Takács Péter (MDF)

1996. április 22.

DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Fél éve tart az olajbotrány parlamenti vizsgálata. Három-négy hete arról cikkezett a sajtó, hogy olajszállító vasúti szerelvény gazdátlanul kószál az országban.A napokban hét vasúti tartály benzin érkezett Győr helyett Sarkadra, ahol órák alatt nyoma veszett. Ha mindehhez hozzávesszük a szolnoki olajkutató privatizációját, nyugodtan állíthatjuk, hogy a kőolaj és az ezekkel kapcsolatos üzletek olyan haszonnal kecsegtetnek, amiért érdemes megkísérteni hatósági személyeket.

Nagy élvezettel szoktam hallgatni belügyminiszter úr nyelvújítási buzgalmát a megélhetési bűnözésről, s csak a Bihar megyei haranglopás kapcsán mertem arra gondolni, hogy felelős miniszterek felelőtlen szógyártásai mi mindenre buzdíthatnak mások keserves munkáját könnyelműen elsajátítókat.

Megbocsát, miniszter úr, ha kételkedem abban, hogy pályamunkások vagy váltóőrök rejtegetnek célállomás nélküli olajszerelvényeket, és ők irányítanak Győr helyett Sarkadra benzinszállítmányokat.

Arról sem tud miniszter úr meggyőzni, hogy a Bécsbe szállítandó negyven-ötven millió forint értékű benzint parasztok vagy elbocsátás előtt álló egyetemi tanárok, orvosok fejtették le Sarkadon Trabantjaik vagy rotációs kapáik tankjaiba. Az olajkutatóval kapcsolatos döntéseket sem ők hozzák. A kárt, a veszteséget azonban mindig az ő adójukból kénytelen az ország megfizetni.

Kérdezem tehát miniszter urat:

Meddig ér fel a maffia, a szervezett bűnözés hatalma, hol, milyen körökben szándékozik kerestetni e botrányos ügyek elkövetőit, és szándékában áll-e miniszter úrnak majdan tájékoztatni az ország lakosságát ezen bűnügyeknek az elkövetőiről. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)