Varga Lajos (MSZP)

1996. április 29.

VARGA LAJOS, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az előterjesztést a gazdasági bizottság még az elmúlt év októberében tárgyalta; valószínűleg ez az oka annak, hogy a hirtelen rákérdezésre Tardos képviselőtársunk bizonytalanul válaszolt.

A gazdasági bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést a közlekedéspolitikáról és az annak megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról.

Itt gyakorlatilag be is fejezhetném a mondókámat. Amiért nem teszem, az elsősorban az, hogy a gazdasági bizottságban igen részletes és felelősségteljes vita folyt arról, amit a gazdaságpolitika fölvázolt, és amiről itt a miniszteri expozéban is hallhattunk.

Általánosságban először arról beszélnék, amiben teljes egyetértés volt. Egyetértés volt abban, hogy Magyarország geopolitikai helyzete predesztinálja Magyarországot arra, hogy tranzit szerepkörre készüljön, és ezeket az előnyöket nekünk ki kell használni. Ugyanígy egyetértés volt abban, hogy ezek az előnyök egybeesnek az Európai Unió célkitűzéseivel, és ezeket az előnyöket is feltétlenül ki kell használnia Magyarországnak. Tulajdonképpen egyetértés volt abban is, hogy a közlekedéspolitikával kapcsolatban egységes rendszerként kell kezelni a közlekedést, és a különböző fejlesztéseket egymással összhangban kell megvalósítani.

Ugyanakkor természetesen vita volt különböző részletkérdésekben. Az egyik legfontosabb vagy leginkább kiélezett vita arról szólt, hogy lehet-e egyszerre négy stratégiai főirányt megjelölni. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselője egyértelműen helytelenítette azt, hogy négy stratégiai főirány jelenik meg az anyagban. Ő úgy gondolta, hogy egyetlen ilyen megjelenés kell. Végeredményben mi is egyetértettünk azzal, hogy jó lenne, ha egy konkrét mondatban röviden meg lehetne fogalmazni a stratégiai főirányt, ugyanakkor ezt a bonyolult témát nem lehet egy mondatba besűríteni. Azok a feladatok, amelyek négy stratégiai főirányt jelölnek meg, egymással szoros összefüggésben vannak; ilyen értelemben lehet ezt a gazdaságpolitikát négy főirányra felfűzni.

Ugyanígy vita volt abban, hogy adott esetben lehet-e a szűkös gazdasági-pénzügyi helyzetben ilyen nagyságrendű, ilyen nagy pénzigényű célkitűzéseket tenni, vagy a jelenlegi pénzügyi helyzethez igazodva kellene egy-egy prioritást kijelölni, és ezekhez igazodva egy szűkebb és minimálisabb programot megfogalmazni.

A vitában az kristályosodott ki, hogy a közlekedéspolitika minden körülmények között egy hosszabb időtávot foglal át, és ha a parlament amely az ország közvéleményének a megtestesítője egy ilyen programot el tud fogadni, akkor erre mint ahogy miniszter úr azt az expozéjában is kifejtette az éves költségvetés tárgyalásakor a mindenkori pénzügyi lehetőségek mentén fel lehet fűzni azokat a feladatokat, amelyeket időről időre kijelölünk.

Az akkoriban még egységes MDF-nek a képviselője különösen fontosnak tartotta kiemelni azt, hogy szükséges megfogalmazni a közszolgálatiság fogalmát; ezt elsősorban a személyszállításra, de bizonyos körülmények között az áruszállításra is értelmezte. Ebben igazából nem volt vita közöttünk, bár a miniszter úr ezzel kapcsolatban óvatosságra intett, hiszen a közszolgálatiság mint ahogy az expozéban is elhangzott részint állami feladatokat jelent, részint önkormányzati kötelezettségvállalásokat is kell hogy jelentsen.

A vita keretében előjött az is, kell-e, hogy a Kijev-Rijeka tervezett autópálya ebben a koncepcióban szerepeljen. Gyakorlatilag úgy ítéltük meg, hogy ez egyéb környezetvédelmi, területfelhasználási szempontok figyelembevételével ma elég vitatott téma. Úgy gondolom és engedjék meg, hogy most egy picit a saját véleményemet is befűzzem a bizottsági véleménybe , hogy a kombinált fuvarozás keretében talán eredményesebb árufuvarozási kapcsolatot lehetne Rijeka és Kijev között megvalósítani, mintsem egy autópályát kiépíteni, ami kifejezetten árufuvarozási céllal épülne meg ebben a vonatkozásban. A bizottság egyébként nagyon fontosnak tartotta azt is, hogy a kombinált fuvarozás, a logisztikai központok kiépítésre kerüljenek, tehát ebben igazából vita nem volt közöttünk.

Vitát képezett az is, hogy a vasúti tranzitútvonalaknak a 160 kilométeres sebességre történő kiépítése vajon reális cél-e. A vita keretében abban maradtunk, hogy hosszú távon az Európai Unió Balkán felé történő kiépülésével mindenképpen reális célkitűzés és fontos követelmény lesz az, hogy a 160 kilométeres sebességet a nemzetközi vasúti főútvonalakon meg lehessen teremteni. Az expozéban miniszter úr szintén ezt a két főirányt a hegyeshalmit, ami jelen pillanatban már épül, és a budapest-kelebiai vonalat említette. Nyilvánvalóan vannak egyéb főirányok is, amelyeket egy hosszabb távú időintervallumban lehet megvalósítani.

Körülbelül ezek voltak azok a témák, amelyek a gazdasági bizottság ülésén a közlekedéspolitikával kapcsolatban vitát váltottak ki.

Még egy igen érdekes észrevétel is elhangzott, amit gyakorlatilag nem vitattunk, de amit a mai napirend előtti hozzászóláshoz is egy picit kapcsolódva fontosnak tartok elmondani: kialakult egy olyan vélemény és mint mondtam, ezzel nem vitatkoztunk, ezzel egyetértettünk , hogy nem elsősorban az Európai Unióhoz való csatlakozás az, ami miatt a közlekedést Magyarországon fejleszteni kell, hanem a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a magyar nemzetgazdaság, közvetve Magyarország népessége és állampolgárai miatt kell ezt fejleszteni.

Ezzel a gondolattal ajánlom önöknek a gazdasági bizottság nevében megvitatásra és általános vitára a közlekedéspolitikáról szóló javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)

(10.10)