Szabó Iván (Néppárt-MDNP)

1996. április 14.

DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszerelnök Úr!Rendkívül sajnálom, hogy ön olyan beszédet mondott el, amely arra késztet engem, hogy Murphy jusson az eszembe, aki körülbelül olyasmit mondott: ha valami végképp nem megy, nem sikerül, akkor olvasd el a használati utasítást. Örülök, hogy két év után a kormány oda jutott, hogy az átadási dokumentáció egyes fejezeteit már elolvasta, de sajnos úgy látom, azt is rosszul. Ráadásul nem vagyok azzal tisztában, hogy mikor voltak a választások mert a miniszterelnök úr azt mondta, hogy három évig tartott, amíg az IMF-nél rendbe hozta ez a kormány azt, amit mi elrontottunk. Ezek szerint ön már '93-ban kormányon volt, de ügyesen titkolta. (Közbeszólások balról.)

Amit szeretnék elmondani: mindazzal, amiről miniszterelnök úr beszélt, egy baj van, hogy összeadhatatlan, össze nem tartozó, összefüggéstelen számbűvészkedés folyt. Itt kilométer literrel, Cinkota Nagyiccével össze lett adva; a múlt héten még 600 volt, most már 900 milliárd. Szerencse, hogy nem a jövő héten mondta el, mert akkor már 1500 milliárdnál tartanánk.

Szeretném fölmutatni a tisztelt Háznak (Iratot mutat fel.) és ezt oda is fogom adni a házelnök úrnak az iktatószámmal ellátott, nem úgy, mint a Budapest Bank esetében, átadási dokumentációt 1994 június havából. Ami a pénzügyi részt illeti, én letétbe helyezve otthagytam az utódomnak. Abban például a garanciális kérdésekről olyan megállapítások szerepelnek, hogy igen, van 188 milliárd forint, amelyeknek megvan az időbeli ütemezése. De szeretném hozzátenni, hogy ez azt is tartalmazza, hogy ebből a 188 milliárd szerződésértékből 19,8 milliárd forint '94-ben, 7,8 '95-ben, 101,7 1996 és 2016 között esedékes. Tehát nem erre a kormányra hagytunk mi 189 milliárdot; jó néhány választás le fog még zajlani, és ezek a munkák fognak terhelni következő kormányokat. (Közbeszólások, taps a kormánypárti padsorokból.)

Ebben egyébként benne vannak azok a számok is, amelyeket '89 előtt vállaltak a kormányok, például a Suzuki-programnak a dolgai is. (Taps az ellenzéki padsorokban.) Szeretném elmondani azt is, hogy tartalmazza ez a csoport, hogy kik kaptak ebből: 8,7 százalékot az agrárexport, 19,3 százalékot az ipari, 62,3 százalékot a termelő infrastruktúra ebbe a bejövő világbanki hitelek garanciális dolgai is benne vannak és 9,7 százalékot a nem termelő infrastruktúra. Továbbá, hogy ez a teher mennyire nem teher: az átadási dokumentációban egyértelműen tisztázásra került, hogy 11,2 százaléka ennek az, ami valószínűleg beváltásra kerül, 50 százalékát teljesen biztos, hogy nem kell érvényesíteni, és 39 százalék dubiózus, hogy vajon a teljesítés során lesz-e olyan rész, ami után kötelezettség áll fönn.

Miniszterelnök Úr! Tehát itt a garancia egy hosszú időben elnyúló, a magyar exportot támogató... Gondolom, az valóban fontos kérdés, hogy mely vállalatok kaptak hiteleket Magyarországon de ez egyébként előtte is, utána is volt.

Nem tudok nem visszatérni arra, hogy a miniszterelnök azt mondja, ezt nem tudták és nem lehetett követni, mert nem tudták, nem tudhatták, hogy milyen 3000-es határozatok voltak, csak a kormányra jutás után.

Nos, miniszterelnök úr, nem tudhatta az, aki nem akarta tudni. A 3000-es határozat nem azt jelenti, hogy az titkos, ezt már nagyon sokszor a Házban el lehetett mondani. Ez annyit jelentett, hogy a Magyar Közlönyben és a Határozatok Tárában nem kötelező megjelentetni, de ha a most is a miniszterelnökségen dolgozó Müller György államtitkár (sic!) urat ön megkérdezi, ő el tudja önnek mondani, hogy hány ellenzéki képviselő jött be hetente elolvasni a 3000-eseket. Ha ön nem volt kíváncsi rá... nyilván nem küldtük postán a lakására, de ha kíváncsi lett volna, és kormányra készülnek, bizony folyamatosan követhették volna ezeket a 3000-es határozatokat.

Ráadásul itt összekeveredik a garancia, az állampapír, a bankkonszolidáció egy csomó olyan kérdés, amelyek nem egynemű fizetések; egy állampapír nem garancia, az egy kötvény. Tehát itt egy csomó dolgot nem tudok ebben az ügyben mondani.

A másik: igaza van a miniszterelnök úrnak, a bankkonszolidációt nem fejeztük be. A bankkonszolidációnak a '93 decemberi kormányhatározat értelmében három üteme volt. Az első december 31-éig abban az évben, a második ütem májusig '94-ben, és szeptemberig a harmadik ütem. Sajnos, a választások valóban megakadályoztak abban, hogy befejezzük a bankkonszolidációt, de örömmel jelentem a Háznak, hogy az ön kormánya és Békesi László miniszter úr a harmadik ütemet az eredeti kormányhatározatnak megfelelően, annak rendje s módja szerint befejezte.

(15.30)

Tehát befejeződött, valóban nem mi fejeztük be; de az az apróság, hogy közben voltak a választások, bennünket megakadályozott... de nem hogy ez az egyébként elkerülhetetlen gazdaságpolitikai lépés ne következzék be.

Végül még egy megjegyzést kell tennem az energiaárakkal kapcsolatosan. Az egyik dolog, amivel annak idején az Antall-kormány 1990-ben szembesült, az volt, hogy akkor sajnos, egy másfél éve aktuális energia-áremelés nem került végrehajtásra már a szabad választások előtt a jó ég tudja, hogy miért nem , és ezzel kellett kezdenünk annak idején a kormányzást. Hozzáteszem, hogy éppen az én ipari miniszterségem alatt volt ipariáram-, fogyasztóiáram- és gázárrendezés, nem is egy esetben, én magam tárgyaltam le annak idején a nemzetközi szervekkel ennek az ütemezését, amelynek 1995. december 31-e volt a következő üteme.

Itt, e Házban ül még egy ipari miniszter, aki volt abban az időben a kormányban, amikor én már pénzügyminiszter lettem, és tanúsíthatja azt, hogy 1995. VII. hó 1-jével a tárgyévre vonatkozó előkészítésre került. Végtelenül sajnálom, hogy az új kormány az önkormányzati választások miatt elodázta ezt az energia-áremelést, és csak egy fél évvel később tette meg; persze, hogy sokkal többe került, mert időközben az infláció is működött.

Tehát itt semmiféle mulasztás nem történt. De azt is hozzá kell tennem és az akkori ellenzék ma kormányon lévő képviselői is pontosan tudják , hogy egy meghatározott alku után, a Valutalappal '93 áprilisában megkötött megállapodás után itt, a parlamentben született meg az a konszenzus, hogy kettő között lehet választani: vagy azonnal a megállapodás szerint előrehozzuk előrehozzuk! az energia-áremelést, és '94. január 1-jével az áfarendezést, vagy a 6 százalékról 10 százalékra történő áfakulcsemelést meghozzuk azonnal, és az energia-áremelést tesszük úgy, hogy a kettő átlaga pontosan olyan, mintha mind a kettőt január 1-jével csináltuk volna meg. Meg lehet találni a PM-ben a számításokat, hogy mind az áfaemelés, mind az energia-áremelés, ha január 1-jén van, pont ugyanannyit hozott, mint az augusztus 1-jei áfaemelés és a július 1-jei energia-áremelés. Az áfát... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)... választások ide-oda mi végrehajtottuk, önök az önkormányzati választás miatt az energiát nem. Ezt vissza kell utasítanom! Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)