Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Még az a szerencse, hogy mindezeket nem az igazságügy-miniszternek kell eldönteni. Ami felől ön érdeklődik, az elsősorban és kizárólagosan a jogalkalmazók, a jogalkalmazó szervek alkotmányban biztosított joga és kötelessége. Amikor 1993-ban az Országgyűlés háromnegyed éves vita után elfogadta a büntető törvénykönyvnek ezt a módosítását, akkor valamennyien, a törvényhozás akkori tagjai éreztük, hogy a szakasz alkalmazása a joggyakorlat számára sokszor igen bonyolult, és megoldhatatlan elhatárolási problémákat vet fel, hiszen olyan volt magának a módosításnak a belső konstrukciója, amelyben az elkövetési célzat és a motívum nem került világosan és pontosan meghatározásra.
Éppen ezért ezzel is magyarázható az a tény, hogy a joggyakorlatban alig találunk példát eljárások lefolytatására, kezdeményezésére vagy különösen nem ilyen jellegű eljárások befejezésére. Ahhoz, hogy valamely jogszabály módosításra kerüljön, a legfontosabb tapasztalatokat, tényeket a jogalkalmazásból kell a jogalkotó részére absztrahálnia. Miután ilyen tények és ilyen tapasztalatok nem állnak rendelkezésünkre, úgy hiszem, nagyon nehezen lehetne hozzálátni ennek a jogszabályhelynek a módosításához.
(16.20)
Ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a kormánynak az eddigiekben sem volt és most sem törekvése az, hogy politikai indulatokat kiváltó törvénymódosításokkal terhelje az Országgyűlés igencsak tetemes törvényalkotó munkáját. Kérem tisztelt képviselőtársamat, fogadja el a válaszomat. (Taps a bal oldalon.)