Csépe Béla (KDNP)

1996. április 21.

CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tehát a mai napirend első témája az a határozati javaslat, mely a Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forintos állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló határozati javaslat.Ezt a javaslatot az a bizottság terjesztette be, amely a tisztelt Háznak majdnem teljes egyetértésével alakult meg akkor, amikor a közvéleményt erősen foglalkoztató események történtek a Budapest Bankkal kapcsolatban.

Először is szeretnék vitába szállni azokkal a kritikákkal, melyek itt a tisztelt Házban napirend előtt is és ennek a témának a tárgyalásánál is elhangzottak, amelyek tulajdonképpen morálisan is, egészen szokatlan módon ezt a jelzőt is hallottuk, tehát morálisan megkérdőjelezték e bizottság létrejöttének, működésének a létjogosultságát, illetőleg rámutattak arra, hogy itt, kicsit tömörítve, egy olyan tevékenység folyt, amely a sok hűhó semmiért cím alatt foglalható össze.

Vitába kell szállnom ezekkel a kritikákkal elsősorban azért, mert végül is ez a bizottság olyan események hatására alakult, melyek igenis a közvéleményt erősen foglalkoztatták, és én azt hiszem, hogyha egy parlament vizsgálóbizottságot állít fel, akkor a tevékenységét illetően lényegében már csak egy mérce van, hogy valós-e az, amit mond, illetőleg van-e mulasztása, amiről nem beszél.

Ezek az események, amelyek fölkavarták egy kicsit a közvéleményt, tulajdonképpen két módon történtek. Az egyik volt az a titokzatosság, ami övezte ezt az állami támogatást, a másik pedig ennek az összegnek a nagysága, amely nem vitás, hogy az utca emberét, a közvéleményt kicsit mellbe vágta, olyan körülmények között, amikor megszorító intézkedésekről tárgyal a parlament, s amikor oly kevés pénz jut nemes célokra is.

A titokzatosság indokolta ennek a bizottságnak a létrejöttét egyik oldalról. Az történt ugyanis, hogy a kormány egy titkos határozattal döntött úgy, hogy a Budapest Bank részére még ennél is nagyobb összegű támogatást ítél meg. Ezt mi nem vitatjuk, hogy természetesen ha banktitok kategóriájába eső, vagy egyáltalán a kormánynak olyan gazdaságpolitikai szándékait érintő határozatról szó van, amelynek nyilvánosságra hozatala árt az ügy érdekének, akkor azt valóban titkos határozattal lehet meghozni. De ugyanakkor, amikor egy olyan döntésről volt szó, amely egy konkrét bankot, mégpedig egy részvénytársaság formájában működő bankot érint, oda juttat bizonyos állami támogatást, akkor ennek a titoknak lényegében valahol föl kell oldódnia, hiszen az egy lehetetlen valami, hogy a bank részvényesei ne tudjanak arról, hogy végül is milyen támogatás került ahhoz a bankhoz, ahol ők is részvényesek. Ezért történt az, hogy a Budapest Bankot az értékpapírtörvény megsértéséért tulajdonképpen meg is bírságolták. A mi tájékozódásunk szerint a Budapest Bank tulajdonképpen kicsit zavarban volt, hogy egy titkos kormányhatározatot hogyan hozzon nyilvánosságra, és ezért lépte át ezt a bizonyos határt, amikor végül is megsértette az értékpapírtörvényt, amiért teljesen jogosan megbírságolták.

Ez volt az a titokzatosság, amiről nekünk az a véleményünk, ismét hangsúlyozom, hogy amíg állami érdekeket sért valami, akkor természetesen legyen titkos a kormányhatározat, hiszen azért is van ez a műfaj.

De ugyanakkor, amikor arról van szó, hogy egy bankban már le is kell könyvelni azt a bizonyos támogatást, ami ismeretes módon még abban az évben meg is történt, amikor részvényeseket érintő tranzakció van, akkor ez a titokzatosság meg kell hogy szűnjék egy bizonyos határnál, és ez nem szűnt meg. Ez volt az egyik ok, ami a közvéleményt kicsit fölkavarta.

A másik pedig az összegnek a nagysága, ami, amint már az előbb említettem, eléggé mellbe vágó volt, hogy az emberek hallották, hogy akkor, amikor a Bokros-csomagban 9 milliárdnyi az az összeg, amelyet a családi pótlékkal kapcsolatos változások miatt meg lehet takarítani, akkor itt egyszer csak 12 milliárdról hallottak az emberek, és fölmerült bennük az, hogy hogy lehet. Ez nem vitás, hogy nem mint készpénz merült fel, de hangsúlyoznom kell, hogy azért mégiscsak ez is beletartozik az értékpapír-kategóriába, hiszen egy már kibocsátott kötvényről van szó, amelyet végül is valamilyen módon később visszatérek rá, hogy milyen módon odajuttattak a Budapest Bankhoz. Tehát az embereket itt nem az foglalkoztatta, hogy most ez készpénz-e vagy nem készpénz, hanem az, hogy egyáltalán ez valamilyen összegű, és ilyen nagy összegű értékpapír, amely esetleg valami más területről hiányzik.

Ezért én nem találom véletlennek azt, hogy itt a parlament előtt tüntetők is a táblájukra írták ezt az összeget. S a mi véleményünk szerint ilyen esetben a parlamentnek igenis meg kell vizsgálnia azt a kérdést, amely a társadalom széles rétegeit, természetesen elsősorban az elesetteket, mindazokat, akiknek napi megélhetési gondjaik vannak, foglalkoztatja.

Tehát ezért állítom azt, hogy ennek a bizottságnak a létrejötte teljesen reális és indokolt volt, és emlékeztetek rá, hogy valamennyi párt megszavazta ezt, úgy tudom, hogy majdnem teljes konszenzus volt ezen a téren. Tehát ilyen módon nem értem azokat a felvetéseket, amelyek most utólag azt mondják, hogy ez morálisan nem volt jó, és miért kellett egyáltalán ennek a bizottságnak működni, hiszen csak turkált valamiben, de nem talált semmit.

Szeretnék még visszatérni arra is majd, hogy mit talált, de az alapállás tisztázását nagyon fontosnak tartjuk, hogy igenis, ha egyszer a parlament megszavazott egy vizsgálóbizottságot, akkor az ő működésével kapcsolatban csak olyan mércét állítsunk, hogy amit a jelentésében, a határozati javaslatában feltüntet, az valós-e, illetőleg hogy van-e valami mulasztás. Én úgy vélem, hogy Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr már elhangzott nyilatkozata ebben a témában a mérvadó, aki arról tájékoztatta a tisztelt Házat, hogy egyes intézkedéseket már megtett, illetőleg bizonyos intézkedéseket kilátásba helyezett. Tehát igenis volt értelme a bizottság működésének.

Szeretnék kitérni arra, hogy mivel nem foglalkozott a bizottság, ami miatt szintén kritikák érték, és egypár gondolatot elmondani arról, hogy miért nem foglalkozott ezekkel. Itt két dolog van. Az egyik a bankkonszolidáció, a másik pedig a bankprivatizáció.

(16.20)

Emlékeztetek rá, hogy ez a bizottság azért alakult hiszen itt van a címében is , hogy a Budapest Bank részére juttatott 12 milliárdos állami támogatás körülményeit vizsgálja meg. Tágabb értelemben persze ez a két terület is idetartozik, azonban a bizottság rögtön a megalakulásakor eldöntötte, és ebben az ellenzéki és kormánypárti képviselők között egyetértés volt, hogy ezzel a két területtel nem fog foglalkozni. A bankkonszolidációval elsősorban azért nem foglalkozott, mert az előző parlamenti ciklusban megindított és ebben a ciklusban folytatott bankkonszolidáció nem értékelhető egyetlen bank kiemelésével; tudniillik összehasonlítások kellenek, és az egész bankkonszolidáció értékelésére már párhuzamosan megalakult egy másik vizsgálóbizottság, és nyilvánvaló dolog, hogy ha ez a bizottság valami értékítéletet mond csak a Budapest Bank konszolidációjáról, ez majd keresztezi a másik bizottság működését, vagy pedig félreértésekre adhat alkalmat.

Én úgy vélem ez személyes véleményem , hogy a Budapest Bank részére juttatott korábbi bankkonszolidációs összegeknek olyan pozitív hatásuk volt, amely által, ha összehasonlítást végeznénk de hangsúlyozom, ez a bizottság ezt nem végezte el , akkor a Budapest Bank bizonyos relatív jó osztályzatot is kaphat. De ez nem ennek a bizottságnak a feladata, hogy ezt kimondja ez a személyes véleményem. Ennek ellenére a bankkonszolidáció megtörténte után a Budapest Bank mint az első számú olyan kereskedelmi bank, amelyet privatizációra kijelöltek még mindig olyan állapotban volt, hogy negatív eredménytartalékának feltöltéséről kellett gondoskodni.

És itt jön a második téma: a privatizáció hogy miért nem foglalkoztunk ezzel is. A bizottságnak tudomása volt arról, hogy a privatizáció folyamatban van; ezért is tartott ilyen sokáig a bizottság működése, mert hónapokig nem ülésezett a bizottság, éppen azért, mert az általunk is fontosnak ítélt privatizációt veszélyeztette volna, ha közben már bizonyos dolgokat felszínre hoz, illetőleg értékel. A privatizáció érdekében történt ez a tőkejuttatás ezt a bizottság nem is vonta kétségbe, megállapította.

Elterjedt hasonlat volt ebben a Házban is és a sajtóban is, hogy itt tulajdonképpen a menyasszony felöltöztetéséről volt szó. Habár a privatizációról mi most itt nem akartunk értékítéletet alkotni, engedjenek meg, hogy annyit mégis elmondjak ezzel kapcsolatban, hogy itt azért szó sem volt arról, hogy ezt a menyasszonyt valami díszes ruhába sikerült volna felöltöztetni, és ilyen módon valami kiváló árért kelt volna el. Ez nem következett be, ez az én véleményem. Itt legföljebb arról lehet szó, hogy igen hideg körülmények között adtak valami ruhát, valami leplet a fázós menyasszonyra, és ilyen módon valahogyan mégiscsak létrejöhetett a privatizációja. Tehát olyan felöltöztetés, amely nagyon díszessé és kelendővé tette volna, azt hiszem, nem történt. De ennek a tranzakciónak az eredményeképpen mégiscsak történt egy privatizáció, amely egy különleges kategóriájú privatizáció volt, hiszen a vevő által fizetett pénz tulajdonképpen a bank keretei között maradt, és lényegében ennek a segítségével történt aztán meg a tőkeleszállítás és a tőkefelemelés, valamint a bank működőképessége folytonosságának biztosítása.

Úgy véljük, a bankprivatizációról értékítéletet akkor lehet igazán mondani, ha egy bizonyos idő elteltével értékelhető a bank tevékenysége és az, hogy érdemes volt-e ilyen tranzakcióval megmenteni ezt a bankot. De még egyszer hangsúlyozom, ez nem volt a bizottság feladata.

Szintén nem volt a bizottság feladata a Budapest Bank állapotának vizsgálata, ami miatt végül is szükség volt a negatív eredménytartalék feltöltésére, első menetben 13,5 milliárd forint értékben. Mivel erre szükség volt, erősen fölmerült a közvéleményben a Budapest Bankkal kapcsolatban az a vélemény, hogy ilyen körülmények között az akkori vezérigazgatónak aki később pénzügyminiszter lett , hogyan lehetett kifizetni 16 millió forintos végkielégítést. Én azt szeretném ezzel kapcsolatban ismét megjegyezni, amit ebben a Házban már el is mondtunk, hogy ez ugyan jogilag rendben volt, de ha valami ebben az egész Budapest Bank-problémakörben morálisan megkérdőjelezhető mint ahogy a tevékenységünket kérdőjelezték meg morálisan , akkor ez a végkielégítés az, ami a magyar közvélemény szemében morálisan igenis továbbra is megkérdőjelezhető. De ez sem volt bizottsági téma.

Most már konkrétan rátérve a bizottsági témára, el kell mondanom azt, hogy habár leszögezésre került, hogy a privatizáció érdekében, nem költségvetési pénzből, nem készpénzben történt ez a tranzakció, és végül is vissza lett fizetve, tehát visszakerült az államkincstárba, ennek ellenére a bizottság igenis súlyos fogyatékosságokat állapított meg, amiből a következtetéseket le kell vonni.

Tágabb értelemben úgy lehet fogalmazni, hogy az állami tulajdonosi szerep gyakorlása nem történt egészen megfelelő módon. Megállapítottuk, hogy akkor, amikor a tranzakció el lett határozva és ezzel kapcsolatban jogi lépések is történtek, tulajdonképpen egy személy volt a bankprivatizációs kormánybiztos, a PM-ben a banki tulajdongyakorlás irányításáért felelős főcsoportfőnök és az ÁV Rt. igazgatóságának elnöke. A bizottság megállapítása az volt, hogy túlzott volt ennek az egy személy kezébe való tétele, és ezzel is összefüggésbe lehet hozni mindazokat a problémákat, amelyek fölmerültek.

Végül is december 8-án született egy titkos kormányhatározat, amely végrehajtásának határideje december 31-e volt. December 30-án a kormánybiztos a bizottság megállapítása szerint feljegyzést adott az akkori pénzügyminiszternek, aki ennek alapján még aznap nyilatkozatot tett és megállapodást kötött tehát a Pénzügyminisztérium és a Budapest Bank Rt. , hogy egy 13,5 milliárdos, már december 20-án kibocsátott kötvénycsomagot a Budapest Bank rendelkezésére fog bocsátani egy ilyen tranzakció céljából.

Nos, ez az a megállapodás, amely a bizottság véleménye szerint és ez kormánypárti és ellenzéki vélemény alapján egyaránt fennáll, itt tehát nem csak ellenzéki véleményt mondok végrehajthatatlan volt. Itt elhangzott az, hogy ennek a végrehajtása tulajdonképpen nem ekkor, decemberben, hanem februárban történt, és ezért végül is mégiscsak végrehajtható volt. Elhangzott itt ugyanakkor az is, hogy ezt a megállapodást nem kellett végrehajtani, mivel '95. december 15-éig nem történt privatizáció. Ez a két megállapítás egymásnak tulajdonképpen ellentmond. A bizottság véleménye az, hogy az eljárásban itt keletkezett egy probléma, hogy végül is egy titkos kormányhatározat végrehajtása érdekében még akkor, abban az évben született egy megállapodás, amelyet azonban korrigálni kellett február 16-án, azért, mert a PM-nek nincs és nem is lehet eredménytartaléka, abból tehát nem lehetett realizálni ezt a megállapodást. Ezért a február 16-ai korrekció alapján történt meg az a tranzakció, amivel itt mi foglalkozunk.

(16.30)

Tehát ez az az eljárási probléma, amin a bizottság fennakadt és igen sokáig foglalkozott vele; végül is megállapításait a jelentésben közzétette.

Február 16-án már korrekcióval és ekkor állt helyre tulajdonképpen az a helyzet, hogy a törvényeknek megfelelő formában történik a tranzakció a Pénzügyminisztérium az ÁV Rt.-vel kötött megállapodást, illetőleg az ÁV Rt. külön a Budapest Bank Rt.-vel. Ebből, tehát a két megállapodás közötti problémából alakult ki ez a számviteli probléma is, amelyet itt a Házban már ismertettek erre én nem akarok részletesen kitérni. Úgy gondoljuk a bizottság részéről, hogy ezt mindenképpen a Pénzügyminisztérium elé kell utalni, és akkor ott kell a megfelelő korrekciót kialakítani.

A bizottság ellenzéki tagjaként én magam is aláírtam egy módosító indítványt, amellyel a tisztelt Ház előtt fekvő határozati javaslatot kívánjuk korrigálni, ennek az elfogadását ajánljuk. Itt nagyon röviden arról van szó, hogy ott kell javítást eszközölni a bizottság által benyújtott indítványhoz képest, hogy a tőkejuttatás közvetlen költségvetési kihatással nem jár. Itt szükségesnek tartjuk a "közvetlen" szó beszúrását, továbbá szintén szükségesnek tartjuk a "közvetlen" szó beszúrását ahhoz a mondathoz, hogy a tőkejuttatáshoz a Budapest Bank vezetőségének anyagi érdekeltsége nem fűződött. Ugyanis itt nyilvánvaló dolog, hogy a közvetlen anyagi érdekeltségről lehet csak szó.

Javaslatunk szerint a 2. pontot el kellene hagyni, mert egy országgyűlési határozatban tulajdonképpen nem tartjuk szükségesnek kimondani azt, hogy végül is a tőkejuttatás végső formájában megfelelt a hatályos jogszabályoknak, és itt be van szúrva egy gondolatjeles kivétel, hogy "a végrehajthatatlan megállapodás kivételével". Ezt mi zavarónak tartjuk egy országgyűlési határozatban megjelentetni, ezzel tulajdonképpen a határozati javaslatnak nem kell foglalkozni, ott van a jelentés, abban le van írva, hogy ez hogyan történt, és abból le lehet vonni bizonyos következtetéseket.

Végül szükségesnek tartjuk a határozati javaslatba azt is beleírni ami tény , hogy az értékpapír-törvényt is megsértették. Továbbá azt, hogy a tőkejuttatás során az ügyiratkezelési rend megsértése miatti felelősség megállapítása is felmerülhet; az természetesen a kormányzat felelőssége, hogy ennek a megvizsgálása után milyen lépéseket tesz.

Összefoglalva: úgy gondoljuk, hogy ennek a bizottságnak a működésére szükség volt, és az rávilágított bizonyos eljárási problémák meglétére, de ugyanakkor a közvélemény felé is megadta azt a tájékoztatást, ami szükséges volt. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)