Vissi Ferenc

1996. április 15.

DR. VISSI FERENC, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Megtiszteltetés számomra, hogy a parlament plenáris ülése is napirendre tűzte a Versenyhivatal elmúlt évi munkájáról készített beszámolónkat. Amint azt önök is tudják, a hivatal alapvető feladata az, hogy érvényt szerezzen a versenytörvénynek, a törvény előírásainak, és ezért a hivatal munkájának nagyon jelentős hányadát a versenyfelügyeleti eljárások teszik ki. Az elmúlt évben 250 eljárás fejeződött be a hivatalban, és azok nagyobb részét 157-et a Versenytanács határozata zárta le. Ezekből 42 esetben állapított meg a határozat törvénysértést, és összességükben 577 millió forint bírságot róttak ki a Versenytanács határozatai.

Meg kell említenem, hogy a Versenyhivatalnál folyó eljárások összetétele jelentősen eltér a fejlett országok versenyhatóságainál folyó eljárásoktól. Ennek az eltérésnek az a lényege, hogy nálunk az ügyek és a határozatok fele a fogyasztók megtévesztéséhez és az ehhez is kapcsolódó tisztességtelen versenyhez kötődik, viszonylag jelentős számúak a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tárgykörében kezdeményezett eljárások, és viszonylag kevés a kartell, illetve a vállalkozások szervezeti egyesülését, a vállalkozások koncentrációját engedélyező fúziós eljárás.

A fejlett országok versenyhatóságai ügyeiben nagyon jelentős hányadban a fúziós ügyek, a koncentrációs ügyek jelennek meg, amelyek oka az elmúlt tíz évben egyértelműen a fejlett világban zajló koncentrációs folyamat, a globalizáció és a világméretű verseny tartalmi és formai változásai. Véleményem szerint az ügyek szerkezetének említett eltérése átmeneti jelenség, a jövőben nálunk is meg fognak nőni a vállalkozások koncentrációját ellenőrző eljárások. Ennek jegyei egyébként 1995-ben is mutatkoztak már.

A Gazdasági Versenyhivatal a törvény adta felhatalmazásból az államigazgatás munkájában is részt vett az elmúlt évben.

Arról is szólunk a beszámolóban, hogy a jogszabályok megalkotása gyakran a koncepcionális kérdések előzetes eldöntése nélkül folyik, ami nehezíti a jogszabályok kiadását, továbbá zavarokat okoz a jogértelmezésben és a végrehajtásban. Ezt tapasztaltuk jogszabály-véleményezési tevékenységünk során.

Az elmúlt évben a OECD versenypolitikai bizottsága számára is előterjesztést készítettünk. A bizottságban folytatott vita célja az volt, hogy a Magyarország csatlakozási kérelméről hozott döntés előtt a versenypolitikai bizottság informálja az OECD tanácsát arról, hogy a magyar versenytörvény és a versenyjog alkalmazása mennyiben felel meg az OECD-ben elfogadott versenypolitikai ajánlásoknak. Az OECD bizottsága elismerően fogadta a magyar beszámolót. Egyébként a magyarországi joggyakorlat vizsgálatára már 1993-ban is sor került, és a Versenyhivatal az elmúlt négy évben az OECD előírásainak megfelelően mindig évenként tájékoztatta a bizottságot munkájáról, élve az 1991-ben kapott megfigyelői státusunkkal.

A parlamenti beszámolónkban az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretnénk felhívni a törvényhozás figyelmét néhány jelenségre, amelyek a versenyviszonyokat befolyásolják vagy a versenypolitika versenytörvényen túlnyúló területeihez kapcsolódnak.

1. Évek óta tapasztaljuk, hogy az állami tulajdon folyamatosan veszít az értékéből. Ez különösen szembetűnő azokon a területeken, ahol a piacon a magán- és az állami cégek versenye zajlik. A piacveszítő rendszerint az állami cég.

2. Eljárásaink során azt látjuk, hogy egyre szaporodnak a piaci és a nem piaci szféra mindenkori határterületén a versenyzavaró jelenségek. E téren szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e negatív jelenségek összességükben azt a látszatot keltik, hogy a piacgazdasággal a zavarok törvényszerűen együtt járnak. Határozottan állítjuk, hogy ez nem így van, és kellő szakmai felkészüléssel, esetleg a jogalkotás teendői közötti sorrendiség-változtatással a tisztességes versenyt elősegítő körülményekre igenis hatni lehet.

3. A gazdaságra ható törvények mint például az adótörvény, a vámtörvény, a reklámtörvény stb. megsértésével a versenyben is előnyök keletkeznek, tisztességtelen jövedelmek vagy vagyontranszferek jönnek létre. A versenyben elért ilyen előnyök azonban a versenytörvény szankciórendszerével már nem korrigálhatók. Ezért tisztelettel felhívom az önök figyelmét arra, hogy minden törvénynek alkalmasnak kell lennie a törvénysértéssel okozott tisztességtelen versenyelőny elvételére is. Tehát a tisztességes verseny érdekében nem csupán a versenytörvény szankciórendszere érdemel kiemelt figyelmet, hanem az összes, a gazdasági viszonyokat befolyásoló törvény szankciórendszere is.

Tisztelt Országgyűlés! A hivatal beszámolója az elmúlt öt év versenyfelügyeleti eljárásairól is tartalmaz összefoglaló információkat. Ezekből látható, hogy a Versenytanács által elmarasztalt felek többsége élt a bírósági felülvizsgálat jogi lehetőségével. A bírósági felülvizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyes tényállások megítélése és a versenytörvény értelmezése tekintetében szinte teljes a jogalkalmazási harmónia a Gazdasági Versenyhivatal és a bíróságok között. A jogerősen lezárt ügyekben a bíróság minden harmadik esetben mérsékelte ugyan a Versenyhivatal által megállapított bírságot, ezt azonban mégsem tekintjük jogalkalmazási különbségnek, mert a mérlegelés lehetősége, valamint a bírósági szakaszban esetleg feltárt újabb tények értelemszerűen eredményezhetik ezt a helyzetet.

Az elmúlt öt év során a Versenytanács 1,7 milliárd forint bírságot rótt ki. A jogerősen lezárt ügyek vizsgálatából megállapítható, hogy e bírság fele bizonyosan nem került befizetésre. Ennek oka az, hogy a vállalkozó a bírósági felülvizsgálat alatt a vállalkozását jogutód nélkül megszüntette. Ilyen esetekben a versenytörvény alkalmazását csupán úgy kell felfognunk, hogy az hozzájárul a tisztességtelen versenyt folytató cég piacról történő eltűnéséhez. A parlament napirendjén szereplő új versenytörvény tervezete többek között ezért kívánja módosítani a bírság végrehajtásával összefüggő szabályozást is, és reményeink szerint ezáltal a versenytörvény preventív hatása is növekedni fog.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Közösségekkel aláírt európai megállapodás versenypolitikai kötelmeket is tartalmaz. Ezek részben a vállalkozásokra, részben a kormányra nézve irányadóak. A vállalatokra vonatkozó versenypolitikai szabályokat hazánkban a versenytörvény tartalmazza, melynek módosításáról és a benne foglalt harmonizációs javaslatokról önök a közeljövőben dönteni fognak.

A versenytörvény tárgykörén kívüli versenypolitikai harmonizáció magában foglalja az állami támogatások rendszerének kiigazítását, a szabályozott szektorokra és a kizárólagos jogokra vonatkozó elvek harmonizálását és az állami vállalatok sajátos irányítási mechanizmusainak az európai integrációs célokkal való összhangba hozatalát. A vállalkozások tisztességes versenyére ugyanis csak akkor lehet építeni, ha a kormányok közhatalmi vagy gazdaságpolitikai aktivitása nem torzítja el a versengés pályáját, vagyis az állami politika sem adhat indok és ellenőrzés nélkül monopoljogokat, az állami vállalatok sem élvezhetnek előnyöket a magáncégekkel folytatott versenyben, és az állam a különféle szabályok megalkotása során nem alakíthat ki olyan helyzetet, amely a verseny torzulásával jár.

Ebben az értelemben tehát a versenypolitika nemcsak a versenytörvény és nemcsak a Gazdasági Versenyhivatal ügye. Ezért a beszámolónkban szeretnénk felhívni mind a törvényhozás, mind a végrehajtó hatalom figyelmét arra, hogy a szélesen értelmezett versenypolitikai elvek harmonizációja még nagyon sok munkát igényel, de megvalósításuk közérdek. A fejlett országok és integrációk éppen azért alkotják meg a versenypolitikai szabályok összességét, hogy azokkal a vállalkozásokat versenybe kényszerítsék akkor is, ha minden vállalkozónak individuális érdeke, hogy a versenyt kikerülje. Hasonló hatást kell elérni a szabályozással azokon a területeken, ahol a természetes monopólium miatt vagy az indokoltan adott kizárólagos jog alapján a verseny eleve kizárt.

(12.40)

A XX. század fejlődése azt bizonyítja, hogyha a versenyt ki lehet kerülni és a megmérettetés nem kényszer, akkor nem hozható létre olyan társadalmi környezet, amelyben a gazdasági lemaradás elkerülhető.

A versenypolitikából adódó tilalmaknak és kényszereknek egyedül a társadalmi-gazdasági fejlődés adja meg a legszélesebb értelmű etikai alapját. Az európai megállapodásban elvállalt versenypolitikai elvek megvalósítása a verseny társadalmi-gazdasági hasznossága melletti állásfoglalás is. Ebben az értelemben a versenypolitika nem politikamentes, hiszen a tisztességes versenyben is törvényszerűen vannak győztesek és vesztesek; e versenyben a győztes olyan hatalmat is szerezhet, amellyel könnyű visszaélni. A verseny magánszemélyek, vállalkozások, országok és régiók küzdelme is. A verseny alapvető belső jellemzője az építve rombolás nem mindegy viszont, hogy e rombolás milyen érdekeket érint vagy sért. Ezért a versenypolitika mindig relatív, hiszen más közérdekű politikákkal összhangba hozva töltheti be azt a funkcióját, amelyet a modern társadalmi és politikai fejlődésben neki tulajdonítanak.

Tisztelt Országgyűlés! A Versenyhivatal feladatköre és státusza remélhetőleg a jövőben is lehetőséget fog adni arra, hogy a versenypolitika megvalósításáról, annak konfliktusairól a hivatal mindenkori vezetője tárgyszerűen beszámolhasson az Országgyűlés előtt. A hivatal beszámolója most is e tárgyszerűségnek kíván megfelelni. Úgy érezzük, hogy 1995-ben is eleget tettünk szubjektív véleményem szerint színvonalas munkával minden törvényes kötelezettségünknek. Ebben a meggyőződésemben kérem az Országgyűlést, hogy fogadja el beszámolómat, valamint a gazdasági bizottság által beterjesztett határozati javaslatot, és ezzel adjon bizalmat minden intézménynek, köztük a Gazdasági Versenyhivatalnak, a verseny védelme érdekében végzendő munkájához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)