Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Április végén három olyan esemény is történt, amely kiemelkedik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hosszú folyamatának lépései közül. Budapesten ülésezett a Társulási Tanács, itt tartott konferenciát a Közép-európai Fórum, és végül, de talán elsősorban, Magyarország is megkapta az Európai Unió kérdőíveit.
Az elmúlt hét eseményeiből ugyan lehetne még idézni a szlovák-magyar-román NATO-tagság egyidejűségét kívánó, és némileg fenyegető hangvételű Mečiar-nyilatkozatot is, ez azonban nem több, mint egy újabb kérdőjel a már nagyon sokszor megkérdőjelezett szlovák-magyar kapcsolatok történetében.
Az előbb említett három esemény jelzi, hogy egyre komolyabban kell venni az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kérdését. Elöljáróban leszögezem, hogy magam elkötelezett híve vagyok az egyesülésnek, és a Kereszténydemokrata Néppárt programja nemzeti célnak tekinti a csatlakozást.
Most, amikor az előkészítés az általános szándéknyilatkozatoktól a konkrétumokhoz ért, álljunk meg egy pillanatra és vizsgáljuk meg, hogyan viszonyul a magyar társadalom és politika a csatlakozás kérdéséhez.
Többször szó esett már itt a parlamentben is arról, hogy az állampolgárok kevéssé ismerik az Európai Unió szervezeteit, döntési mechanizmusait. Vannak, akik szabadságunk elvesztését látnák a csatlakozásban, mások agrártermelésünk felszámolásától, iparunk megsemmisítésétől tartanak. Akadnak azonban olyanok is, akik a tagsági viszonytól a jólét rohamos növekedését várják, mások meg nem tudják elképzelni, hogy Nyugat-Európa bármi jót is tenne érettünk, tehát a csatlakozási terveket kilátástalannak tartják.
Az állampolgárok többsége ma vagy talán így is mondhatom, ma még igennel szavazna egy csatlakozásról szóló népszavazáson, ám a többség nem lenne olyan elsöprő, mint ahogy azt mi, parlamenti képviselők, pártvezetők vagy kormányzati tényezők szeretnénk.
Engedjék meg, hogy a továbbiakban felsoroljak néhány olyan tényezőt, amely felelős lehet ezért a helyzetért. Népszerűtlen, nehéz döntések meghozatalakor a kormány gyakran hivatkozik nemzetközi elvárásokra. Érzésem szerint ez hiba. Ne próbálják eljátszani a jó és megértő doktor bácsi szerepét, akit külső kényszerek fájdalmas sebészi megoldásokra késztetnek! Egy-egy ilyen megnyilvánulás csak pillanatnyi előnyökkel jár, de veszélyezteti a hosszú távú érdekeket. Nem is lenne jó, ha egy döntést csak a nyugati elvárások teljesítése kedvéért hoznánk meg, sőt meg kell tanulnunk, hogy ezen elvárásokkal szemben érdekeinket védő racionális érveket soroltassunk fel, ahogy ez történt a társulás esetén, és biztos vagyok benne, hogy fog történni majd a végső megoldásnál is, ami persze nem Endlősung.
A kormány nekünk, parlamenti képviselőknek, végső soron pedig a választópolgároknak felelős, nem pedig a magyar viszonyokat csak felületesen ismerő külső szakértőknek. Nemzeti szuverenitásunkat nem az európai csatlakozás veszélyezteti, hanem egyes hivatalnokok és politikusok idejétmúlt, régi beidegződéseket idéző igazodási kényszere.
Nincs hatékony ismeretterjesztés, mondom talán második szempontként, bár ezen a téren megmozdult valami, mégis talán keveset teszünk azért, hogy az állampolgárok megismerkedjenek az Európai Unió kialakulásának okaival, történetével, működésével és céljaival.
Nincs az európai csatlakozásnak világos megbízatású felelőse a kormányban. Egy időben felröppent a hír, tárca nélküli minisztert kap ez a feladat. Én magam örülnék ennek. Most van integrációs stratégiai munkacsoport, államtitkár és a verebek egy, a Külügyminisztériumba beosztott újabb állampolgári posztról is csiripelnek.
A kérdőívek átadása minőségi fordulatot jelent a csatlakozás folyamatában. A kétkedőknek megmutatja, hogy az unió komolyan veszi, készül a bővülésre, illő, hogy a kormány is komolyan vegye a felkészülést. Ennek érdekében nem szabad tovább lebegtetni a kormányon belüli munkamegosztással kapcsolatos döntéseket. A csatlakozás kormányzati felelősének hatékony eszközöket kell kapnia, többek közt az integrációval kapcsolatos jó értelemben vett nemzeti propaganda céljaira, és biztosítani kell számára a tagországok felé irányuló propaganda irányítási jogát is. Alapvető érdekünk, hogy felvételünkről a valós viszonyok ismeretében döntsenek a befogadó országok.
Végezetül el kell kerülnünk, hogy a csatlakozás kérdése belpolitikai csatározások tárgya legyen. A kérdőív kitöltése nyilvánvalóan kormányzati feladat. A kérdéseknek nagyon kis része igényelhet politikai döntést, ezt azonban a magyar parlamenti pártoknak közösen kellene meghozniuk. Javaslom, hogy a Külügyminisztérium a kérdőív tanulmányozására minden ezt igénylő pártnak adjon lehetőséget és a kormányválasz tervezetének elkészülte után legyen a külügyminiszter úr vezetésével pártközi egyeztetés, és így egy reménybeli konszenzus, egyetértés birtokában adjuk át a kitöltött kérdőíveket az uniónak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)