Kis Gyula József (MDF)

1996. április 22.

DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha az embert megcsalja a felesége, akkor igen bosszús lesz, de ez nem jelenti azt, hogy az egész házassági intézményrendszert meg kell szüntetni. Az önkormányzatok a társadalombiztosítás élén néhány olyan lépést tettek, amelyek következtében az Országgyűlés némiképp megcsalatva érezheti magát. Ez, amióta az önkormányzatok felálltak, folyamatosan ismétlődik, úgyhogy én teljesen megértettem képviselőtársaimat, amikor ezzel a törvénymódosítással éltek.

Az a kérdés csupán, hogy a harag jó tanácsadó-e. Nem célszerűbb-e ilyenkor aludni egyet a dologra, áttekinteni mindazt, ami történt, és ha a viszály másképpen nem rendezhető, akkor újragondolni az egész kérdést?

(19.50)

Nos, ilyen újragondolásra készül a kormány, hiszen a törvényalkotási programja szerint is a társadalombiztosítási önkormányzatok, a parlament és a kormányzat szerepének újraértékelését mind az önkormányzati, mind a társadalombiztosítási, mind a nyugdíj-, mind az egészségügyi, egészségbiztosítási törvény kapcsán egységes rendszerben kívánja szabályozni. Éppen ezért, miután erre feltétlenül szükség van a Számvevőszék évek óta ismételgeti, országgyűlési határozat született ennek szükségességéről, jelenleg is vizsgálja egy parlamenti bizottság a társadalombiztosítási önkormányzatok gazdálkodását , és mivel mindezek következtében várhatóan egy egységes, az egész kérdést áttekintő rendszerre még a nyári szünet előtt, de az idén mindenképpen az Országgyűlésnek idejét és energiáját kell fordítania, most ezt a javaslatot egy kissé hírtelennek érzem.

Megjegyezném, hogy eddig mindegyik pénzügyminiszterünk és a kormány maga megértette azt a problémát, amit a rendszer és a magyar gazdaság helyzete egymásra gyakorolt, hiszen itt a költségvetés felényi összegével való gazdálkodásról, annak gazdájáról, az e fölötti felelősségről van szó.

Már szóltam arról ebben a Házban, hogy vajon a mindenkori pénzügyminiszter hogyan tudná kezelni azt a problémát, hogy 1990 óta az egészségügyi kiadások megötszöröződtek. Ha ezt nem a társadalombiztosítási önkormányzatnak mint egy, az egész társadalom által választott legitim testületnek kellene finanszíroznia, hanem a költségvetésnek, akkor most milyen lenne a magyar költségvetés helyzete? Éppen ezért, amikor ebben a törvényjavaslatban arról van szó, hogy a kormányzati felelősség nőjön meg jelentős mértékben azáltal, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetésénél, ha nem születik időben előterjesztés, illetve ha azzal nem ért egyet a kormány, akkor a kormánynak legyen joga előterjesztéssel élni a parlament felé, ezzel egyúttal ennek a rendszernek a teljes felelősségét a mindenkori kormány magára vállalná.

Én nem mondom azt, hogy ez rossz. Azt sem mondom, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer jó. Mindenesetre az önkormányzatiság autonómiájának fenntartásáról szól az európai joggyakorlat; erről szól a szociális chartából következő javaslat, nevesítve az önkormányzatokat. Én tehát most, ebben a helyzetben nem tudok mást mondani, mint hogy azt kérem: gondolja még egyszer végig a pénzügyminiszter úr, a kormány, a népjóléti miniszter, hogy ezt a javaslatot fenntartja-e; illetve arra kérem az ellenzék nevében, pontosabban a Magyar Demokrata Fórum nevében a kormányzati oldal képviselőit, hogy kellő megfontolásra időt adva, akkor térjünk vissza erre az indítványra, ha az egész társadalombiztosítási önkormányzati rendszer, a parlament és a kormány egymáshoz való viszonyát egységben tudjuk áttekinteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)