette, hogy a tárgyalóasztalnál majd szabadon kell hagyni egy széket Teleki Pál gróf számára.
Ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlevőket, hogy a magyar nemzetnek egy olyan miniszterelnöke volt, aki feláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcolunk. Az már a sors iróniája, hogy ennél az asztalnál nemcsak Teleki Pálnak, hanem Churchillnek sem jutott üres szék.
A másik üzenet, hogy egy válságos helyzetben hogyan alakul a politika és az erkölcs kapcsolata, a felelős politikus a becsület kockáztatásával, a lehetőségek kihasználását jelentő kompromisszum mellett dönt, vagy az örök értékeket megtestesítő erkölcsi parancs megtartását választja. Teleki Pál habozás nélkül az utóbbit választotta, pedig választása kétszeresen is nehéz volt. Hiszen hívőként a "nem tartottalak vissza, bűnös vagyok" beismerésével a saját hitbéli üdvösségét áldozta fel a saját népe remélt üdvösségéért.
A tardi helyzet szerzője, Szabó Zoltán így fogalmazott Teleki Pál sírja mellett: Itt nyugszik az a férfi, aki tudta, hogy vannak pillanatok, amikor a morál fontosabb, mint a politika, s hogy erkölcsi elvek nélkül nem élhet meg egy nemzet.
A felszólalás már az időbeli korlátok miatt sem foglalkozhat Teleki Pál politikai tevékenységének értékelésével. Az ember, a politikus és a tudós ütközött benne, a politikusi szerepet valójában a helyzet és a felelősség kényszeréből vállalta. Az időszerűség miatt csupán annyit, hogy elfogadta a nemzetiségek területi autonómiájának gondolatát, az anyanyelv használatának a jogát, és az ő törvénye szerint a kisebbségi nyelv tanítása a vegyes nyelvű területeken a középiskolákban is kötelező volt. Így például az erdélyi területen a magyar középiskolákban a román nyelvet kötelező nyelvként oktatták.
A politikusokkal szemben kíméletlen Szabó Dezső ezekkel a mondatokkal jellemezte: Irtózott a nagy kézmozdulatú pátosztól, a zengő jelenetektől, a görögtűztől, a színpadi hatásoktól. Olyan volt, mint az elmúlt, csendes, áldó tavaszi eső.
Csupán egy játékos gondolat: ha tárgyilagosságával, szigorú erkölcsi elveivel és elfogulatlanságával ma fellépne a magyar politika színpadára, akkor szinte teljes biztonsággal számíthatna a népszerűségi lista utolsó helyeire.
Befejezésül: nem kívánom Teleki Pál érdemeit törvényben megörökíteni, mert hiszek abban, hogy ha történelmi tudatunkban felmerül politika és erkölcs kapcsolatának kérdése, akkor az emlékezőnek Széchenyi és Deák neve mellett törvény nélkül is a Teleki Pálé jut majd az eszébe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)