Danis György (SZDSZ)
DR. DANIS GYÖRGY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A természetvédelmi törvény jelentőségéről, annak stratégiai fontosságáról szólnék. Amikor beleszületünk ebbe a bennünket körülvevő világba, alapvetően két rendszerrel kerülünk kapcsolatba. Az egyik az anyanyelvünk és rajta keresztül elsajátítható kultúrörökségünk, a másik pedig a környezet, amelyet elődeink is használtak és ránk hagytak. Nekünk kötelességünk, hogy ezeket a lehető legjobb állapotban adjuk át utódainknak. Őseink ezt úgy oldották meg, hogy folyamatos párbeszédet folytattak környezetükkel, hatottak rá, a környezet válaszolt: pozitív válasz esetén a cselekvés tradíciókban kapott megerősítést, negatív válasz esetén pedig tabukkal tiltották meg a negatív hatás terjedését. Ily módon őseink egy kiválóan működő visszacsatolási rendszeren alapuló, hosszú távú stratégiát építhettek fel. E párbeszéd eredményeként kialakult a tradíció, a rítusok, társadalmi szokások és értékrend.
Az utolsó évszázad hallatlan lendületű technológiai fejlődése oly mértékben átalakította a környezetünket, hogy ősi örökségünknek ez az értékrendje már nem felel meg sem a mikro-, sem a makrokörnyezetben zajló folyamatoknak megszakadt a párbeszéd a környezetünkkel. Az energetikai, víz- és kereskedelmi hálózat kiterjedése azt a látszatot keltette, hogy már nem függünk a környezetünktől. A párbeszéd egy monológgá fajult, ahol csak az ember érdekei és szempontjai érvényesülhettek. Ennek következtében oly mértékben tönkretettük magunk körül a környezetünket, hogyha ezt tovább folytatjuk, már nemcsak a jövőnket, hanem saját jelenünket is föléljük. Ha csak arra gondolunk, milyen mértékben csökkent az átlagéletkor hazánkban, már meg is kapjuk a minősítést a cselekedeteinkre.
Mindezek következtében ezt a törvényt rendkívül fontosnak tartom. A törvény akkor fogja célját elérni, ha nemcsak a természetvédelem szűk köreiben talál megértésre, hanem a társadalom egésze megérti stratégiai jelentőségét. A természet és a társadalom párbeszédének helyreállításáról van szó, ahol a társadalom fogalma az egész emberi cselekvési szférát magában hordozza, a termeléstől a kultúrán és a közigazgatáson át a jogalkotásig. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot tehát ezen szempontok figyelembevételével kell tárgyalni, s hogy ezeknek mennyire tesz eleget, aszerint kell majd megítélni.
Nem olyan könnyen született meg a törvényjavaslat, mint ahogy ezt sokan gondolnák: három év erőfeszített munkájának az eredménye. Fontosságára való tekintettel kidolgozását a lehető legszélesebb körű társadalmi egyeztetések előzték meg, amelyben az érdekeltek, az Akadémiától kezdve a kutatóintézeteken, a dekoncentrált szervezeteken át egészen a civil szervezetekig működtek együtt.
Ennek a széles körű egyeztetésnek az eredménye többek közt az, hogy az előttünk lévő törvény már az irányelveiben leszögezi: az Országgyűlés, felismerve, hogy a természeti értékek és természeti területek a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk javítása, a jelen és a jövő nemzedékek számára való megőrzése, a természeti erőforrásokkal történő takarékos és ésszerű gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek, örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és a természet közötti harmonikus kapcsolat nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban történő létrehozása a természet védelmét szolgáló feltételrendszer kialakítását igényli.
Látjuk, hogy a törvényjavaslat egy deklarációval kezdődik: a természeti értékek és területek a nemzeti vagyon pótolhatatlan értékeit képezik.
Miért pótolhatatlanok ezek az értékek? Azért, mert a természetben a folyamatok bizonyítja ezt életünk irreverzíbilisek, visszafordíthatatlanok. Tehát amit egyszer a természetben tönkreteszünk, az már úgy többé nem állítható helyre. A gond az, hogy már szinte mindent átalakítottunk, ezért a még megmaradt értékeket mindenképpen meg kell őriznünk. Ez országunknak azon kevés és ennek folytán külön megbecsülést kiérdemlő területe, amelyben az Európai Unióval szemben még előnyben vagyunk. Ezért kiváló alkalmat nyújt nemcsak a szűkebb értelemben vett természetvédelem, hanem tágabb értelemben az ezekhez az elvekhez kapcsolódó, a fenntartható fejlődés elveit vállaló mezőgazdaság, a biotermelés, az idegenforgalom, a falusi és ökoturizmus, a vízgazdálkodás hoszszabb távon a társadalom és gazdaság nagyobb részének ilyen irányú irányváltása.
Szeretném felhívni a figyelmet valamire: az Európai Unió fejlesztési programjavaslatának 4. szcenáriója a fenntartható fejlődés területeinek elsősorban a folyóvölgyeket javasolja. Ezért láttam volna szívesen a törvényben a folyók és hullámtereinek, völgyeinek védelmét, hiszen ezáltal nemcsak a vízminőség, az ívóvízbázis, az élővilág, a természetközeli erdők, a biológiai sokféleséget és az élővilág legfontosabb migrációs pályáit védenénk meg, hanem ezzel megteremthetnénk a környezetbarát gazdálkodás alapjait is ezekben a térségekben.
A jó természetvédelmi törvény feltétele hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának. Minden állam civilizáltsági fokának mértéke, hogy mennyire óvja természeti értékeit. Nekünk, magyaroknak különösen fontos kell hogy legyen a természetvédelmi törvény, különösen akkor, ha áttekintjük hosszú távon lehetőségeinket az egységesülő Európában. A fejlett államok óriási versenytársak lesznek minden fronton. Az Európai Unió szabályozottsága, a nagy lehetőségek mellett a nagy korlátokra is figyelemmel kell lenni. Biztos, hogy érhetünk el és érünk is el nagy sikereket az ipari vagy az agrárszférában, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban, a szállításban, egyebekben. Ezek mellett, ha okosan ki tudjuk használni, akkor jelentős haszon várható a meglévő természeti értékek megismertetésével, azok különlegességének és egyediségének a bemutatásával.
Európa-szerte turisztikai vonzerőt jelent a Hortobágy, Bugac-puszta, az idekötődő pásztorromantika. Az más kérdés, hogy helyenként, sajnos, csak erről ismernek, és az is egy másik kérdés, hogy itthon ezt hogy adjuk elő az idegenforgalomban.
Ezek után két elgondolkoztató tényt szeretnék leszögezni. Az egyik az, hogy egyes nyugat-európai gazdag országoknál első helyen áll az idegenforgalomból származó bevétel. A második: Magyarországon a leginkább fejleszthető és gyors eredményekkel kecsegtető ágazat az idegenforgalom egyes közgazdászok szerint.
Mi következik ebből a természetvédelmi törvény számára? Az Európai Unió kapuján kopogtató magyaroknak alapvetően fontos az, hogyan ítélnek meg minket Európa-szerte úgy, hogy hasonlítanak. Összehasonlítanak a nagy respekttel bíró franciákkal, németekkel, svájciakkal, többek közt abban is, hogy mennyire védik a természet értékeit, mennyire védjük a természet értékeit. Ők óvják erdeiket, tiszták a folyóvizek, azokon a természeti vagy természetközeli területeken, ahol a nagy látogatottság ellenére is tisztaság van. A fokozottan védett területek értékeit nagyon óvják, ha kell, súlyosan büntetnek, de úgy hírlik, ehhez az eszközhöz alig kell nyúlniuk, hisz olyan nagy ott a köz ereje, és olyan nagyszerű az iskolákban elkezdett ránevelés.
A hazai falusi turizmust tanulmányozva figyeltem fel arra a tényre, hogy milyen nagy vonzerőt, idegenforgalmi vonzerőt jelentenek a tájaink, a természeti értékeink mind bel-, mind külföldön. Európában sokan, főleg németek, hollandok, skandinávok fedezték fel a pannon táj szépségeit, a Felső-Tisza-vidék érintetlenségét és csendes, vendégváró falvait. Talán a közvéleményünk, hazai sajtónk sem tud igazán arról, hogy milyen szépen fejlődik, erősödik a falusi turizmus a Balaton-felvidék falvaiban, Zalában, Somogyban, Baranyában és másutt. Nem tud arról, hogy milyen látogatott és milyen kitűnő pihenést nyújt a Kiskunság turizmusra alkalmassá tett tanyavilága.
(21.20)
Azon pedig nagyon meglepődnének sokan, hogy hány német és hány holland keresi a pihenését a Tisza-tó mentén és a Felső-Tisza vidékén falusi környezetben. Nagy vonzerő a természetes környezetében lévő Tisza folyó, a horgászat, de ezen kívül rendkívül érdekesek és kuriózumnak számítanak az itteni madárvilág, a vadbőség, az ártéri erdők és a puszták természeti szépségei. A Zempléni-hegység és a Bodrogköz érintetlenségével az ökoturizmus számára csodálatosan ígéretes terület, nagyon kell vigyáznunk rá. Szerencsére még sok értékünk van, amire vigyázni kell.
Most, a millecentenárium évében sokadszor hallatszik a panasz, hogy Európa alig, méltatlanul keveset tud rólunk. Sajnos ez így igaz! A természeti értékeink bemutatásánál nagyobb vonzerőt nem fogunk találni arra, hogy jobban megismerjenek minket, érdekesebb ország legyünk. Gyakran hallani, sőt valami mozgalom is indult, hogy ki kell találni vagy találjuk ki Magyarországot. Véleményem szerint Magyarországot már nem kell kitalálni, az nagyon jól ki van találva. Magyarországgal és most is a természeti törvényről beszélek mást kell csinálni: jobban meg kell ismerni és ismertetni itthon és külföldön egyaránt. Jobban meg kell szervezni a kistérségek fejlesztését, turisztikai propagandáját divatos szóval: a marketingjét. Támogatni kell természetesen pénzzel kell támogatni és központilag azokat a helyi, regionális, úgynevezett kistérségi ökológiai szemléletű kezdeményezéseket, amelyek egyszerre vállalják fel ennek a kistérségnek ez néhány község a természetvédelmi, környezetvédelmi, hagyománymegőrző, ökológiai fejlesztését. Támogatni kell az arra megfelelő házak idegenforgalomra alkalmassá tételét.
Összegezve: ha a vidék támogatása a településfejlesztési törvény kereteinek megfelelő kihasználása révén jó lesz, akkor biztos, hogy természeti értékeink hozzáférhetők lesznek anélkül, hogy károsodnának. A természetközeli környezetünk pedig a falusi és a tanyai körzetek agrártermelésre, turizmusra, pihenésre egyaránt alkalmas lesz egy jó természetvédelmi törvény alkalmazása révén. Bízom abban, hogy hozzászólásommal sikerült rávilágítani arra, hogy a természetvédelmi törvénynek milyen messzeható gazdasági, politikai, Európa-politikai következményei lesznek. Csináljuk meg jól! (Taps.)