Baráth Etele (MSZP)
DR. BARÁTH ETELE, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Ugyan a napirend előtti felszólalások kapcsán már kaptunk egy kis intelmet, hogy kormánypárti képviselőknek kizárólag támogatni szabad a kormánypártot, ezért eleve elnézést kérek, mert bizonyos javaslatokat is fog tartalmazni a hozzászólásom.
A szocialista képviselőcsoport úgy ítéli meg mint ahogy a bizottsági előadásokban is elhangzott , rendkívül örömteli, hogy a parlament a kormány közlekedéspolitikájával foglalkozik. Mint ahogy miniszter úr is elmondta, egy nagyon hosszú munkának nagyon érdemes eredményéről van szó, és mint az előadásban elhangzott, módunk volt megismerni azokat a háttéranyagokat is, amelyek a kiérlelt stratégiai javaslatok alátámasztását szolgálják.
Azt hiszem, talán felesleges hangsúlyoznunk, de egy olyan témáról van szó, amely alapvetően érinti az emberi esélyegyenlőséget minden elemében tehát egyszerűen a mozgásigényét kielégítendő alapvető igényét , másrészt pedig függetlenül attól, hogy hol él, merre él, és hol tevékenykedik biztosítania kell az élethez, az élet minőségéhez való alapvető jogokat.
Tehát azt gondolom, hogy mindenféleképpen köszönet illeti most a kormányzatot, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan, egymás után veszi elő azokat a törvényjavaslatokat, koncepciókat, határozati javaslatokat, amelyek így közvetlenül az emberi tevékenységek szabályozásával foglalkoznak, meghatározzák az emberi életkörülmények különböző normáit; hadd utaljak kettőre adott esetben: a környezetvédelmi és a területfejlesztési törvényre is mindkettő nagyon szoros összefüggésben van a közlekedéspolitikával.
Miniszter úr fölvezetésében is nagyon komoly indoklást nyert egy olyan kitétel, amely az anyagban nagyon fontos hangsúlyokat kapott. Nagyon kérek engedélyt arra, hogy mégiscsak megismételjem azt, ami már elhangzott; ezt azért teszem, mert ez a bizonyos kiegészítési javaslat is többek között ehhez kötődik. A háttéranyag és a határozati javaslat abban tér el egymástól, hogy a háttéranyag nagyon részletesen foglalkozik a közlekedés gazdaságpolitikai szerepével, foglalkozik általában az infrastruktúrán belül betöltött szerepével, kölcsönhatásával a gazdasággal mint olyan egység szerepével, hatásával, amely nem tud kilépni a körülményekből, de ugyanakkor meg is határozza mindazokat.
Ezért engedtessék meg, hogy ezt az egyetlenegy részt ebből felolvassam, mert kulcsnak tartom az általános vita szempontjából: "A gazdaság egészére gyakorolt hatását tekintve, a nemzeti kutatásokban bizonyított a közlekedésfejlesztés multiplikátor hatása, amely szerint minden egységnyi, közlekedésfejlesztést szolgáló beruházás 2,5-3-szoros hatást gyakorol az ország, a térség magánberuházásaira, és ezzel az általános gazdaságélénkítő hatását tekintve a telekommunikáció kivételével megelőz minden más iparágat."
Erre azért szeretném felhívni a figyelmet, mert a későbbiekben is a határozati javaslatban foglaltak általában a közlekedésfejlesztés konkrét feladataival foglalkoznak kizárólag, nagyon korrektül, hiszen ez alapvető téma; de ugyanakkor ennek a feladatnak, ennek a témának és az országgyűlési határozatnak vissza kellene hatnia a kormányzat általános gondolkodásmódjára, úgy érzem, hogy mind a költségvetési, mind a gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, környezetpolitikai tevékenységre, mindazokra a szándékokra, amelyek a komplex kormányzati politikát meghatározzák.
Ebből kiindulva én is egyetértek azért azzal, hogy jobb volna, ha a közlekedéspolitika stratégiai fő irányait lehetőség szerint egy általános mondatba foglaljuk össze, amely általános mondat épül az itt szereplő négy stratégiai fő irányra, de meghatározza ezen gazdaságpolitika infrastruktúra-fejlesztési szerepét és visszahatását is.
(10.20)
Ezt azért szerettem volna hangsúlyozni, mert ugyanakkor az az érzésem, hogy a négy stratégiai irányelv, stratégiai főirány megfogalmazása lényegében véve hét különböző eltérő, nagyon komoly feladatot jelent. Az egyikkel nem érdemes külön mélyebben foglalkozni; azt hiszem, az Európai Unióba integrálódás elősegítése kellőképpen indokolt volt az előadásban is és a háttéranyagokban is.
A második stratégiai főirány azonban, a szomszédos országokkal az együttműködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlődésének elősegítése két, egymástól jelentősen eltérő feladatot tartalmazhat. Miközben a szomszédos országokkal való együttműködés egyértelműen támaszkodik a stratégiában, továbbá a célokban is megfogalmazott, a tranzitszerepektől kezdve egyáltalán a közép-európai térség integrációját elősegítendő például határátkelőhelyek és ezen belül millió más olyan feladathoz, amely elengedhetetlen egyébként a következő időszakban, ennek ellenére úgy érzem, hogy az ország kiegyensúlyozott térségi fejlődését elősegítő feladatok sokrétűbbek, sokkal inkább igényelnek olyan állami beavatkozásokat az elmaradott térségek fejlesztése, a kistérségi kapcsolatok fejlesztése, a város és környékének fejlesztése érdekében, amelyek az utóbbi időben sajnálatos módon háttérbe szorultak. Mondanék itt egyetlenegy példát ezzel kapcsolatban mint az anyag is tartalmazza , hogy 1990 és '93 között például a települések 25 százalékában szűnt meg a tömegközlekedés, amelynek nagyon nagy része nemcsak a településen belüli, hanem a településközi kapcsolatokat is szolgálta.
Itt szeretnék utalni rögtön arra, hogy lesz még módja a parlamentnek ezzel részletesen foglalkozni, hiszen az elfogadott környezetvédelmi törvény alapján és a területfejlesztési törvény alapján ez év végéig, jövő év tavaszán a parlament elé kerül az ország területfejlesztési nemzeti programja és környezetvédelmi programja, amelyek egyértelműen integráns elemként kezelik a közlekedést, és azt gondolom, hogy a területfejlesztés ilyen szempontból elválaszthatatlan ettől a kérdéskörtől.
Ugyanígy hadd említsem meg, hogy miközben a szocialista képviselőcsoport nevében, de személyesen is, egyértelműnek tartom, hogy kiemelt stratégiai iránynak kell elfogadni az emberi élet és a környezet védelmét, mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez is két teljesen különböző feladatsor; programot kell hogy alkosson a minisztérium és egyébként a más szervezetek munkájában; hiszen az emberi élet védelme, a biztonságos közlekedés megteremtése kulturális, morális kérdések sorozatát veti föl. Ilyen természetesen a környezet védelme is, csak a környezet védelmében a közlekedés szerepe sokkal direktebb, és másfajta eszközrendszer szükséges hozzá mint a miniszteri expozéban és az anyagban is benne szerepel , ilyen jellegű eszközök beszerzésével, megfelelő úthálózat-fejlesztéssel és egyéb más kérdésekkel egészíthető ki.
Azt kell mondanom, hogy a közlekedés hatékony és piackonform működésével kapcsolatban is fölvethetők ilyen alapvető dilemmák; miközben a stratégiai irány támogatandó, elfogadandó, nem képzelhető el egy piacgazdaságban, hogy ne hatékony szervezetek működjenek. Ugyanakkor pontosan tudjuk azt, hogy vannak az országban olyan térségek, vannak olyan ellátatlan területek, vannak olyan feladatok, amelyekben az állam szerepe vagy az önkormányzatok szerepe egyébként nem térhet el semmiféleképpen ugyan a hatékonyságtól, de mégiscsak olyan támogatásokat kell hogy élvezzen, amelyek az egyébként nem kielégíthető piaci igényeknek elébe mennek.
Azt kell mondanom, az anyaggal kapcsolatban és különösen a határozati javaslatban biztos lesznek módosító indítványok, javaslatok a szocialista párti képviselőcsoport részéről is. Úgy gondolom, hogy a határozati javaslatban erőteljesebben meg lehet fogalmazni az állami, az önkormányzati és a magánszférával kapcsolatos magatartásbeli különbségeket, ezen belül különösen az önkormányzatok felelősségét és az utóbbi időben e témakörrel szemben megnyilvánuló bizonyos szkepticizmusát, tekintettel az anyagi eszközök jelentős hiányára.
Talán még egy gondolatot vetnék föl, amit nagyon fontosnak érzek bár ez is elhangzott a gazdasági bizottság előadójának szájából , hogy ez a közlekedéspolitikai koncepció hiába próbál koncentrálni a 2000-ig terjedő időszak legfontosabb feladataira, tudomásul kell vennünk, hogy ez hosszú távú és nagy távlatú magatartást határoz meg. Itt olyan induló feladatok vannak, amelyek messze túl fognak nyúlni az ezredfordulón, bármikorra is tesszük a stratégiai célok elérhetőségét. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a határozati javaslatnak egy nagyon fontos elemét kéne még megerősítenünk, és ez pediglen most már nem a gazdaságra való visszahatás, hanem ezen stratégia, ezen politika megalapozásától való pénzügyi, jogi és egyéb más eszközök, feltételek konkrétabb megfogalmazása. Hiszen anélkül mint a bevezetőben említettem , hogy a kormányzat fölismerné, hogy erre többet kell fordítani, anélkül, hogy ezt pontosabban megfogalmaznánk, nem tudjuk elhatárolni azt, mi az, amit négy éven belül, mi az, amit hosszabb távon, és mi az, amit viszont még nagyobb távlatban tudunk csak kielégíteni.
Ugyanakkor még két olyan kérdést vetnék föl, amire az anyag kitér, a háttéranyagok részletesen is foglalkoznak vele, de biztos, hogy jelentősebb kritika érheti, és ezért kérem miniszter urat is, hogy ennek megválaszolására majd időben térjenek vissza.
Az egyik alapvetően a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi egyeztetések rendjének kidolgozása. Az utóbbi idők fejleményei, az M3-as autópálya, de más kérdések is fölvetették, hogy mi gyakorlatlanok vagyunk ebben. Nem a sztorizás kedvéért, de tudjuk, hogy fejlett európai országokban hat-nyolcszoros idővel többet igényel a társadalmi egyeztetés, mint maga a végrehajtás; ami már technikai, technológiai kérdés a gazdasági eszközök megteremtése után.
Én tehát összefoglalólag azt szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül időszerűnek, nagyon fontosnak, a háttéranyagaiban kimunkáltnak, stratégiai elveiben jó irányúnak tartja a szocialista képviselőcsoport, és támogatja a kormányzatnak ezt a munkáját. Úgy érezzük, hogy ennek általános gazdasági körülményeinek részletesebb megfogalmazása, az elfogadtatás és a végrehajtás eszközeinek még pontosabb meghatározása az, ami feltétlen a parlament feladata.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)