Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetes, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is rendkívül fontosnak tartja az OECD-hez való csatlakozásunkat. Arra szeretném azonban mindjárt a kezdetén fölhívni a figyelmet, hogy ennek a ténynek nem elsősorban azokban a konkrét intézkedésekben van jelentősége, amelyeket ez a megállapodás tartalmaz, hanem abban a jelzésben, amit ez a csatlakozás, ez a befogadás hogy a világ legfejlettebb országai maguk közé fogadták Magyarországot számunkra jelent. Azt mondhatnánk, hogy ez az OECD-felvétel tulajdonképpen egy érettségi bizonyítvány, amit a magyar gazdaságnak, a magyar gazdaságpolitikának a legfejlettebb országok ezzel a gesztussal kiadtak. Lehet, hogy igaza van Torgyán Józsefnek abban, hogy ez egy politikai gesztus, de vegye észre, hogy itt nem Magyarország teszi a politikai gesztust, hanem a másik 26 tagország, amely maga mellé fogadott bennünket ebbe az exkluzív klubba ha szabad ezt a kifejezést használnom.
Azt hiszem, az a helyes, ha végiggondoljuk, hogy mit is jelent ez az érettségi bizonyítvány, mibe kerül nekünk ez az érettségi bizonyítvány, és mit várhatunk ettől az érettségi bizonyítványtól.
Mit jelent ez az érettségi bizonyítvány?
(10.50)
Annak elismerését jelenti, hogy odavalók vagyunk a fejlett országok közé, mert Magyarország gazdasági intézményrendszere megfelel a legfejlettebb országok intézményrendszerének. Eltérően attól, amit Torgyán József gyakran mond, hogy Magyarországon még nincs piacgazdaság, azt ismerték el ezzel a gesztussal, hogy Magyarországon alapjaiban kialakult a piacgazdaság.
Kialakult, mert a tulajdonviszonyok terén Magyarországon 70 százalék fölött van a magánszektor aránya, és ezzel bőven beférünk az OECD-országok közé. Kialakult, mert a magyar pénzügyi rendszer megfelel a fejlett országok pénzügyi rendszerének; adórendszerünk tulajdonképpen már 1988 óta alapjaiban megfelel a fejlett európai országokénak; megvan a független jegybank Magyarországon; pénzintézeti törvényünk már jelen formájában is, de különösen a várható módosítás után összhangban van a fejlett országok gyakorlatával; értékpapírtörvényünk is megfelel ennek a követelménynek; öt, sőt hat éve működik Magyarországon a tőzsde. Nagyon fontos, hogy fokozatokban, de elég gyors fokozatokban bekövetkezett az árak felszabadítása, Magyarországon a szabad árak dominálják az árrendszert, ebben sem térünk el a fejlett európai országoktól; leépítettük a költségvetési támogatásokat; a külkereskedelmet nagymértékben liberalizáltuk úgy, ahogy ez a fejlett országokban szokás; és kialakítottuk azt a szociális, munkanélküli-ellátási rendszert is, amely a piacgazdaságot nemcsak működőképessé, de társadalmilag elfogadhatóvá is teszi.
Az, hogy intézményeinket ilyen módon át tudtuk alakítani mint erről már államtitkár úr is beszélt hosszú idő műve, amelyben nagy szerepe volt az előző kormányoknak is. Legyen szabad itt külön is elismeréssel nyugtáznom az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős miniszterének, Kádár Béla képviselőtársunknak az érdemét.
Torgyán képviselőtársunk emlékeztetett bennünket arra, hogy az a Csehország, amelyet évtizedeken keresztül messze mögénk soroltak a piacgazdaság kialakításában, most ebben az ügyben megelőzött bennünket. Érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni, ha már felvetette. Vajon miért történt ez így? Hiszen a piacgazdaság intézményrendszerének kialakításában nem maradtunk el a csehektől vagy korábban Csehszlovákiától. Azonban más is kell ahhoz, hogy "érettségi bizonyítvány"-t kapjunk a fejlett országoktól! Az is kell, hogy ez a piaci intézményrendszer, amelyről beszéltem, biztonságosan működhessen az adott országban; hogy az árak felszabadítása a termelés rugalmas alkalmazkodóképességét biztosítsa, és ne az infláció elszabadulásához vezessen; hogy a külkereskedelem liberalizálása nyitottá tegye az ország gazdaságát, és ne az eladósodás alapját vesse meg. Ez az, ezekben a biztosítékokban hagyott le minket Csehszlovákia a kilencvenes évek elején.
Hiszen ezeket a biztosítékokat azzal lehet megteremteni, ha biztosítjuk a gazdaság külső és belső egyensúlyát, ha az összkeresletet hozzá tudjuk igazítani az összkínálathoz. Márpedig tudjuk, hogy az összkínálat, a termelés a közép-kelet-európai térség valamennyi országában, valamennyi posztszocialista országban tőlünk független okok miatt '90-'91-ben jelentősen, mintegy 20 százalékkal csökkent. Így volt ez Csehszlovákiában is, Magyarországon is, Lengyelországban és másutt is. A cseh gazdaságpolitika megtette azt, hogy a belföldi összkeresletet átmenetileg hozzáigazította ehhez a kínálatcsökkenéshez, megtette azt, hogy egy többlépcsős leértékeléssel és egy nagyon kemény, nagyon szigorú belföldi keresletszabályozással már '90-91-től folyamatosan biztosította mind a külső, a külkereskedelmi és fizetési mérlegben megjelenő, mind pedig a belső, a költségvetés alakulásában megjelenő egyensúlyt és elérte azt, hogy a '91-es egyszeri 50 százalékos árugrás után évről évre csökkenjen az infláció, és ma már egyszámjegyű inflációnál tarthassanak. Ez az, amiért a külvilág számára Csehország már két-három évvel ezelőtt érettebbnek bizonyult, amiért Csehországot és nem Magyarországot tekintették a térség sikerországának, eltérően a hetvenes-nyolcvanas évektől.
Az, hogy ma, néhány hónappal Csehország után Magyarországot is befogadta a fejlett országok klubja, hogy Magyarország is megkapta ezt az érettségi bizonyítványt, annak köszönhető, hogy amit nem tudott elérni az előző kormány gazdaságpolitikája különböző okokból tehát a belső és külső egyensúly biztosítékainak beépítését, azt, hogy az újonnan kialakult piacgazdasági intézményrendszer biztonságos működése is garantálva legyen , ezt elérte ennek a kormánynak az a gazdaságpolitikája, aminek megalapozásában a köztünk levő Békesi László volt pénzügyminiszter úrnak, végigvitelében pedig a sajnos nem köztünk levő Bokros Lajos volt pénzügyminiszter úrnak volt oroszlánrésze. És engedtessék meg, hogy Kádár Bélához hasonlóan az ő szerepükről is megemlékezzek, amikor az OECD-csatlakozásunkat üdvözölhetem. Ez a nagyon kegyetlen, kínos gazdaságpolitika volt az, amely lehetővé tette, hogy a Horn-kormány bevégezze azt, amit előtte a Németh-kormány, az Antall-kormány és Boross-kormány elindított.
Vajon a magyar társadalomnak milyen árat kellett fizetnie ezért az érettségi bizonyítványért? Tudjuk, hogy magas árat, tudjuk, hogy egy 12 százalékos reálbércsökkenéssel kellett fizetni tavaly. Hogy ez súlyos, akkor is tudnunk kell, ha öt év átlagában is kevésbé csökkentek Magyarországon a reálbérek mindössze 20 százalékkal , mint Csehországban, ahol 30, vagy a szintén sikeresebbnek tekintett Lengyelországban, ahol 40 százalékkal csökkentek a reálbérek. Mi a jobb kiinduló bázis alapján megúsztuk ezt mintegy 20 százalékkal. De ez is nagyon súlyos ár és sok minden más: a munkanélküliség, a jóléti rendszerek átalakítása, azok az árak, amelyeket ezért az érettségi bizonyítványért meg kellett fizetnünk. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ha a történelmet és a matematikát az érettségire tanuljuk, akkor nemcsak az érettségit kapjuk érte, hanem a tudást is egész életünkre. Ugyanúgy ezért az árért nemcsak az érettségi bizonyítványt kaptuk az OECD-től, hanem kapjuk a kiegyensúlyozott gazdaságot és a nemzetközi versenyképességet is.
Ugyanis és hadd legyen ez az utolsó gondolat, amit szeretnék önöknek elmondani ezt az árat ezért az érettségi bizonyítványért nem csupán azért érdemes megfizetni, mert ezáltal formálisan az OECD tagjai vagyunk, hanem érdemes megfizetni, mert az, hogy az OECD tagjai vagyunk, az, hogy ezzel hogy úgy mondjam pecsétet kapunk arról, hogy ott állunk az Európai Unió előszobájában, ez a külföldi tőke magyarországi jelenlétét fogja évekre-évtizedekre megerősíteni, már csak azért is, mert a spanyol, portugál, görög tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi tőke bejövetelének csúcsidőszaka nem az, amikor már benn vagyunk az Európai Unióban, hanem amikor ez előkészületben van, amikor Amerika, Japán és mindenki tudja, hogy mi az Európai Unió tagja leszünk, de még nem vagyunk azok, és ezért könnyebb és érdemesebb bejönni.
Ez az a külföldi tőke és ezáltal a korszerű technika, az innováció, a vezetési ismeret tömeges bejövetele Magyarországra, amit kapunk ezzel az érettségi bizonyítvánnyal együtt. Utolsó megjegyzésemmel egy olyan témára utalok, ami ma sajnos napirend előtt került szóba, holott nem napirend előtt van a helye. Ugyanis az innováció fő forrása ebben a modern világban nem az állam, hanem a magánvállalatok, elsősorban a nemzetközi nagyvállalatok. Magyarország épp azzal teszi a legtöbbet az innovációért, a műszaki fejlesztésért Magyarországon, ha ezt az integrálódást, a fejlett országokkal való összefonódást biztosítja a maga gazdaságpolitikájával, és nem az adófizetők pénzéből igyekszik az innovációt biztosítani, mint azt egyik-másik napirend előtti megjegyzés érzékeltette.
Ezért fontos számunkra az OECD, ezért támogatják a szabaddemokraták az OECD-csatlakozást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)