Torgyán József (FKGP)

1996. április 22.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt üdvözli, hogy az OECD-hez való csatlakozáshoz ilyen közel kerültünk, és hogy országgyűlési határozati javaslatot terjesztettek be a megállapodás jóváhagyására.Az indokló részben a csatlakozási tárgyalások történetéről is beszámol a kormány, és abból kiderül, hogy 1991-ben kezdődtek a hivatalos tárgyalások, amikoris a magyar kormány együttműködési megállapodást kötött az OECD-vel. Ennek a célja az volt, hogy Magyarország fokozatosan felkészüljön az OECD-tagság követelményeinek teljesítésére.

Miközben a Független Kisgazdapárt az OECD-tagság megvalósulását üdvözli, hadd legyen szabad ugyanakkor rámutatnom arra, hogy távolról sem ért egyet azzal, hogy a kormány a csatlakozást önmaga sikerpropagandájának a gerjesztésére kívánja felhasználni. Egyrészt az OECD-tagság pozitív hatásai bár jelentősek, a Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg azokat, hogy korántsem akkorák, amint azt a kormány feltételezi, másrészt pedig határozottan meg vagyunk győződve arról, hogy nem az ország valóságos gazdasági állapotának helyes értékelése miatt, hanem politikai gesztusként került sor a mi OECD-tagságunk lehetőségére, és ebből rögtön látnunk kell, hogy ez tehát sajnálatos módon semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezzel mi rögtön olyan fejlett országgá váltunk, amely a csatlakozás természetes velejárója kellene hogy legyen, hiszen a gazdaságunk állapota önmagában a csatlakozástól még semmiben sem változott. Úgy szólnak a nyilatkozatok, mintha Magyarország a világ 27. legfejlettebb országa lenne. Annak ellenére, hogy mi rendkívüli módon szeretnénk, ha ez nemcsak igaz lenne, hanem ennél sokkal kedvezőbb besorolást érnénk el, mégis az ország fejlődése érdekében, hogy a realitásokból indulhassunk ki, abból a tényből kell kiindulnunk, hogy ez az állítás sajnálatos módon nem felel meg a valóságnak.

A fejlettségünkkel kapcsolatos értékelések sajnos egyre inkább illuzórikussá válnak, hiszen a leszakadásunk a valóban fejlett világtól, úgy tűnik, állandóan növekszik.

(10.40)

De nemcsak a fejlődés tekintetében, más vonatkozásban is vannak észrevételeink, hiszen az 1991-től rendelkezésre álló időt az eddigi kormányaink nem használták ki, holott az együttműködés egyik főterülete éppen annak az adatközlésnek és az adatfeldolgozásnak a területe, ahol közben igen nagyot léphettünk volna előre.

Az indoklás arról lelkendezik, hogy a csatlakozás jelentős információs csatornákat nyit meg előttünk. Sajnálatos módon azonban nem veszi tekintetbe azt, hogy miután itt együttműködésről van szó, a partnereink is számítanak a mi csatornáinkra, és nem kell különösképpen indokolnom, hogy ez milyen veszélyforrásokat is jelenthet egy legyengült, kellően fel nem készült gazdaságra. Jó lett volna tehát, ha ezt a néhány évet a mi statisztikai adatbázisunk rendbetételére fordították volna. Sajnálatos, hogy ez nem történt meg.

Nem az ünneprontás szándékával mondom, de hadd emlékeztessem igen tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy a Cseh Köztársaság Magyarországot megelőzte a csatlakozás vonatkozásában, és ezzel a korábbi előnyünket is amikor is minden nyilatkozatból kitűnően mi előtte jártunk a Cseh Köztársaságnak feladtuk.

Kérdés, hogy Magyarország hogy fog tudni megfelelni a szervezet konvenciója követelményeinek. Itt ugyanis a legmagasabb szintű fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás eléréséről, az életszínvonal emeléséről van szó, amelynek feltételrendszere Magyarországon még nem adott. Különösen aggasztó, hogy egészen páratlan módon az OECD-csatlakozást Magyarország esetében egy valutaalapi megállapodáshoz kötötték. Ebben olyan kötelezettségeket vállalt könnyelműen a kormány, amiket nem fog tudni betartani. Minden bizonnyal jóval nagyobb lesz az inflációs ráta, mint ami a megállapodásban szerepel, emiatt nagyobb lesz a belső államadósság kamatterhe, és így a vállalt államháztartási hiány összege is.

Az Országgyűlésen keresztülerőltetett a kormány amint az ismeretes képviselőtársaim előtt egy olyan tb-költségvetést, amely legfeljebb 17,8 milliárd forintos hiánnyal számolt, ez felel meg ugyanis a valutaalapi megállapodásnak. Azóta a tb vezetői zavartalanul arról nyilatkoznak, hogy ez a 17,8 milliárdos tb-hiány nem tartható, és ami még szomorúbb, Horn Gyula miniszterelnök úr maga is megnyugtatta az érintetteket, hogy túlléphetik a költség-előirányzatokat.

A szerencsétlen módon összekapcsolt IMF- és OECD-megállapodások be nem tartása azt eredményezheti, hogy az eddigi vállveregetések helyett szembe kell néznie kormányzatunknak a körmös lehetőségével is. Félek, hogy efelé fog haladni a gazdaságunk az előbb említett okok miatt. Tehát nem lett volna szabad olyan könnyelmű kötelezettségvállalásokkal belemenni ebbe a megállapodássorozatba, amely végül sikerpropaganda helyett ellenpropagandát fog jelenteni, hiszen a megállapodás be nem tartása rendkívül negatívan fog hatni a magyar OECD-megítélésre.

Az országgyűlési határozati javaslat végül mellékletként becsatolta a megállapodásokat, a szerződéseket, amelyeknek a részletezései kapcsán a Független Kisgazdapárt azért nem akar azoknak minden vonatkozására kitérni, mert amint a felszólalásom kezdetén jeleztem, nagyon fontosnak tartjuk a csatlakozást, a kritikai észrevételek ugyanakkor esetleg megnehezítenék, talán meg is hiúsíthatnák a csatlakozásunkat. Ezért csak utalunk arra, hogy sokkal bölcsebben tette volna a kormány, hogyha a megállapodások aláírása előtt konzultált volna adott esetben akár a Független Kisgazdapárttal, akár természetesen más politikai erőkkel is, ebben az esetben jó néhány, ránk hátrányos megoldást kedvezőbbel lehetett volna felcserélni.

Így például legyen szabad arra utalnom, hogy a jelen gazdasági helyzetben, amikor Magyarországnak is oly nagy szüksége van a megtakarításokra, a magyar állam ezekben a megállapodásokban olyan engedélyt ad a saját állampolgárainak, hogy azok az OECD által kibocsátott államkötvényeket megvásárolják, valamint az OECD-országokban bejegyzett vállalatok kötvényeit is megvásárolhatják. Most természetesen ez a fejlődésünk egy további szakaszában elkerülhetetlen és helyes, de legyen szabad arra rámutatnom, hogy nagyon boldog lennék, ha ez a gyakorlat ma már reális lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy gazdaságunk olyannyira stabil, hogy ilyen tőkekivonást is megengedhet magának ez az ország. De amint tudjuk, ez az ország ahelyett, hogy tőkeimportáló ország lenne ami a fejlődéséhez szükséges , sajnálatos módon inkább tekinthető tőkét exportáló országnak, és ez a megoldás óriási veszélyeket vet fel.

Mivel azonban a Független Kisgazdapárt a csatlakozást rendkívül fontosnak tartja, a megállapodás negatívumai ellenére is fontosnak tartja, ezért azt megszavazza. Köszönöm igen tisztelt képviselőtársaim, elnézést az idő túllépéséért. (Taps az FKGP padsoraiban.)