Pápai Mihály (FKGP)
PÁPAI MIHÁLY (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk fekszik a T/1662. számú törvényjavaslat, amely a vad védelméről, a vadgazdálkodásról szól, és ezen problémát lenne hivatott teljeskörűen, a mai kornak megfelelően rendezni. Ezen törvény megalkotását nagy figyelem kíséri szerte az országban, úgy a szakmai körök, mint a vadászok, valamint a tulajdonosok részéről egyaránt.Nekünk, képviselőknek az a feladatunk, hogy lehetőleg olyan törvény szülessen, amely a nemzeti sajátosságokat, az európai normákat is figyelembe véve, hosszú távon oldja meg a vadászat minden problémáját. Sajnos, az előttünk lévő tervezet jelenlegi formájában erre nem alkalmas, ezért számos ponton módosításra szorul.
Hogy a vadászati jog valóban a föld tulajdonjogának elválaszthatatlan része legyen, annak egyik sarkalatos kérdése a vadászterület nagysága, ami megítélésem szerint minimális területnagyságot véve alapul 300 hektárnál kell hogy kezdődjön. Ugyanis hazánkban ekkora terület az, amivel tulajdonosként egy természetes személy rendelkezhet. Ez nem azt jelenti, hogy ekkorának kell lenni egy vadászterületnek, de a tulajdonosok érdekei megkívánják, hogy a vadászati jogot ne csak névleg és formálisan kösse a törvény a föld tulajdonjogához. Mindenképpen ki kell zárni a tulajdoni érdekek csorbulásának, esetleges szándékos kijátszásának legkisebb lehetőségét is. Az általam javasolt 300 hektáros terület nem jelenti a nem kívánt felaprózódást, csak a lehetséges alsó határt, hisz a vadászterületté nyilvánítás a vadászati hatóság kizárólagos joga lesz.
Alaptalan az az aggodalom is, hogy kisebb vadászterületen ellehetetlenül a vadgazdálkodás, hiszen ezt a hatóságilag létrehozandó, esetleg több tízezer hektáros vadgazdálkodási körzetekben, tudományos alapokra helyezve kell folytatni. A törvénytervezet szerint, ha a minimális vadászterület 3000 hektár lenne, ez egyes vadfajok esetében szükségtelenül nagy, avagy adott esetben a szükségesnek is csak töredéke, például a gímszarvasnál. A 3000 hektáros nagyság ellentmond éppúgy a hazai hagyományoknak és itt igenis vissza kell térni a hagyományokra , mint a nemzetközi gyakorlatnak. A háború előtt 200 katasztrális hold volt a legkisebb vadászterület, jelenleg például Németországban 75 hektár, Ausztriában 115 hektár.
A jelenleg hatályos jogszabály 4000 hektáros előírásai ellenére a gyakorlatban sok helyen alakultak ki ésszerűnek látszó megoldások. Sok vadásztársaság hallgatólagosan felosztotta tagjai között a hivatalos vadászterületet. Nem ritka az az eset sem, hogy a vadászatra jogosult kisebb területet enged át bérvadászat céljaira különböző jogi megoldások alkalmazásával. Ha a 3000 hektár marad, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ebben az esetben csak az állami területeken valósulhatna meg a vadászati jog önálló gyakorlása. A földtulajdonosok jelentős része eleve nem tudná gyakorolni az őt megillető vagyonértékű jogát, a társult vadászati jog feltételrendszerének túlszabályozottsága miatt.
A törvénytervezet számos ponton ellentmondásba keveredik a modern piacgazdaság alapelveivel is. Szakhatóságra bízza a vadászati jog hasznosításának ellenőrzését, és beleszólási lehetőséget biztosít neki a bérleti díjak alakulásába. Megítélésem szerint ez semmiképpen sem jó, mert adott esetben szűkítheti a lehetséges haszonbérlők körét, és a jelenlegi állapot fenntartását célozza.
Egy kevésbé sikerült törvény a föld tulajdonosát, az élőhely gazdáját közömbössé, rosszabb esetben a vadállomány, illetve a vele gazdálkodó ellenségévé teheti. Ennek káros következményei felmérhetetlenek. Szükséges, hogy a parlament olyan törvényt alkosson, amely a vaddal való, illetve az élőhelyen való gazdálkodást harmonikussá teszi, hisz a vad mint az egységes élőrendszer egyik eleme, a rendszerből kiragadottan, külön nem kezelhető. Álláspontom szerint a vad ne az állam tulajdonát képezze, hanem res nullius, uratlan jószág legyen. Ez megfelel a mértékadó európai gyakorlatnak és hazai hagyományainknak egyaránt, valamint egyértelművé, jogilag értelmezhetővé és kezelhetővé teszi a vadászati jog földtulajdonhoz való kötését. A közhatalmat gyakorló állam az uratlan jószágot minden eszközzel védheti valamennyi polgára javára. Amíg egy állami tulajdonlás esetén a tulajdonosi jogokat gyakorlót nevesíteni kell, s fennállhat annak a veszélye, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló vagy gyakorlók visszaélhetnek az állam által adott jogosítványokkal, a rájuk bízott jogkörüknél fogva korlátozhatnák vagy nehezíthetnék a földtulajdonos vadászati jogainak gyakorlását. Ezenkívül az állami tulajdont képező élővad által jelentett terhek jogilag az államot sújtanák.
A vadgazdálkodási és vadászati rendeltetésű létesítmények vonatkozásában az új jogosultat törvénnyel kényszervásárlásra kötelezni megítélésem szerint lehetetlen, hiszen az új és a régi bérlő között semmiféle jogviszony nem áll fenn. Ha a régi bérlő megfizette volna az előtte lévő jogosultnak az ott lévő berendezések árát, akkor némi jogalapja lenne az őt követőktől való követelésre. Ellenkező esetben ezek a vagyontárgyak kölcsönös megegyezés tárgyát kell hogy képezzék. Amennyiben a megegyezés nem jön létre, az új jogosultnak meg kell adni a lehetőséget, hogy kötelezhesse a volt haszonbérlőt a berendezések eltávolítására. A jövőben helyhez kötött berendezések felállításához a tulajdonos engedélye legyen szükséges, s ezekre a berendezésekre értelemszerűen a tulajdonjog terjedjen ki.
Nagyon fontos a vad élőhelyének védelme, de ennek címén, megítélésem szerint, túlzottan nem korlátozhatók a tulajdonos jogai sem. A vadállomány megőrzése és fejlődése egyik elsődleges cél kell hogy legyen, de a természet rendjének megbomlását eredményezhetné egy természetes szelekciót túlságosan korlátozó beavatkozás, egy túltakarmányozás, és semmi mást nem szolgálna, csak a vadászati lehetőségek bővítését az elmondottak főleg a nagyvadállományra érvényesek.
Mindenképpen kívánatos az állomány legkisebb szintjének, különösen erdőterületeken és természetvédelmi területeken legmagasabb szintjének szabályozása is. Ezeken a területeken természetvédelmi érdekek figyelembevételével a faj, illetve az élőhely védelmének szempontjai alapján kell a fenntartható állomány felső határát meghatározni. A vadállomány által az erdőkben okozott károk felmérésébe mindenképpen be kell vonni az idáig is jól működő, szakhatósági jogosítványokkal ellátott, személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező erdőfelügyelőségeket. Annál is inkább, mert ezt ők idáig is végezték, felesleges lenne új szakértők beállítása, ezáltal a vadászati hatóság, az önkormányzatok, valamint a bíróságok értelmetlen terhelése.
(18.50)
Nem teljesen világos, hogy a megyei FM-hivatalokban működő vadászati felügyelők, akik jelenleg az első fokú hatósági feladatokat látják el, maradnak-e, vagy valamilyen regionális átszervezés miatt megszűnnek, ami szerény megítélésem szerint nem lenne szerencsés. A vadászati hatóság bizonyos fokú centralizációja már csak a távolságok miatt is nehézkesebbé tenné annak működését, valószínűleg növelné a költségeket is.
A vadászati hatóság jogosítványai a törvények betartatására, a szakszerű gazdálkodás ellenőrzésére, illetve a vele kapcsolatos intézkedési feladatokra terjedjenek ki. Ne legyen befolyása a haszonbérleti díjakra, ezt a piacnak kell szabályoznia. A vadászati hatóság a költségvetésből kapja a finanszírozását, felesleges a működtetésében nem érdekelt ágazatok megterhelése vadvédelmi hozzájárulással különben is, a vadvédelmi hozzájárulásnak más célja kell hogy legyen.
Az általam elmondottakat összefoglalva: a születendő vadászati törvénynek összhangban kell lennie a természetvédelmi és az erdőtörvénnyel, meg kell szüntetnie a vad- és az élőhely-gazdálkodás mesterséges különválasztását. A tulajdonosi jogok messzemenő figyelembevételével meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy Magyarország természeti értékei benne a vad az utánunk jövő nemzedékek számára is fennmaradjanak. Olyan gazdálkodást kell folytatni, amely nemcsak a nyereséget tartja szem előtt, hanem félti, óvja a természetet, és mindent megtesz egyensúlyának fenntartásáért.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez kérem az önök megértő segítségét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)