Tardos Márton (SZDSZ)

1996. április 21.

TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ebben a késői órában a társadalom és a gazdaság fejlődése szempontjából egy nem jelentéktelen ügyet tárgyalunk. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága indokoltnak tartotta, hogy két évvel a gazdasági kamarákról szóló törvény parlamenti elfogadása után megvizsgáljuk, hogy milyen eredménnyel működnek gazdasági életünknek ezek a fontos intézményei, milyen mértékben sikerült realizálnunk azt a törekvést, amit a két évvel ezelőtt megfogalmazott törvény tartalmaz. Tapasztalatunk szerint a három gazdasági kamara melynek képviselői nagy örömömre jelen vannak és hallgatják ezt a vitát nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy sikeresen hajtsák végre azokat a feladatokat, amelyeket a törvény előír számukra. Megalakult az Ipari, Kereskedelmi Kamara, az Agrárkamara és a Kézműves Kamara, igen széles körben tagokat, tagvállalatokat toborzott és ezek megszervezéséről gondoskodott.

A törvény azt írja elő, hogy ezek a kamarák fokozatosan vegyék át és önkormányzati módon hajtsák végre a gazdasági irányítás állami feladatainak egy részét; és biztosak lehetünk abban, hogy ha a kamarák sikeresen tudják megoldani a feladatukat, akkor ez a magyar gazdaság fellendülésében, a vállalkozók és az állam, a vállalkozók és a kormány közötti együttműködés fontos szerveivé tudnának válni. Ez különösen fontos azért, mert ezek az évek, amelyeket most átélünk, a magyar gazdaság szerkezete mélyreható változásának az évei, hiszen nem sokkal a kamarák jelen formájának megalakulása előtt csak néhány ezer igazi vállalkozás, gazdasági egység működött az országban, ma pedig millió ilyen vállalkozás van, és ezeknek a részvétele a gazdasági döntésekben, a gazdasági döntések előkészítésében, az ország gazdasági programjának kialakításában alapvető fontosságú.

Amikor ezt a vizsgálatot elhatároztuk, akkor foglalkoztunk azzal, hogy megkérdezzük a kamarák vezetőinek, a kamarák tagjainak véleményét, hogy az elmúlt két év tapasztalatáról mi is az ő kialakult álláspontjuk. Azt tapasztaltuk, hogy annak ellenére, hogy jelentős előrelépések vannak mind szervezeti vonatkozásban, mind pedig a működés terén, jelentős elégedetlenség is van az eddig kialakult eredményekkel.

(21.00)

A legpozitívabbnak a kamarák és a Munkaügyi Minisztérium közötti együttműködést mondhatjuk, ahol a feladatok átadásának vonatkozásában már jelentős lépések történtek, és a kamarák aktív részeseinek tekintik magukat a magyar szakképzés ügyében. A többi területen ez az előrelépés még sokat várat magára.

Három fontos feladatot próbáltunk meghatározni.

Az egyik a magyar vállalkozók rendszerének regisztrálási kérdése. Egyik megoldásra váró vagy még végre nem hajtott feladat megoldása sem látszik könnyűnek. Ezen a területen lehet a leginkább arra számítani, hogy rövid időn belül mélyreható változások lesznek, de így sem olyan egyszerű a megoldás, hiszen a kormányzati szervek, a Statisztikai Hivatal, a bíróságok és a kamara együttműködése még kialakulatlan. A bizottság az elemző jelentésében és az Országgyűlés elé terjesztett ajánlásában azonban határozott javaslatot fogalmazott meg, azt, hogy ebben a kérdésben rövid időn belül alapvető változásra van szükség; és a kamarák információhoz jutása, a kamarákkal való együttműködés, a kamarák bevonása a magyar vállalati struktúra értékelésébe és elemzésébe gyorsan végrehajtandó feladatként határozódik meg.

Itt egy mellékmondatban szeretném jelezni, hogy ez sok vonatkozásban, tehát a kamara, a vállalkozó és az állam együttműködésében nagyon nagy lépést jelentett előre, de hétköznapi nyelvre lefordítva a legnagyobb változást a feketegazdaság visszaszorításában kialakítható együttműködés terén várhatunk ettől a kérdéstől.

A második alapkérdés, amivel bizottságunk foglalkozott és igyekezett ebben állást foglalni és javaslatot megfogalmazni a parlament és a kormány számára , a pénzügyi alapok kezelésének a kérdése. A gazdaság igen széles területen kapcsolatban van a központi költségvetés újraelosztó tevékenységével, és a kamarai törvény azt az ígéretet, azt a javaslatot tartalmazza, sőt azt a kötelezettséget írja elő, hogy a központi költségvetésen keresztül a vállalatokhoz jutó pénzösszegek elosztásában, e pénzösszegekkel kapcsolatban a vállalatok versenyeztetésében, ennek regionális megosztásában és ágazatok közötti megosztásában a kamaráknak nemcsak a véleményét kérik ki, hanem a kamaráknak beleszólási, döntési jogot is átadnak. Ezen a területen az együttműködés igencsak kezdeti állapotban van, magyarán mondva: tulajdonképpen még nem történt semmi. Ami történt, az a tanácsadás, a véleménymeghallgatás szintjére redukálódik, nem pedig a kamarának a döntésekbe való közvetlen bevonása.

Úgy gondoljuk, ez is egy olyan kérdés, amelyben ha nem is lehet olyan gyors ütemben előre haladni, mint a regisztráció kérdésében, de előre kell haladni, és világosan meg kell határozni a kamarák döntésekbe való bevonásának az ügyét. Itt két korlátozó tényezőről kell beszélni. Az egyik: nyilvánvaló dolog, hogy az ilyen összegek elosztásában a széles körű együttműködés biztosítása olyankor, amikor a rendelkezésre álló összeg a racionálisan kijelölhető feladatokhoz képest nagyon csekély, akkor különlegesen nehéz, és amikor ez a feltétel fennáll, akkor nagyon sok az önjelölt, aki ezekben az elosztási döntésekben részt akar venni. Az ésszerűséget és a társadalmi együttműködést együttesen kell azonban biztosítani, és itt célszerű lenne, ha a kamaráknak fokozott szerep jutna.

A harmadik és az utolsó kérdés, amit fel szeretnék vetni, az a kamarák finanszírozási problémája. Tudnunk kell azt, hogy az eredetileg elfogadott törvény egy finanszírozási rendet ígért a kamaráknak. Ezt a rendet az 1994-ben megválasztott Országgyűlés módosította, és az így kialakult rend nincs összhangban a kamarákra váró feladatok nagyságával. Véleményem szerint ez a probléma mind a három gazdasági kamarát érinti, de a kézműves és az agrárkamarát jobban, mint a többi kamarát. Azt javasoljuk az Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy végezzen ezen a területen egy felmérést, nézze meg, hogy a feladatok finanszírozásában a most kialakult rendet hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy a feladatok és a feladatok fokozatos átvétele és a finanszírozás rendje hogyan kapcsolható össze.

Feltehető, hogy általános rendként nem elfogadható az az egyedüli támogatás, amit az adózási rend a kamaráknak nyújt, hogy a kamarai kötelező tagság tehát egy járulékfizetés, adófizetés jellegű fizetési kötelezettség költségként elszámolható. Ennél nagyobb, de ugyanakkor nem korlátlanul nagy lehetőséget kell biztosítani a kamarák finanszírozási problémáinak a megoldására.

Szorosan kapcsolódik ehhez az a kérdés is ami valószínűleg ugyancsak törvényes rendezést követel, bár a kamarák belső ügyének is tekinthető , hogy a jövedelemtermelés és a vállalati jövedelmek jelentkezése nem a kamarai feladatok arányában oszlik meg országos méretekben, hanem bizonyos ipari, gazdasági centrumokban koncentrálódik. Ez elsősorban Budapestre igaz, ahol országos jellegű ha nem is használják már ezt a szót vállalatok vannak, amelyek tagdíja nem világos, hogy hogyan osztható szét a kamarai területi szervezetek között. Úgyhogy ebben a kérdésben is, a fióktelepeknek nevezett probléma kérdésében is, törvényes változásra van szükség.

Az utolsó kérdés a gazdasági problémák közül a kamarák elhelyezésének a gondja. A kamarák részlegesen megörököltek helyiségeket, épületeket, amelyek az ésszerű és a feladatokhoz méltó működésüket biztosítják, de vannak olyan területek és kamarák, amelyek ebben a vonatkozásban még jelentős állami támogatásra szorulnak. Indokolt ezzel a kérdéssel foglalkozni. És ha azt kívánjuk, hogy a kamarák a magyar társadalmi és gazdasági élet fontos szereplői legyenek, akkor nem indokolatlan ennek a kérésnek a figyelembevétele.

A javaslatunk arról szól, hogy ezekben a kérdésekben tehát az itt kiemelt három kérdésben az Országgyűlés fogadja el a gazdasági bizottság által megfogalmazott elemzés eredményét és fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelyekkel az Országgyűlésnek és a kormánynak a kamarák vonatkozásában a következő időszakban foglalkoznia kell. Ez szorosan összefügg azokkal a törvényhozási kérdésekkel, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvényt minél rövidebb időn az Országgyűlésnek tárgyalnia kell, és a kormányszervek által előkészített és a kamarákkal összhangban lévő módosításokat a törvényen az előbb elmondottak szellemében végre kell hajtani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

(21.10)