Takács Péter (MDF)
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A keleti piacok és az azokat kiszolgáló gyatra infrastruktúra 1989-es összeomlása állandósította Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 20 százalékos munkanélküliséget. Ez az arány azonban az 1995-ös gazdaságpolitika okán 22 százalékra növekedett. Ma 46 ezer regisztrált munkanélküli van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és 80-90 ezerre becsülik a statisztikusok az állami nyilvántartás alatt tengődőket.
1991 és 1994 között a gazdasági-társadalmi átrendeződés mélypontján néhány képviselőnek sikerült az akkori kormány figyelmét ráirányítani erre a problémára, és megindult egy olyan területfejlesztési program, amely 3536 milliárdos beruházást eredményezett a Nyírségben.
A gázprogram keretében korszerű energiaellátó-rendszer épült ki, megindult a telefonhálózat fejlesztése, a közút-építés, az autópálya építésének tervezése, a vasút korszerűsítésének előkészítése. Az 1995-ös gazdaságpolitika ezeket a fejlesztéseket megszakította vagy leállította vagy nagyon lelassította. Nemcsak a térség jelenét, a jövőjét is halálra ítélte. Az elmúlt két évben 15-20 ezer emberrel csökkent a térség lakossága. Az elköltöző fiatalok jól vagy kiválóan képzett szakemberek. Ha tovább tart az állapot, eljutunk oda, mint 1958-80. között, amikor 270 ezren hagyták el ezt a térséget.
A megye jövője kerül kockára, és elmondhatjuk majd a Végh Antal Penészlek-szindrómáját. Ezért kérdezem miniszter urat, miért állította le a kormány Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területfejlesztési programját, miért ítéli nyomorúságra, állami segélyek kunyerálására e térség lakóit? (Szórványos taps az MDF padsoraiban.)