Bernáth Varga Balázs (FKGP)

1996. április 21.

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég kevesen vagyunk, de élénk a vita e törvénytervezet kapcsán. Én magam is úgy ítélem meg, hogy igen fontos gazdasági törvény ez, gazdasági vonatkozásában azonban nem tudom megítélni, hogy kinek gazdaságos. Jogi vonatkozásában is fontosnak tartom e törvényjavaslatot, mert lényegében a vadgazdálkodás rendjét egy önálló törvény keretei közé próbálja szorítani. Hogy ez hogyan fog sikerülni, azt nyilván a gyakorlat fogja a későbbiek során megmutatni.Fő célnak tekinti e törvénytervezet a természet védelmét és a vadállomány ésszerű hasznosítását. Ezért az én álláspontom szerint célszerű lett volna a természetvédelemről szóló, az erdővédelemről szóló és a jelen törvénytervezetet együttesen tárgyalni, annál is inkább, mert a törvények között bizonyos átfedések is vannak, elválaszthatatlanok egymástól.

Lényegében felismeri a törvénytervezet, maga az előterjesztő, hogy egy sikeres törvényt nemcsak eszközökkel gazdasági és pénzügyi eszközökkel lehet megteremteni, hanem szükséges hozzá az emberi hozzáállás és az egyén jelentősége is. Nyilvánvalóan Magyarországon még nem fejlődött ki úgy a tudat a vadászat vagy a vadgazdálkodás terén sem, mint esetleg más, nyugati országokban.

A javaslat fontos indoka: új alapokra kell helyezni a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos jogi szabályozást. Elhangzott már, hogy a korábbi törvény, amely szabályozta a vadászatot, vadgazdálkodást, nem volt teljes, a társadalmi fejlődéssel, lényegében a tulajdonviszonyok változásával is nyilván szükséges egy új törvény bevezetése.

Mint elhangzott, három fő kérdés köré összpontosult a vita. Azt hiszem, más oldalról kellene ezt megközelíteni, én legalábbis más oldalról közelítem meg.

A mellett, hogy kié legyen a vadászati jog, kinek a tulajdona legyen a vad és a vadászterület nagysága mellett azonban egységesen ki kellett volna mondani a törvényjavaslatban, hogy ki viseli a kárt, amit a vad okozhat, az állatok okozhatnak. Kérem szépen, én úgy hiszem tulajdonosi oldalról megközelítve, hogy nagyon sok tulajdonos nem is lesz vadász mint ahogy ma sem az. Én úgy ítélem meg, a tulajdonost egy érdekelné, mégpedig az, hogy az ő kárát ki téríti meg anélkül, hogy évekig tartó bírósági per kezdődne az ügyében. Ezt kellett volna vagy ezt kellene a felelősségi szabályok között szerepeltetni: fokozott felelősséggel tartozzék az, aki vadászati joggal bír, vagy viselje az állam maga a kárt, ha a vad magának az államnak a tulajdona. Azt hiszem, ezt kellett volna e törvényjavaslatnak jobban körülírni.

Én úgy ítélem meg, hogy szükséges lett volna már az elmúlt közel két év alatt a tulajdonviszonyokat is rendezni, és akkor a tulajdonviszonyokhoz kapcsolódó vadgazdálkodást, e törvényjavaslatot könnyebben lehetett volna ráültetni társadalmi-gazdasági viszonyainkra.

Ha figyelembe vesszük az állampolgárok véleményét a törvénytervezet tárgyalása során, azt láthatjuk, hogy kétféle álláspont rajzolódott ki ahogy ez már meg is fogalmazódott itt, a parlament előtt: hogy szakmai szempontból vagy politikai szempontból hoz-e döntést a magyar parlament e fontos gazdasági törvény vonatkozásában. Ha a vadászterület nagysága háromezer hektárban vagy annál magasabb mértékben lesz meghatározva, akkor szakmai szempontból nyilván a vadgazdálkodásnak kedvezhet, elsősorban a vadászoknak. Amennyiben a vadászterület nagysága alacsonyabb mértékben lesz meghatározva háromszáz vagy kevesebb hektár lesz , akkor nyilván a tulajdonosi érdekek fognak dominálni.

Olvasva a szaklapokat, évi 100-150 millió dollárra becsülik azt az összeget, ami a vadgazdálkodásból Magyarországon bevételnek számíthat. Nagyon sajnálom, hogy e törvényjavaslathoz nincs odaragasztva egy melléklet, hogy ebből a 100-150 millióból az állami költségvetésbe mennyi dollárocska folyik be, illetve befolyik-e. Kérem szépen, tudomásul kell venni, hogy ebből a 150 millió dollárból egy tetemes résznek a magyar költségvetésbe kellene befolynia, ha a vad a magyar állam tulajdonát fogja képezni. Ha a vadhúst külföldre szállítjuk, nyilván keresettebb, de ott sem olyan mértékben, hogy mindent el lehetne adni. Határainkon kívül, Nyugaton, nagyobb a kereslet a vadhúsok iránt. Magyarországon a szállodák részéről nem nagy a kereslet, de nemcsak a szállodák, hanem az állampolgárok részéről sem, hiszen a vadhús 30-40 dolláron megy el, vagy 30-40 márkás áron kerül ki az országból. Ha ezt figyelembe vesszük, a magyar állampolgár nem tudja megfizetni, következésképpen nagyon érdekesen alakulhat a vadgazdálkodás, és e törvény lesz alapja annak, hogy milyen állami bevételre tehetnek szert, ha jó törvényt alkot a magyar parlament.

Az államnak megváltozott a szerepe, miután a földek túlnyomó részben már magántulajdonban vannak. Ehhez kapcsolódóan is szükségeltetik tehát ennek a vadászati törvénynek a beterjesztése. Lényegében a törvényjavaslat is utal arra, hogy hiányt pótol ez a vadvédelemről és vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat.

Kérem, a föld, tehát a vadászterület nagyságát tekintve tehát hogy háromezer hektár lenne a legalacsonyabb vagy háromszáz hektár lenne a megfelelő én azt hiszem, hogy a vadak nem közigazgatási területeken élnek, hanem egy adott helyen élnek, ahol nevelkedtek és nyilván felnőttek. Én úgy ítélem meg, hogy a vad lehet az állam tulajdona, de kérem, egyértelműsíteni kell a tulajdonosi jogokat. Kárveszély esetén, kár bekövetkezése esetén nem bírósághoz kell fordulni, hanem fokozott felelősség mellett helyt kell állni a károkozónak legyen az a magyar állam vagy legyen a vadásztársaság.

Lényegében én utaltam már arra, hogy a tulajdonrendezésnek is helye lett volna, mielőtt ez a törvény idekerül. Elérkezik majd azonban az az idő, amikor önálló szabályozásra lesz szükségünk, amikor teljessé válik a föld tulajdonjoga is. Elképzelhető, hogy a későbbiek során ezt az elfogadandó törvényt is módosítani szükséges a gyakorlat igényei szerint.

Megítélésem szerint a törvényjavaslat részletes, helyenként túlzottan részletes, a kárfelelősség körében azonban egyáltalán nem ad részletes szabályozást. Márpedig ennek a törvényjavaslatnak egyik sarkalatos pontja a kárveszély viselése, amiről a mai napon is a legkevesebb vita folyt.

A miniszter úr expozéjában az alábbiakat mondta hadd idézzem: "Fontosnak tartom szólni a törvényjavaslat alkotmánnyal összefüggő kérdéseiről. Vajon alkotmányos korlátozni a földtulajdonost a vadgazdálkodásban?" teszi föl a kérdést. És megadja a választ: igen. "Helyénvalónak tartom, hogy a vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni jogait vagy hasznosítani területét, hiszen ezek nem csupán jogok, hanem kötelezettségek is. A vadállomány védelméről, őrzéséről, szabályozásáról, etetéséről, sőt, itatásáról is gondoskodni kell. Ha pedig a jogosult ezen kötelezettségeinek nem tesz eleget, a köz érdekében, nemzeti értékeink védelmében hatósági beavatkozásnak van helye."

Kérem, milyen legyen ez a hatósági beavatkozás? Ugyanis, míg azt mondja a miniszter úr az expozéjában, hogy vannak kötelezettségek és jogok, a törvényjavaslat későbbi szakaszában azonban vannak olyan jogok és olyan kötelezettségek is, ahol megfordul a dolog a vadász és a tulajdonos között.

(20.00)

Tudniillik a földtulajdon meghatározása a tulajdonhoz való rendelkezési joghoz kapcsolódjon. Legyen európai szemléletű a mi törvényünk! Régen, a korábbi magyar jogrendszer szerint 1944-ben is a tulajdonost illette meg a vad. Nem vitatom, hogy a vadgazdálkodás ma már mást kíván társadalmi és gazdasági fejlődésünk során. De a tulajdonosnak mi marad ezen kívül? Marad a szarka, a róka és mindazon vadak, amelyek kártékony állatok, és senki sem próbálja irtani. Márpedig a róka veszettsége folytán tetemes kárt tud okozni különböző állatoknál. Így megfogalmazva e törvényjavaslat jó néhány rendelkezése eltér az európai gyakorlattól.

Ha kitekintünk Nyugatra, hogy milyen a földterület nagysága, amelyet mi vadászterületnek nevezünk, Nyugat-Európában van 70-80 hektáros vadászterület, 115 hektáros, 170 hektáros. Tehát úgy ítélem meg, hogy a vadak ezen is ésszerű jogi szabályozás mellett meg tudnak élni és meg tudnak maradni.

A törvényjavaslat előkészítése során, de itt is fölvetődött, hogy a vad mint gazdátlan dolog, hova is tartozzék. Úgy ítélem meg, mint minden gazdátlan dolognak, csak kárát látja a magyar társadalom, különösen e nemes vadak tekintetében. Úgy ítélem meg, ha a kialakítandó vadászterület nagysága 300 hektárban van meghatározva, elfogadva, nem hiszem, hogy nagymértékben károsodjon a vadállományunk.

A törvényjavaslat utal arra, hogy a vadászterület különleges rendeltetésének közérdekből történő megállapítását a miniszter, a természetvédelemért felelős miniszter és az oktatásért felelős miniszter is meghatározhatja, illetve kezdeményezheti. Álláspontom szerint ez kivétel, kiskapu lenne ezen az jogszabályon, én nem támogatnék ilyen kiskaput. A magyar jogi szabályozásban elég sok kiskapu van, azt előre csukjuk be.

A javaslat fontos célkitűzésként határozza meg, hogy a haszonbérlő legfeljebb egy vadászterület vadászati jogát veheti bérletbe. Ezzel egyetértek, nyilvánvalóan helyes ennek a szabályozási része. A vadászati hatóság mint írja a törvényjavaslat megtagadja azokat a jóváhagyásra benyújtott szerződéseket, amelyekben a vadászterületen egy vadászra nem jut 100 hektár vadászterület-hányad. Különösen indokolt esetben viszont a vadászati hatóság e rendelkezéstől eltérhet. Lényegében egymás után nyitja ki a törvényjavaslat a kiskapukat. Akkor miért engedünk eltéréseket, ha a vad csak 3000 hektár területen tud megélni, illetve fennmaradni? Ezeket pontosítani kell. Utólag minden belemagyarázható, különösen akkor, ha a polgári törvénykönyv generális rendelkezéseitől bizonyos tekintetben el is térünk.

A vad élőhelyének védelme: ezért tartottam volna szükségesnek, hogy a természetvédelemmel, az erdővel kapcsolatosan együtt tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, mert logikailag, szakmailag is, minden tekintetben belefért volna az együtt tárgyalás.

További törvényi rendelkezés, hogy a vadászati hatóság vadászati kíméleti területnek nyilváníthatja a vadászterület egy részét különböző indokok mellett. Megítélésem szerint ez egy további kiskapu ezen a törvényjavaslaton. Azt mondja: vadászati kíméleti területen tilos vadászni mindaddig, amíg a vadászati hatóság a tilalmat fel nem oldja. És ha mégis vadásznak? A felelősségi szabályok ehhez a kiskapuhoz képest túl lazák és elfogadhatatlanok.

A vadgazdálkodás körében szabályozásra kerül az országos vadgazdálkodási adattár létrehozása. Mint mondja a törvényjavaslat indokolása, ez szükséges is. Álláspontom szerint ez nem szükséges, különösen akkor, amikor az ország gazdasági helyzete nehéz. 1100 év óta vadásznak őseink ezen a területen anélkül, hogy lenne vadgazdálkodási adattárunk. Úgy ítélem meg, takarékoskodjunk ezen is.

A vadgazdálkodási ütemtervvel kapcsolatosan: ha nem az elfogadottak szerint valósítják meg az ütemterv szerint írtakat, akkor milyen szankció van, ez nincs leírva, például felhasznált termékek, vízhiány nyáron a vadaknál vagy télen az etetés elmaradása esetén. Ezt is szükséges lett volna odaírni szankcióként, vagy utalni egy felelősségi szabályra.

Réges-régen, 1944 előtt a városok, a községek jegyzői vagy a községi bíró általi árverezésen licitálhattak a vadászok a vadászterületre. Úgy vélem, a korábbi idevonatkozó jogi szabályozást mint sajátosságot érdemes lett volna a mai előterjesztett törvényjavaslatban figyelembe venni. A régi szabályozást sem kell eldobni akkor, ha az valóban a vadgazdálkodás, valóban a törvény céljának megfelelően jár el.

A vadászat köréből még legyen szabad elmondani: ki lehet vadász? Francz képviselő úr elmondta, hogy le kell lőni a vadászokat, mert sokan vannak. Az én álláspontom nem az. Meg kell adóztatni puskacsövenként a vadászokat 100 ezer forinttal, de havonként, és akkor senkit nem kell lelőni, és mindjárt egy mesterséges számra fog beállni a vadászat. Gondolom, államtitkár úr nem helyeselné ezt.

Vadászati engedélyek vadászati jeggyel: itt továbbra is az lenne a helyes, hogy aki megsérti a vadászatot, vadászati engedély nélkül vadászik, akkor mi a szankciója. Nem veheti el a vadászengedélyt vagy a vadászjegyet! Megfelelő felelősségi szabályokat kell ide beállítani.

A kártérítésre, a felelősségre a vadkárért még azért ki kellene térnem. Tudniillik a kártérítésben fő szabályként annak a kötelezettségét írja elő a javaslat, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek a vadászterületén a kár bekövetkezett, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. Egyetértek vele, mert hisz ez a gyakorlatban eddig is így volt. Azonban a megtérítéssel, a végrehajtással már nem tudok egyetérteni, mert ez meg sem fogalmazódik így a törvényjavaslatban. A vadkár mértékének meghatározásakor a javaslat abból indul ki, hogy a vad a biológiai életközösség része, így a föld használója és a jogosult között egyfajta kármegosztásra kerül sor. Kérdezem, miért?! Amikor a vad tulajdonjogáról beszélünk, azt a vadkárért való felelősség tükrében kell vizsgálnunk. A törvényjavaslat szövege a vadkárért való felelősség kettős rendszerét ismeri és javasolja elfogadásra. A földhasználó a vadkár 5 százalékát köteles elviselni, a vadászatra jogosultat pedig az ezt meghaladó kár megtérítésére lehet kötelezni. A tulajdonos köteles, a vadászót, a vadászt pedig lehet kötelezni. Ezzel a részével nem lehet egyetérteni. Ha egyértelműsítjük a felelősségi szabályokat, akkor nincs vita, hogy kié a vad, kié a vadászati jog. Miért teszünk kivételt? A tulajdonos előre bekalkulálja, ha ellopják az autóját, hogy 5 százalékot köteles elviselni, és a többit tartozik valaki megfizetni évek után? A vadászati hatóság egyszerűsített vadkárbecslési eljárást folytat le. Ne a tolvaj határozza meg a kár mértékét, hanem van bíróság, ha nem tudja a vadásztársaság ezt előre lerendezni, ügyvédi gyakorlatból mondom, három évig tartó perek vannak.

(20.10)

Utána tart két évig a végrehajtás, mire a vadásztársaság számlájáról le lehet emelni a kárösszeget. Ezt kellene elkerülni, és nem volna vita a tulajdonos, a vadász és az állam között.

Elismerem azt, hogy a biztosítási díjat az elmúlt időszakban, tehát öt év alatt 25-szörösére emelte a biztosító. Kérdezem: jogszerűen emelte-e; ezt is meg kellene akkor vizsgálni. De aki vadászik... kérem szépen, kötelezővé kell tenni a biztosítás megfizetését, hogy a tulajdonosok ne kényszerüljenek évekig tartó perre. Tudniillik per nélkül nem térül meg, és eddig sem térült meg a tulajdonos kára.

Továbbmennék: a föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében mire köteles? Köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni. Milyen közreműködésről van szó? Nincs leírva a bírói gyakorlat pedig, legalábbis eddig, azt mondja: megosztom a kárt 50-50 százalékban, mert a tulajdonos sem tett meg mindent a kár megelőzése érdekében.

"Köteles a tulajdonos a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni." Kérdezem, honnan tudom én azt, hogy holnap összetörik a kocsim, vagy az őzek a fiatal gyümölcsfákat ki fogják rágni. Ha nem megy ki a hobbira ősztől tavaszig, akkor tavasszal veszi észre, hogy csak voltak gyümölcsfái.

"Köteles a tulajdonos a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmával (sic!) gondoskodni." Ma sem tudom, hogy ez mit jelenthet. Szakmai szempontból a vadászok biztosan.., de így jogi szabályozást kiadni, parlament elé beterjeszteni azt hiszem, eléggé nehézkes. Tudniillik konkrétan meg kell határozni minden esetre vonatkozóan azt a konkrét tényállást, mikor következik be a kár és itt fokozott felelősséget kell megállapítani.

Azt mondja a törvényjavaslat következő része: "Amennyiben a föld használója e törvény szerinti közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának terhére kell figyelembe venni." Pontatlan a fogalmazás, amellett ellentmondó, és a bírói gyakorlatban már most is úgy van, hogy a kármegosztás 50-50 százalékban történik.

Engedjék meg képviselőtársaim, hogy a Hírös bérkilövő vadásztársaság hozzám intézett leveléből olvassak fel... (Dr. Kis Zoltán: Azt hiszem, azt nem kellene...) de muszáj, államtitkár úr. 1995. július 20. napján a vadászterület kialakítását kérték Bugac községben. Kérem szépen, ezt arra illetékes szerv megtagadta, arra tekintettel, hogy az ott levő erdőgazdaság vadászati joga fönnáll meg nem is tanyás területről van szó. Jelenleg is elmondható: most is tanyás területek vannak. Elszaporodott az adott területen a vaddisznó...