Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a házban mindig élénk érdeklődés kíséri a büntetőjogi tárgyú előterjesztéseket, ez történt ebben az esetben is, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslat esetében.
E javaslat elkészítésére azért került sor, mert a hatályos rendelkezések már nem adtak megoldást a gyakorlatban felmerült problémákra, melyek a nemzetközi bűnözés jelentős számbeli alakulásából és minőségi megváltozásából fakadtak. A parlamenti vitában megszólalók ezt az érdeket igazolták azzal, hogy javaslataikkal a törvényjavaslat tartalmának és szövegezésének jobbításán fáradoztak. Köszönöm az együttműködésüket.
A bűn elleni közös küzdelem, a felelősségre vonás, illetve a bűn elkövetésének megakadályozása érdekében nemzetközi együttműködés szükséges, és ezt az államok már régen felismerték. Ugyanakkor a büntetőjog területén meglévő különböző felfogásokat csak fokozatosan lehet kiegyenlíteni és az államokat a bűn elleni közös védelem szempontjából egymáshoz közelebb hozni. A magyar büntető eljárásjog történetében a nemzetközi bűnügyi jogsegély külön kódexben való szabályozása eddig példa nélküli. Kodifikációs szempontból ez formailag a büntető eljárási törvényből való kiválás, tartalmilag pedig az intézmények világos rendszerű szabályozását jelenti. A javaslat előkészítésénél azonban nem a strukturális átalakítás, hanem a meglévő szabályok bővítése, rendszerezése és részletezése volt a kodifikáció célja.
A bűnügyi jogsegély központi szereplőinek kompetenciáján nem kívántunk változtatni. A dr. Hack Péter képviselő úr által beterjesztett módosító javaslatok lényege ugyanakkor az, hogy mindazokat a nemzetközi bűnügyi együttműködésből fakadó feladatokat, melyeket jelenleg is a legfőbb ügyész végez, áthelyezze az igazságügyi miniszter kompetenciájába. Indoklásként többek között előadta, hogy így a nemzetközi bűnügyi jogsegély-ügyek intézése egy intézményhez kerülne, így a költségvetés számára jelentős megtakarítás érhető el, valamint hogy a külföldi partnereknek problémát jelenthet, hogy kihez fordulnak jogsegély-kérelmükkel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen probléma nem mutatkozott, ezzel szemben a javaslat elfogadása esetén a következő helyzet állna elő.
Figyelemmel arra, hogy a bűnügyi együttműködés során számos olyan jogsegély iránti megkeresés érkezik, melyek teljesítése jellegüknél fogva csak az ügyészség, illetve az ügyészség közreműködésével a rendőrség hatáskörébe tartozik mint például házkutatás , nyilvánvaló, hogy ezek teljesítése továbbra is ügyészi, illetve rendőrségi feladat maradna és ennél fogva hiába érkeznének megkeresések az igazságügyi miniszterhez, azokat illetékes ügyintézés végett meg kellene küldeni a legfőbb ügyésznek. Ez felesleges közbeiktatás lenne.
A külföldi hatóságok által kért eljárási cselekmények végrehajtása során az eljáró hatóságnak a Be. szigorú garanciákkal körbevett szabályai szerint kell eljárni. A nyomozó hatóságot pedig az igazságügyi miniszter alkotmányos helyzeténél fogva nem utasíthatja. Hasonló a helyzet a magyar nyomozóhatóságok és az ügyészségek külföldre irányuló jogsegély-kérelmei esetén is. Az igazságügyi miniszternek nem partnere egy városi ügyészségi ügyész, az onnan érkező eljárási jogsegélyt kérő megkeresések indokoltságát az igazságügyi miniszter nem hivatott megállapítani, és probléma esetén nem áll módjában megfelelő korrekciót sem kérni.
Mindez a javaslat elfogadása esetén az adminisztráció megnövekedését, megkettőzését eredményezné, hiszen a Legfőbb Ügyészségen továbbra is biztosítani kellene az ilyen ügyekkel foglalkozók létszámát, az Igazságügyi Minisztériumban fel kellene emelni a tisztviselők létszámát és ez jelentős költségtöbblettel járna és ráadásul nem is egyszerűsítené az ügyintézést. Éppen ellenkező hatást érne el.
Több módosító javaslat érintette a törvényjavaslat szövegezését. Ezek közül számos megszívlelendő a kormány számára. Ugyanakkor némelyiket nem tudtuk elfogadni, mert álláspontunk szerint a javaslat szövege szakmailag pontosan indokolt tartalmiságon alapuló szabatos fogalmakat tartalmaz. Itt köszönöm meg dr. K. Csontos Miklós képviselő úrnak a törvényjavaslat egészét végigfésülő javaslatait, melyekkel segített szövegének pontosabb, cizelláltabb megalkotásában.
Dr. Kutrucz Katalin képviselő asszony módosító javaslata arra irányult, hogy a politikai bűncselekmények köréből kategórikusan kizárja a szándékos emberölést, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bűncselekményeket. Bár a képviselő asszony javaslata szélesebb kört zárt ki a politikai bűncselekmények köréből, azonban ez a felfogás teljes mértékben megfelel a kormány törekvéseinek, hiszen mint az az általános vita alatt is szóba került, a közeljövőben a Magyar Köztársaság is tagjává szándékozik válni a terrorizmus visszaszorításáról szóló Európa Tanács-i egyezménynek, mert bizonyos bűncselekményeket ugyancsak kirekeszt a politikai bűncselekmények köréből.
Néhány gondolat erejéig külön szeretnék foglalkozni azon felvetésekkel, melyek csak az általános vita során hangzottak el, ezekkel kapcsolatban azonban módosító indítványt nem nyújtottak be. Elsősorban dr. Balsai István képviselő úr felvetéseire kívánok reagálni. A képviselő úr megítélése szerint rossz a cím, hiszen tartalmilag anyagi és eljárásjogi kérdések is szabályozást nyertek benne. Nem véletlen, hogy Európában mindenütt bűnügyi jogsegélyről szóló törvénynek nevezik az ilyen típusú belső szabályokat és ezek ugyanazokról az intézményekről rendelkeznek, mint a kiadatási eljárás, felajánlás stb, mint az általunk benyújtott törvényjavaslat.
(18.20)
A kettős állampolgárságú magyar állampolgárok kiadatásával kapcsolatos felvetésre meg kívánom említeni, hogy a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv is tartalmaz olyan rendelkezést, mikor egy magyar állampolgárt büntetőeljárás felajánlása útján egy külföldi állam igazságügyi hatalma alá bocsátanak. Így a Btk. 8. § (2) bekezdése szerint a magyar állampolgár elleni büntetőeljárás felajánlható, ha az elkövető más állam állampolgára is, vagy külföldön telepedett le. E jogintézmény segítségével pedig gyakorlatilag ma is mód van a kettős állampolgár kvázi kiadatására, hiszen ha például egy kettős állampolgár kiadatását valamely, az európai kiadatási egyezményben részes állam kéri és Magyarország magyar állampolgárságára tekintettel a kiadatást az egyezmény 6. cikke alapján megtagadja, köteles a büntetőeljárást megindítani, amit aztán megint csak a Btk. 8. §-a alapján ajánlhat fel a külföldi hatóságnak.
A javaslat tehát ezt, a jelenleg hatályos büntetőjogunkban is burkoltan meglévő lehetőséget kívánja törvényi szinten és egyértelműen szabályozni.
Képviselő úr a külföldi állammal történő feljelentés intézményét az általános vita során olyan intézményként értékelte, mely a Magyar Köztársaság tekintélyét csorbíthatja. Anélkül, hogy érdemi vitába szállnék, pusztán arra utalok, hogy az Országgyűlés a 26/93. számú országgyűlési határozatával erősítette meg a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményt és annak kiegészítő jegyzőkönyvét, majd később elfogadta a kihirdetéséről szóló törvényt.
Az egyezmény 21. cikke szól a külföldi államnál történő feljelentésről. Miután ennek az egyezménynek az Európa Tanács tagállamai részesei, akik ezt az intézményt elfogadták, nem hiszem, hogy nekünk tekintélyvesztéstől kellene tartanunk.
Tisztelt Országgyűlés! E megjegyzések után kérem, hogy az általunk támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps.)