Bálint György (SZDSZ)
DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azok az igen tisztelt képviselőtársaim, akik ebben az éjszakába hajló késő esti órában még itt vannak az ülésteremben, nyilvánvalóan elkötelezettjei a természetvédelemnek, ezért azzal szeretném türelmüket és figyelmüket meghálálni, hogy néhány gondolatomat csupán vezérszavakban mondanám el.A T/2098. számú, a természet védelméről szóló törvényjavaslat nemcsak folytatja az első, 1935. évi IV. törvénycikknek a gondolatmenetét, hanem helyesen állapítja meg és ezt tartom talán a legfontosabbnak a törvényjavaslatban , hogy a természetvédelem több, mint a védett természeti értékekről való gondoskodás.
Nemcsak a kiemelt védett tárgyak megvédését, nemcsak a természeti emlékek, az évszázados fák, öreg szőlőlugasok, pincék megvédését tartja föltétlenül szükségesnek, hanem a humanizált természetnek, a művelés alatt álló tájnak a védelmét is. És az én véleményem szerint nagyon fontos az, hogy a táj, a rétek, az erdők, a szántóföldek, a halastavak, de még akár a kopár lejtők, építmények, épületek is a természetvédelmi törvény útján védelmet élvezhessenek. Az én szerény véleményem szerint egy esztétikailag nem valami kiváló értéket jelentő hidroglóbusz is hozzátartozik a tájhoz, megérdemli azt, hogy védelméről gondoskodjunk.
Tudomásul kell azonban vennünk azt, hogy a civilizáció mindig, mindenütt, az egész Földön együtt jár a természet rombolásával. Amikor civilizációt építünk, amikor utak jönnek létre, csatornák keletkeznek, elektromos vezetékeket építenek ki, kábeleket és csöveket fektetnek le ez mindig rombolja a tájat, és ezért egy okos kompromisszum elkerülhetetlen a tekintetben, hogy a természetes táj és a civilizáció hogyan kerüljön egymással összhangba.
Nagy jelentőséget tulajdonít a törvényjavaslat az állampolgárok természetvédelemben történő részvételének. Nagy örömmel olvastam azt, hogy a természetvédelem ma már integráns része lett a nemzeti alaptantervnek, és még nagyobb örömmel vettem tudomásul azt, hogy ismét lesz madarak és fák napja, amelyre olyan régen, olyan sok évtizede vár a társadalom, és nyilvánvalóan örömmel fogja fogadni, ha a törvényjavaslatot a parlament elfogadja.
Itt szeretnék egy nagyon rövid kitérőt tenni a nemzeti alaptantervvel kapcsolatban. Mégpedig arról szeretnék szólni, hogy az utóbbi 2-3 évtizedben bizony elsorvadt az iskolakertek mozgalma. Valamikor régen öregek, idősek emlékeznek jól rá minden általános iskolának, óvodának, sőt középiskolának is volt egy iskolakertje, ahol a gyerekek, a tanulók megismerkedhettek a természet törvényeivel, a növényekkel, az állatokkal, méhekkel, énekesmadarakkal és a természet sok szépségével. Ma kevés iskolakert van az országban, és éppen ezért illeti meg dicséret és elismerés azokat az iskolákat, amelyek minden nehézség ellenére fenntartották ezeket az iskolakerteket.
De az az általános tapasztalat, hogy a fiatalok nem ismerik a természetet kellőképpen. Azt gondolják, hogy a tehén lila, mert a televízió reklámjában egy lila tehén jelenik meg naponta többször. Nemrégen beszéltem egy óvónővel, aki elmesélte, hogy kénytelen volt egy borsóhüvelyt bevinni a gyerekeknek, megmutatni, hogy milyen a borsó, mert azt hitték, hogy kis zöld golyócskák teremnek valamilyen fán. A budapesti gyerekek jobban ismerik a zsiráfot, a vízilovat és az elefántot, mint mondjuk a gyöngytyúkot, a pulykát vagy a kacsát.
Ezért tartom én nagyon fontosnak az iskolakerteket, ahol a fiatalok megtanulhatják, megismerhetik a természetet, és ezen belül de talán leghangsúlyosabban megismerkedhetnek a természetvédelem legfontosabb szabályaival.
A törvényjavaslat célul tűzi ki a biológiai változatosság fenntartását. Nemes cél, érdemes ezért küzdeni, de e tekintetben feltétlenül számítani kell kudarcokra is, hiszen általános felismerés és tendencia a természetben, hogy a változatosság csökken a régi darwini törvénynek, a természetes kiválasztódásnak a következménye. A természet nagy paradoxona az, hogy miközben állandóan egyensúlyra törekszik akárcsak a társadalom , ez az egyensúly rendre, időről időre felborul. Az egyetlen igazi lehetőség tehát a természet védelmében is az, hogy nem a természet átalakítására, hanem a hozzá való alkalmazkodásra törekszünk.
(21.10)
Mindez sok általános érvényű tanulság levonását teszi lehetővé: nem kisebb jelentőségűeket, mint hogy tiszteletben kell tartani a természet törvényeit és alkalmazkodni kell hozzájuk; meg azt, hogy becsüljük meg jobban a tudást és a munkát, és azt, hogy mindez csak úgy megy, ha összefogunk, idősek és fiatalok, szegények és jómódúak, városban és faluban élők, így vagy úgy gondolkodók. Mert a nagy kérdések megoldásáról mindannyian egyformán gondolkozunk, és jó volna, ha egyformán is cselekednénk.
Én a törvényjavaslattal általában egyetértek, és ajánlom részletes vitára. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.)