Lányi Zsolt (FKGP)
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Csupán annyit szeretnék hozzátenni az előbbi napirend előtti felszólaláshoz, hogy ez a probléma, amelyet itt Latorcai képviselőtársam említett, nem újkeletű. Körülbelül 1945-től zajlik, hogy az egyetemen levő professzoraink a megélhetésért küzdöttek, és hogy fönntarthassák magukat, emiatt kk-munkákat s egyéb olyan dolgokat végeztek, ami nem volt méltó egy jól képzett egyetemi tanárhoz. Ha belegondolunk, hogy akár a Műegyetemen, akár az Orvostudományi Egyetemen, akár a Közgazdasági Egyetemen az aulában mellszobrok jelzik azt, hogy mennyi komoly, tekintélyes, világhírű tudóst tudott ez a kis ország adni a világnak, akkor büszkék lehetünk rá. Ott van Puskás, Bláthy, a többi nagy tudós, egyetemi professzorunk, tanárunk, aki a világnak jelentős eredményeket elérő találmányokat adott, és '45 óta sajnos az aulákban nemigen látunk egyetlenegy egyetemi tanárt sem, egyetlenegy tudóst sem, aki világhírt szerzett volna nemzetünknek.
Sajnálatos módon azok az emberek, akik Magyarországról távoztak, Amerikában mind karriert futottak be, Magyarországon azonban igen kevés ilyen lehetőség volt, mert nincsenek megbecsülve tudósaink, a tudományban működő embereink. Ugyanez vonatkozik feltalálóinkra. Feltalálóink csodálatos dolgokat hoznak létre, ugyanakkor a feltalálói díjat és az egyéb költségeket nem tudják fedezni; találmányaikat elviszik, külföldön hasznosítják, ellopják hogy egyszerűen fejezzem ki magam , és ez mind nagy kárt okoz a magyar nemzetnek, kárt okoz a fejlődésnek, a technikai színvonal emelkedésének ebben az országban.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)