Kósa Lajos (Fidesz)
KÓSA LAJOS, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt üdvözli azt a folyamatot és annak a folyamatnak a végét, amelynek kapcsán Magyarország a legfejlettebb országokat tömörítő OECD tagjává vált, éppen ezért az előttünk fekvő határozati javaslatot támogatja. Az a folyamat, amelynek során Magyarország beléphetett az OECD-be, nem ma kezdődött, még csak nem is tegnap. A konkrét előkészítés a piacgazdaság intézményeinek kiépítésével kezdődött, hiszen világos, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő klub, illetve szervezet piacgazdaságokat tömörítő szervezet, éppen ezért a belépés első és legfontosabb feltétele az volt, hogy Magyarország alakítsa ki és működtesse valamelyes biztonsággal a piacgazdaság intézményrendszereit. Ez a folyamat a rendszerváltás idején kezdődött, sőt talán picit előbbre is nyúlt, hiszen 1988-ban Magyarországon az első, s talán egyik legfontosabb jelzés az új gazdasági törvény elfogadása és az azzal kapcsolatos privatizáció beindulása volt. Tehát talán a '90-es időszakot megelőzően is voltak nyomai annak, hogy ez az intézményrendszer kiépül, illetőleg hogy valami a magyar gazdaságban elindul, nevezetesen, hogy bizonyos piacgazdaságokra jellemző intézményrendszert a magyar gazdaság megpróbál kiépíteni. Egyébként ide tartozik az az adószisztéma, amelynek a bevezetése még Kupa Mihály nevéhez fűződött abból a korszakból, amikor nem az Antall-kormány pénzügyminisztere volt, hanem a Medgyessy Péter mai pénzügyminiszter által irányított Pénzügyminisztérium adópolitikájáért felelős munkatársa volt.
Talán ezekből az utalásokból is látszik, hogy a mai és a közelmúlt gazdaságpolitikusainak jó része munkássága alatt, vagy az alatt, mikor döntéshozó helyzetben volt, a részletekben vitázva ugyan, de mégis mondhatni, hogy egyetértéssel az OECD-tagságra való alkalmassá tételben közreműködött. Ha nem is tudatosan, de elindult ez a folyamat. A Boross-kormány idején Magyarország jelezte az OECD-be való belépési szándékát, és most a Horn-kormány idején Magyarország az OECD tagjává vált.
Magyarország ezzel valóban a legfejlettebb országok klubjába lépett be. Azonban óvatosságra kell inteni mindenkit, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarország ezzel a világ legfejlettebb országai közé úgy lépett be, hogy a gazdasági fejlettség tekintetében valóban a világ legfejlettebb harminc országa között van. Az OECD-ben például olyan országok is vannak, amelyek egyéb vonatkozásban nem sorolhatók a legfejlettebb országok közé Törökország, Mexikó , illetve olyan országok nincsenek az OECD tagjai között, amelyek gazdasági mutatóikat tekintve egyértelműen a világ legfejlettebb országai közé sorolhatók Dél-Korea, Svájc stb.
Tehát bár az OECD valóban a legfejlettebb országok klubja, a tagjai nem feltétlenül legfejlettebbek. Inkább egy olyan belépő ez azon országok számára, amelyek az OECD tagjaivá váltak, amely lehetőséget biztosít az adott országnak arra, hogy megfelelő gazdaságpolitika és megfelelő pénzügyi politika érvényre juttatásával valóban közelítsenek ahhoz a fejlettségi szinthez, ami ma átlagosan jellemzi az OECD-országokat.
Ezeket az országokat általában OECD-térségnek szokták nevezni. Ha megnézzük ennek az OECD-térségnek a gazdasági mutatóit, és összevetjük Magyarország megfelelő gazdasági mutatóival, akkor látjuk, hogy mi a fejlettség és a mutatók tekintetében messze nem képviseljük az OECD-térség átlagát sem. Elég, ha arra utalok, hogy az OECD-térségben 1995-ben az infláció 3 százalékos volt, ami úgy alakult ki, hogy például Mexikóban 100, Görögországban 30 százalékos volt az infláció. Vagyis az átlagtól kirívóan eltérő adatok bekalkulálásával alakult ki a 3 százalékos infláció, ami Magyarország számára egyelőre a vágyálmok kategóriájába tartozik. Bár kétségtelen, hogy Magyarországon minden kormánynak alapvető feladata az, hogy megpróbálja mérsékelni az inflációt, de tudjuk, hogy ennek vannak bizonyos korlátai.
De említhetném a munkanélküliség mutatóit is. Bizonyos OECD-országokkal összevethetők a mi munkanélküliségi mutatóink, azonban nyilvánvaló, hogy itt az átlagnál rosszabb adatokkal rendelkezünk. A költségvetés és az államháztartás hiánya szintén ide sorolható, bár hozzáteszem, Magyarországon is egy olyan folyamat alakult ki, amely az OECD-országokra immár hatéves átlagban is igaz, nevezetesen, hogy a költségvetést és az államháztartást ezek az országok megpróbálják stabilizálni, még akkor is, ha adott esetben az a gazdasági fejlődés, a növekedési ütem rovására megy. Ez az adatokból kiolvasható, de ez a folyamat, ez a tendencia immár elég tartósnak mondható ebben a térségben.
Kétségtelen tény, hogy Magyarország számára az OECD-tagság számos előnnyel jár. Ide sorolhatjuk azokat a kedvező hitelfelvételi pozíciókat, amelyek ezzel a tagsággal járnak, ide sorolhatjuk az inflációs bázist, és ide sorolhatunk sok mindent, amit előttem képviselőtársaim már nagyon helyesen felsoroltak, ezért ezekre nem is szeretnék részletezően kitérni.
Az OECD-tagság ahogy ezt előttem többen kifejtették egyúttal felfogható az európai integráció előszobájának is, bizonyos értelemben persze, és csak a politikai képes beszéd szintjén megfogalmazva. Azonban úgy érzem, hogy Magyarország és a magyar politika számára jelentős feladatok maradtak még. Természetesen nem a gazdasági mutatók javítása tekintetében; az előbb beszéltem arról, hogy Magyarországon a gazdasági mutatókat értelemszerűen javítani kell. Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely ezeket a gazdasági mutatókat javítja, ugyanis ez az ország gazdaságának fejlődéséhez és stabilizációjához elengedhetetlenül fontos.
Amiről szeretnék szót ejteni, az a hiány, amit az ember politikusként és állampolgárként is érzékel. Nevezetesen a magyar kormány tájékoztatási politikája az OECD-tagsággal, és főleg az európai integrációs tagsággal kapcsolatban szerintem és a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint is gyenge.
Miről van szó? Azok az európai országok, amelyek jelentkeztek, sőt felvételt nyertek az európai integrációba és nálunk fejlettebbek voltak, ugyancsak jelentős problémákkal küzdöttek akkor, amikor az integrációban teljes jogú tagságot nyertek el. Gondoljunk csak arra, hogy Ausztria esetén nem sok százalékon múlott annak a népszavazásnak az eredménye, amelynek kapcsán Ausztria az Európai Közösség részévé, tagországává vált. De gondoljunk arra, hogy volt olyan referendum, olyan népszavazás például Norvégia esetében , amely leszavazta azt a kormányindítványt, hogy az ország csatlakozzon az Európai Közösséghez.
Nyilvánvaló, hogy Magyarország számára szintén jelentős feladatokkal és jelentős politikai nehézségekkel jár különösen bizonyos, a gazdaságban meghatározó rétegek számára az, ha Magyarország az európai integráció részévé válik. Éppen ezért, miután ez eldöntött stratégiája a magyar politikai pártok mindegyikének ahogy ezt a mai vita is bizonyítja , jóval erősebb és meggyőzőbb propagandát kellene folytatnia a kormánynak ahhoz, hogy ezekre a nehézségekre részben az állampolgárokat, részben a gazdaság szereplőit felkészítse. Ha ez nem történik meg, bizonytalanná válhat például egy magyarországi referendum, népszavazás sorsa abban a kérdésben, hogy Magyarország csatlakozzon-e az európai integrációhoz. Tehát ha az OECD-t előszobának tekintjük, akkor azt kell mondjam, hogy a kormány nem fordít kellő figyelmet arra, hogy meggyőzze az előszobában várakozó magyar állampolgárokat arról, hogy nekünk be is kell lépni ebbe a terembe, és vállalnunk kell azokat az átmeneti nehézségeket, amelyek óhatatlanul együtt járnak az európai integrációhoz való csatlakozással.
Zárásként két momentumra szeretnék még utalni. Az egyik a mostani kormány stabilizációs csomagja. A Fidesz-Magyar Polgári Párt megítélése szerint a Bokros-csomagnak nevezett gazdaságpolitikai csomag néhány eleme így a csúszó leértékelés, a csúszóárfolyam-politika kialakítása és különösen a két évig, sajnos vagy szerencsére csak két évig működtethető importvámpótlék intézményének a bevezetése jelentős mértékben járult hozzá Magyarországon a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg stabilizációjához és az egyensúly hiányának a csökkentéséhez.
(11.20)
Látni kell azonban különös tekintettel az importvámpótlék ügyére , hogy ezek időleges eszközök. Azok a nemzetközi szervezetek, amelyeknek Magyarország tagja, kétéves moratóriumot adtak Magyarországnak az importvám-pótlék megszüntetésére. Előre megjósolható, tekintettel a magyar belső exportszerkezetre, tekintettel arra, hogy a magyar export importfüggősége nem csökkent átütő mértékben, előre kalkulálható az a nehézség, amelyet esetleg ennek az eszköznek a felszámolása jelent. Ez mindnyájunk figyelmét fel kell hívja arra, hogy itt esetleg újra komoly nehézségekkel kell szembenézni.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Magyar Polgári Párt üdvözli azt, hogy Magyarország az OECD tagjává vált. A Fidesz ezt támogatja, a Fidesz igennel fog szavazni arra az országgyűlési határozati javaslatra, amely ezt szentesíti.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)