Dobos Krisztina (MDF)

1996. április 22.

DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Amikor napirend előtti felszólalásra jelentkeztem, akkor úgy gondoltam, hogy egy kicsit ironikusan megkérdezem, mi is az a felsőoktatási modernizáció, hiszen amit most a felsőoktatás területén tapasztalunk, az valójában nem tekinthető modernizációnak. Tegnap sokszor felmerült az a kérdés, hogy időszerű-e, országos érdek-e az a napirend előtti felszólalás, amit képviselőtársaim felvetettek. Azt hiszem, hogy a felsőoktatás helyzete időszerű, hiszen most jelentkeznek, illetve iratkoznak be az egyetemekre és a főiskolákra a hallgatók, most döntenek bizonyos családok arról, hogy nem tudják vállalni azokat a költségeket, amiket egy felsőoktatási intézményben való tanulás jelent, és most derül ki egyes fiatalok számára, hogy előttük bizony csukott az egyetem és a főiskola kapuja, még akkor is, ha tehetségesek.

Hogy időszerű, azt elmondtam. Hogy valóban országos, azt mindenki tapasztalhatja, hiszen nem telik el nap vagy hét, hogy egy-egy egyetem vagy főiskola konferenciája vagy egyetemi tanácsa ne mutatná meg azt a helyzetet, hogy gyakorlatilag deficites a költségvetés, nem tudják, hogy meddig tudják működtetni az egyetemet vagy a főiskolát.

Úgy hiszem, ezek a tények arra ösztönöznek minket, hogy gondoljuk végig, mi történik a felsőoktatásban, és mi fog történni akkor, ha a felsőoktatás tönkremegy, hiszen ez az oktatásnak nemcsak egy szférája, hanem alapvetően a jövőnk kérdése. Ahogy Latorcai János képviselőtársam már elmondta, kutatás-fejlesztés nélkül nincs gazdaság, de kutatás-fejlesztés és egyetemi oktatás nélkül nemcsak gazdaság nincs, hanem oktatás sincs, és azt hiszem, ettől az ország jövője megy tönkre.

Mi történt ebben a kérdésben? Egyetemi és főiskolai oktatók tömegét bocsátották el. Ez a tendencia továbbra is fennáll, hiszen nem tudják fizetni az egyetemi oktatóknak az amúgy rendkívül alacsony bérét. Az már csak egy nüansz, hogy a magyar kormány hajdanán aláírta az ENSZ egyezségokmányát, amelyben vállalta, hogy a tanszemélyzet anyagi életfeltételeit állandóan javítani fogja. Nem ez történt. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok egyetemi és főiskolai oktató megy külföldre, hiszen Magyarországon nem tud megélni, és bár nagyon helyes, ha egy-két évet külföldön tölt egy oktató, de nagyon helytelen, ha nem tud hazajönni, és a hazajövetelének az egyik legnagyobb akadálya az, hogy nem tudják megfizetni, nem tudja eltartani a családját.

Tudom, most az lesz a válasz, hogy Magyarország erőn felül költ a felsőoktatásra, és itt arányszámokat fog a miniszter úr vagy valamelyik kormánypárti képviselő elmondani. Azonban az erőn felüli költéssel kapcsolatban hadd mondjak egy információt: Magyarországon 40 dollárt költünk egy lakos tekintetében a felsőoktatásra, míg ez a fejlett országokban 300 és 500 dollár között van. Hiába, hogy Magyarországon működik az az egyetem, az a felsőoktatási intézmény, ugyanúgy dollárért veszi meg a tankönyvet, a különböző fejlesztési programokat, a számítógépet vagy egy-egy komoly műszert. Tehát nincs jogunk másfajta összehasonlításra, mint arra, hogy mit tudnak ebből a pénzből, ebből a 40 dollárból elkölteni. Volt pénzügyminiszterünk ezzel kapcsolatban Burundit említette meg: Burundiban is van felsőoktatás, ott 10 dollárt költenek egy lakosra nézve. Remélem, hogy nem Burundi a cél, és nem az a cél, hogy előbb-utóbb elérjük azt a számomra és azt hiszem, még nagyon sokak számára elfogadhatatlan állapotot.

Még egy jelentős kérdést szeretnék önök előtt vázolni. Mi történik a hallgatókkal? Lesz-e elég jelentkező a felsőoktatási intézményekbe? Sajnos, már kétségtelen jelek mutatnak arra, hogy nem megfelelő a helyzet, hiszen 9 százalékkal kevesebben jelentkeztek az idén a felsőoktatási intézményekbe, mint tavaly; sajnálatos módon ez a 9 százalék több, mint amennyi a 18 éves korosztály csökkenéséből következne. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt években nagyon sokan nem jutottak be felsőoktatási intézménybe.

A MEFOSZ, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége egy levelet intézett a miniszter úrhoz, amelyben kérte, hogy vizsgálja felül a tandíjrendeletet, hiszen ez a tandíjrendelet ellentétes az ENSZ egyezségokmányával, de ellentétes azzal a tendenciával is ami az európai országokban megjelent , hogy fokozatosan ingyenessé kell tenni a felsőoktatást.

(10.00)

Úgy hiszem, ezek azok a tények, amelyekben lehet, hogy nem azonnal, de rövid távon a parlamentnek döntenie kell, hiszen ma még nem tudjuk, hogy mi fog történni a felsőoktatásban. De ha ilyen ütemben romlik a felsőoktatás helyzete, akkor azt gondolom, az ország helyzete is romlani fog. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)