Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Röviden szeretném vázolni a törvényjavaslattal kapcsolatos Magyar Demokrata Fórum-álláspontot. Ahogy azt már többen említették tegnapi expozéjában az államtitkár úr is , ez a törvény jó, és a hatálybalépése óta a keretei közt történt szolgáltatások működésének tapasztalatai alapvetően pozitívak.
Amik miatt fontos a törvény módosítása, azok elsősorban technikai jellegű dolgok: postaszolgálati, technikai, méreteket érintő, ellenőrzési és számos olyan kérdés, amely elsősorban nyilván belső miniszteri, szakmai rendelkezésekkel, rendeletekkel szabályozandó, a koncesszió kérdései éppen úgy, mint például a 600 fős településekkel kapcsolatos, egyébként véleményünk szerint alapvetően fontos kérdés.
Ami miatt röviden szeretnék mégis szólni erről a szemre rövid és a törvényt alig egy tucatnyi helyen módosító törvényjavaslathoz, az elsősorban a koncesszió, illetőleg a szolgáltatások kérdése. Ebből a törvényjavaslatból ugyanis egy kicsit hiányoznak maguk a postások.
(19.10)
Hiányzik a szakmai szolgáltatások színvonalának megtartásával együttjáró terhelések és tehertételek növekedésének a figyelembevétele, és hiányoznak egy kicsit a kistelepülések lakóinak az igényei.
Nem futok végig tételesen az egyes paragrafusokhoz benyújtott indoklásokon, pontosabban szövegjavaslatokon, amivel azonban kezdenem kell az az, hogy a szolgáltatásoknak, illetve a tevékenységeknek a színvonalához az 1. § ezek emelése érdekében azt fűzi hozzá, hogy ezek nyújtásának feltétele azonban, hogy a tevékenységek az alapellátás színvonalát nem veszélyeztethetik. Erre mondtam azt az előbb, hogy voltaképpen ez a fajta szabályozás, illetőleg azok a pluszok, amelyek a törvény végrehajtása során keletkezhetnek, persze hogy nem veszélyeztethetik az alapellátás színvonalát, azonban ez a plusz, az emberi energiának és az emberi minőségnek a plusz igénybevétele az, amire azt mondtam, hogy a postások azért ebből a törvényjavaslatból egy kicsit hiányoznak.
Az természetes, hogy miniszteri rendeletben kell a postabélyeg kibocsátásának részletes feltételeit megállapítani. Az is természetes, hogy egy helyen célszerű meghatározni a postai alapszolgáltatást, a külön-, valamint a különleges szolgáltatás fogalomkörét, borítékok méreteit, a küldemények súlyát és a többi és a többi.
Amit azonban szeretnék konklúzióként vagy egy kicsit a dolog nem annyira technikai, mint inkább tartalmi részéhez hozzáfűzni, az az, hogy valóban veszélybe kerülhetnek a kistelepülések postahivatalai. Ez ugyanakkor egy állami szolgáltatási kérdés, ami az államnak kötelessége, azt helyesen monopóliumként törekszik szabályozni. Itt azonban felfedezhető talán egy olyan tendencia is, hogy az állam ki akar vonulni voltaképpen a szolgáltatásból, csökkenteni kívánja a saját szolgáltatási kötelezettségeit.
Én azt hiszem, hogy kár kiemelni olyan konkrétumokat, hogy bizonyos postahivatalok veszteségesek. Valószínű, hogy számos magyar településen, kistelepülésen vannak olyan postahivatalok, amelyek úgymond veszteségesek, ez azonban egy monopólium szolgáltatást jelent, másrészt pedig az egész konstrukció, az egész infrastruktúra azt hiszem nem tekinthető veszteségesnek, tehát maga a postai szolgáltatások rendszere nyereséges.
Említettem a postásokkal kapcsolatban, tehát azokkal kapcsolatban, akik e törvény keretében dolgoznak és dolgozni fognak, hogy a posta munkát és munkahelyeket teremt, munkahelyeket ad, tehát ezekre az ott dolgozók nyilván a jövőben is számítanak. Egy kicsit olyan dolog ez, mintha azt mondanánk, hogy Magyarország úthálózatából x hányad egyáltalában nincs kihasználva, éppen ezért szükséges azoknak a beszántása vagy felszámolása.
A postásokkal kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumnak az egyik fő aggálya az, hogy ehhez a törvényjavaslathoz például mit szólnak a Postai Dolgozók Szakszervezetének a tagjai. Ami pedig a koncessziókat illeti s ezzel szeretném befejezni, hiszen módosító indítványokat minden parlamenti pártnak lesz alkalma benyújtani a törvény javítása érdekében , ha egy nyereséges állami tevékenységből az állam kivonul, akkor nyilvánvalóan a koncessziós társaságok a koncessziókat szükséges és helyes szigorúan szabályozni feladatkörébe kerül a szolgáltatás vagy a szolgáltatások egy része. Ezzel valószínűsíthetően csökken a nyereségadó is, illetőleg nyilván a koncessziós társaságok gyarapodása várható.
Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, miután egy alapvetően jó és bevált törvényt módosít néhány helyen, szakszerű és nem politikai törvény, félreértés ne essék, csak az a kérdés sokunk számára, hogy vajon akikről ez a törvény szól, azokkal is megtörtént-e a kellő időben és a szükséges mértékű egyeztetés, másrészt pedig, amit említettem, az állam ez esetben nem egészen helyeselhető módon a szolgáltatási szférában egy monopóliumot illetően egy önkorlátozást hajt végre.
Egyetlenegy gondolatot szeretnék befejezésként idézni, az 5. §-hoz benyújtott módosítás indoklását. Az országban több olyan törvényi feltételeknek megfelelő önkormányzat van, amely a jelenlegi postai szolgáltatással elégedett, ugyanakkor az állandó szolgáltatóhely működését nem igényli. Nem képzelhető-e el az, hogy éppen azért elégedett, mert a szolgáltatóhely jól működik? Tehát van olyan több ellentmondás, ami kicsit mereven 600, illetőleg 20 ezres lélekszámok meglétéhez vagy a fogyó népesség kérdéséhez köti ezt a szolgáltatást.
Én azt hiszem, hogy a posta hálózata egészében, még ha nagyon sok kifogás is éri alkalmanként egyik vagy másik szolgáltatás egyik vagy másik eseményét, jól működik, a postások túlnyomó többsége jól dolgozik, ezért néhány módosító indítvánnyal ezt az alapvetően jó törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum is megkísérli majd jobbá tenni azzal, hogy bizonyos tendenciákat szerettem, szerettünk volna most az általános vitában jelezni. Köszönöm a szót.