Ungár Klára (SZDSZ)
UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Az utóbbi két felszólalás kapcsán szeretnék pár gondolatot elmondani. A vita több hete folyik, és volt alkalmam minden egyes felszólalás után válaszolni, és éltem ezzel a lehetőséggel.
Azt hiszem, a leghatározottabb vádak, a leghatározottabb mondatok most, a mai estén hangzottak el arra vonatkozóan, hogy ki is követett el törvénysértést és milyen törvényt is sértett meg. A hosszú-hosszú, három hete tartó vita és a hosszú hónapokig tartó vizsgálat során nem volt alanya annak, hogy ki sértette meg a számviteli törvényt, de az utóbbi két vitanapon már volt alanya. Az ellenzék soraiban ülők a Budapest Bankot nevezik meg a számviteli törvény megsértőjének. Gondolom, mindannyian tudják, hogy a pénzintézeteket a Bankfelügyelet felügyeli, ezért nem nagyon érthető számomra, hogy az ellenzéki képviselők körében miért nem merült fel a vizsgálat során, illetve most a határozati javaslathoz benyújtandó módosító indítványok között miért nem szerepel olyan javaslat, hogy a Bankfelügyelet vizsgálja meg a Budapest Bank '94. évi mérlegét.
A magyar jogrendben a Bankfelügyelet dolga a bankok felügyelete. Felmerült a jelentésben nem szereplő két törvénynek a megsértése, vagyis a '94. évi költségvetési törvény, illetve a '91. évi, későbbiekben többször módosított államháztartási törvény megsértése. Azt gondolom, hogy a bizottság egyrészt a későbbiekben utánanézhet, másrészt örömmel fedezem fel, hogy új elemeket, a vizsgálat során nem megjelenő elemeket hallhattunk itt a vitában. De emlékezetből majdnem biztosan tudom idézni, hogy a '94. évi költségvetési törvény a privatizációs bevételek azon összegét határozta meg, amelyet kamatfizetésre kell fordítani, és nem azt határozta meg, hogy a teljes bevétel mire fordítódjon.
(21.50)
Talán Varga képviselő úr emlékszik az 1995. év végén itt, a parlamentben lezajló vitára, amikor külön kellett szabályozni a várható pluszbevételek sorsát, mert az addigi költségvetési törvényalkotásban ez a gyakorlat nem volt. A '94. évi törvény gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az első 100 milliárd forintot kamattörlesztésre kell fordítani.
Talán emlékszik rá Varga képviselő úr, hogy a '95. évi privatizációs bevételeknél, amelyek meghaladták a '94. évben hozott, '95. évre vonatkozó költségvetési, sőt még a '96. évre számított privatizációs bevételek teljes összegét is, külön van egy elég komoly tétel, amelyet az ÁPV Rt. a privatizációk költségeire, illetőleg a privatizáció során felmerülő garanciákra, környezetvédelmi kiadásokra és másokra kell hogy költsön, tehát nem is szabályozhatja a költségvetési törvény a teljes privatizációs bevételt. Ez az utóbbi másfél évben körülbelül azt jelentette, hogy 350 milliárd forint ment tartozás-, illetve kamattörlesztésre, és körülbelül 100 milliárd forint az egyéb kiadásra.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy a bizottságnak a most felvetett és a vizsgálat során sorra nem kerülő, nem jelentkező problémákat meg kell majd vizsgálnia. Meg kell néznünk alaposan a két költségvetési törvényt és az államháztartási törvényt.
Természetesen, ha az államháztartási vagy a költségvetési törvényt bárki is megsértette volna, amit tényleg nehezen tudok elképzelni, akkor az ellenzéki képviselők, gondolom, ezzel kapcsolatos módosító indítványokat fognak benyújtani.
Elhangzott egy olyan vád, egy olyan sejtetés, ami eddig nem nagyon hangzott el. Azt mondják, hogy azért nagy baj, hogy nincs az ügyiratoknak száma, mert még az is előfordulhat, hogy utólag becsempészik ezeket az iratokat. Én elképzeltem azt a helyzetet, amikor az Értékpapír Felügyelet azért, mert a részvényeseket a Budapest Bank nem értesítette a törvény szerinti időben arról, hogy a bank pénzügyi helyzete megváltozott, miután az Értékpapír Felügyelet megbünteti a Budapest Bankot, az rémülten elrohan a Pénzügyminisztériumhoz és megkéri őket, hogy utólag gyártsanak egy papírt, amelynek '94 a dátuma, nehogy ki kelljen fizetni azt az 1 millió vagy 20 ezer forint bírságot.
Más helyzetet tudniillik nem tudok elképzelni, mert arról papírt gyártani, amiről aztán a vizsgálóbizottság kijelenti, hogy egyébként nem végrehajtható, hanem korrigálni kellett és újabb szerződésekkel kellett a tényleges végrehajtást megoldani; tehát olyan papírokat gyártani, aminek a szükségességét legalábbis meg lehet kérdőjelezni, nem hiszem, hogy olyan államapparátus van, aki ilyet tenne, s aztán a fejére lehet olvasni, hogy még ügyiratszámot sem adott neki, mert utólag gyártotta azt, amire egyébként nincs is szükség.
Azt hiszem, hogy az egy érdekes momentum, hogy ha valaminek nincs iktatási száma, akkor talán még utólag is be lehet tenni a papírcsomagba, de olyan papírt készíteni, amiből a papírt elhelyezőnek haszna biztosan nem származott, legfeljebb kára, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ilyet bárki is csinálna, hacsak nem szeretné minden áron az ellenzék érveinek és kritikájának a lehetőségét bővíteni, de én azt gondolom, hogy kormánypárti oldalról vagy a kormány részéről ilyen törekvés nincs.
A vitában nagyon sok állítás hangzott el, amire azt gondolom, hogy mind a két oldalnak és a bizottság összes tagjának módja volt reagálni, ezért köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)