Bogár László (Néppárt-MDNP)

1996. április 29.

DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, aligha vitatható, hogy a kormány elmúlt kétéves gazdaságpolitikai tevékenységének egyik legsúlyosabb következménye az infláció jelentős felgyorsulása volt méghozzá több szempontból is. Jól ismerjük ezeket az alapvető mozzanatokat.

Azt gondolom, az első és legfontosabb, hogy rendkívül rossz társadalom-lélektani üzenete van annak, hogy több mint három év monoton csökkenés után az infláció újra igen jelentősen meglódult.

A második mozzanat ez is alapvetőnek tekinthető , hogy a felgyorsult, a felgyorsított infláció automatikusan és jelentősen növeli a jövedelemeloszlási egyenlőtlenségeket a magyar társadalomban, vagyis az eddigi nyertesek tovább nyernek, az eddigi vesztesek pedig még jelentősebb veszteségeket szenvednek el, aminek társadalmi üzenete szintén nem túlságosan kedvező.

Végül a harmadik, hogy felgyorsul a kamatok növekedése, ami egy olyan gazdaságban, ahol a nemzetközi átlagnál magasabb a belső államadósság, jelentős újabb terheket jelent a költségvetésnek a kamatkiadásokon keresztül.

Sajnos az év eddig eltelt hónapjai során a folyamat nem túlságosan kedvező az infláció megfékezése szempontjából, ami arra utal, hogy úgy látszik, sokkal könnyebb volt azt a bizonyos szellemet kiengedni a palackból, mint utána oda visszaparancsolni. Erről tanúskodik az az éppen tegnap közzétett statisztikai jelentés az első negyedévi inflációs adatokról, amely szerint a tizenkét havi infláció decemberben 128,7 százalékon állt, március végén pedig 127,6 százalékon. Ez azt jelenti, hogy negyed év alatt mindössze 0,7 (sic!) százalékponttal sikerült megfékezni az inflációt.

Ezek után kérdezem államtitkár urat: ha egy negyedév alatt mindössze néhány ezrelékes lassulást sikerült elérni, lát-e esélyt a 20 százalékos infláció megtartására ebben az évben. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)