Hegyi Gyula (MSZP)

1996. április 28.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Ház! Azért jelentkeztem napirend utáni hozzászólásra, hogy egy nagyon rokonszenves kulturális kezdeményezést örökítsek meg, legalábbis a parlamenti jegyzőkönyv számára. Jó érzés erről beszélni, hiszen egy olyan többpárti kezdeményezésről volt szó, több különböző párthoz tartozó képviselőink közös produkciójáról, ami azt hiszem egyedülálló a modern magyar parlamentarizmus történetében. Remélem, hogy minél több hasonló baráti jellegű és alkotó együttműködésre lesz példa ebben a Házban, illetve a Ház képviselői által.Amennyiben a többpárti parlamentarizmus a vitákat, az indulatokat, a szópárbajokat jelenti, akkor a magyar parlament nagyon gyorsan felnőtt ehhez a kritériumrendszerhez. Amennyiben azonban a parlamentarizmus az egyetértést, az emberi kapcsolatokat, a pártkülönbségeken felülemelkedő barátságokat is jelenti és a nyugat-európai parlamentek példájából mindannyian tudjuk, hogy így van , akkor erre még kevesebb példa van a mai magyar parlamentben. Ezért is érdemes nyugtázni egy ilyen példát.

Tegnap jó néhány képviselőtársammal együtt tanúi lehettünk annak, amint a Pesti Vigadó kamaratermében bemutatták Varga László kereszténydemokrata képviselőtársunk "Kossuth vagy Széchenyi" című színművét, amelyet Pécsi Ildikó szocialista képviselőtársunk rendezett, és amelynek díszleteit Rajk László szabaddemokrata képviselőtársunk készítette.

(21.30)

Varga László képviselőtársunk, nyilván sokan tudják közülünk, sok színdarabot írt már, Pécsi Ildikó színészként, rendezőként is ismert, Rajk László díszletterveit sem kívánom dicsérni. Azt szeretném itt megemlíteni, hogy valóban együtt állítottak színpadra egy olyan alkotást, amely számunkra, politikusok számára különösen érdekes, hiszen 140 évvel ezelőttre visszatekintve, mintha a mi mai vitáinkat is írták volna meg, állították volna színpadra nyilván ez is volt természetesen a céljuk.

Utalnék arra, hogy Varga László képviselőtársunk, aki az Országgyűlés korelnöke, 86. évében van, ezzel együtt fiatalságát, szellemi erejét, frissességét, gondolom, sokan irigyeljük, a fiatalabb generációhoz tartozó képviselők is. Én egyébként úgy ismertem meg őt, hogy ellenzéki hajlandóságú újságíró voltam, ő pedig az egyik akkori kormánypárt elnökhelyettese. Ehhez képest úgy érzem, hogy nagyon sokat tanultam tőle, baráti viszonyba kerültem vele, és most, hogy úgymond fordult a kocka, nem érzem, hogy ez a baráti viszony bármilyen tekintetben változott volna. A fiatalabb nemzedékhez tartozó politikustársainknak sem árt, ha ebben a szellemben élnek és gondolkodnak, hogy a kocka bármikor fordulhat, de az emberi kapcsolatoknak, megbecsülésnek és tisztességnek meg kell maradnia.

A két másik alkotótársat kevésbé kívánom dicsérni; természetesen ők is minden jó szót megérdemelnek egyébként, főleg azzal, hogy segítettek egy ilyen jó kezdeményezést, és hozzájárultak ahhoz, hogy ez az este sikeres legyen.

Azt kívánom mindannyiunknak, legyen arra energiánk, hogy a parlamenti politikai taposómalomban való részvétel mellett őrizzünk meg energiákat ki-ki képessége, hite, tehetsége szerint alkotó munkákra, és őrizzük meg magunkban azt a képességet, készséget, amit a 86. életévében járó képviselőtársunktól eltanulhatunk. Ha itt, a parlamentben vitázunk egymással, hogyha különböző nézeteket képviselünk, akkor azért őrizzük meg az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést, és legyenek olyan közös dolgaink, amelyeket pártkülönbség nélkül tudunk megvalósítani. Ez lehet egy színdarab, lehet egy mű, de még jobb lenne, hogyha egy olyan nemzetépítő program lenne, amelyben kormánypártiak és ellenzékiek végül is együtt tudnak működni.

Köszönöm, hogy ilyen késői órán is meghallgattak. És mivel tudom, hogy egy kicsit gyengélkedik, egyben jobbulást is kívánok Varga Lászlónak, a képviselőtársunknak és a színműírónak egyaránt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)