Hatvani Zoltán (SZDSZ)
DR. HATVANI ZOLTÁN, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányok az egyes nemzetgazdasági ágazatokra kidolgozott fejlesztési irányokat és célokat ágazati politikákban fejezik ki. Ugyancsak az ágazati politikákban határozzák meg a fejlesztésekhez szükséges eszközöket is. Ezek az ágazati politikák természetesen összhangban állnak a kormány programjával, hiszen annak megvalósítását is hivatottak szolgálni. Az egyes kormányok ágazati politikáinak időhorizontjai azonban általában messze meghaladják a kormányzati ciklusidőt, hiszen az azokban megfogalmazott fejlesztések hosszú időre meghatározzák egy-egy nemzetgazdasági ágazat fejlődésének irányait, növekedési ütemét, belső arányait, más ágazatokhoz való viszonyát és így tovább. Az ágazati politikák végül is meghatározóak az ország gazdaságának fejlődésére, jövőjére.
Az ágazati politikák nélkül való kormányzás előbb-utóbb súlyos konfliktusokat, aránytalanságokat és fejlődési zavarokat idéz elő bármely ország gazdaságában. Hasonló következményekkel jár a helytelen koncepcióra alapozott ágazati politika is, vagy akár a legjobb szakmai és politikai alapokon készült ágazati politika is, ha az nincs összhangban a nemzetgazdaság más ágazatainak fejlesztésével, esetleg magával az állami költségvetéssel.
Tisztelt Országgyűlés! Mint tudjuk, a közlekedés az egyik olyan stratégiai ágazata a nemzetgazdaságnak, amelynek fejlesztése a legalaposabb összehangolást igényli a kormány programjával, a nemzetgazdaság más ágazatainak fejlesztési céljaival, az ország gazdaságföldrajzi helyzetével, a világgazdaság adott régióra vonatkozó prognózisával, de nem utolsósorban az ország pénzügyi lehetőségeivel.
A magyar közlekedés történetében a Széchenyi István nevéhez fűződő első közlekedéspolitikai koncepciótól napjainkig olyan történelmi események játszódtak le, amelyek a közlekedési ágazat mai irányítóit rendkívül nehéz feladatok elé állítják.
(10.40)
Hiszen működtetniük kell egy olyan ágazatot, amelynek eszközei rendkívüli mértékben leromlottak és korszerűtlenek, amelyeknek a nyomvonalai nem felelnek meg az ország belső szállítási, közlekedési igényeinek, de még annyira sem felelnek meg a gazdaságföldrajzi helyzetünkből prognosztizálható jövőbeni feladatainknak.
Rendkívüliek a közlekedési tárca feladatai akkor is, amikor közlekedéspolitikai koncepciót, illetve közlekedéspolitikát kell kidolgoznia. Olyan helyzetben kell stratégiai tervet készítenie ugyanis a magyar közlekedés jövőjéről, amikor a belgazdaság elsősorban minőségi változásokat, korszerűsítést igényel, jövőbeni igényei pedig nem ismertek. Ugyanez a helyzet a külgazdaság igényeit illetően is. A maiak elsősorban a korszerűsítést várják, a jövőbeniek pedig csak prognosztizálhatóak. A minisztériumnak olyan körülmények között kellett közlekedéspolitikát kidolgoznia, amikor a fejlesztés hazai forrásai a minimális fejlesztési igényekhez sem elégségesek.
Tisztelt Országgyűlés! Végül is a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szakértői által 1993-ban megkezdett munka termékeként 1995 nyarára elkészült a Magyar Köztársaság közlekedéspolitikája, amelyet a kormány a H/1311. számú országgyűlési határozati javaslat kíséretében az Országgyűlés elé terjesztett, mi pedig általános vitáját a mai napon megkezdtük.
A közlekedéspolitika, csakúgy, mint más ágazatok politikája, a kormány eszköztárának része, megvalósításához rendelkezik a szükséges eszközökkel. Az ilyen és hasonló jelentőségű ágazati politikákat azonban a kormányok tájékoztatási célból rendszerint az Országgyűlés elé terjesztik. A megismerés és a vita azonban nemcsak az ügy nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége miatt fontos, hanem azért is, mert mint a bevezetőben említettem, az ágazati politikák időhorizontja több kormány ciklusidején is átível. Éppen ezért is jó lenne, ha a szakmai alapokon folyó vita után az Országgyűlés teljes egyetértéssel fogadná el a kormány ezen előterjesztését.
A kormány az országgyűlési határozati javaslatában kiemelte a közlekedéspolitika stratégiai főirányait, annak fő pilléreit. Az előterjesztő javaslata szerint az Országgyűlés határozatban venné tudomásul a közlekedésfejlesztés négy főirányát. A közlekedéspolitika első stratégiai iránya az Európai Unióba integrálódás elősegítése. Vajon vitatható-e, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gazdasági és politikai integrálódás szerelvényei csakis valódi közlekedési útvonalakon haladhatnak nyugatról keletre?
A közlekedéspolitika második stratégiai iránya a szomszédos országokkal az együttműködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlődésének elősegítése. Ez a főirány a közlekedés határsemleges, regionális jelentőségét emeli ki. Vajon nem várjuk-e mindnyájan, hogy az olyan gyakran emlegetett előnyös földrajzi helyzetünkből valós gazdasági eredményeket élvezzünk? Vajon nem szeretné-e valamennyi ország itt Kelet-Európában is, hogy a kényszer intézményei helyett a közlekedés sűrű, erős hálója kapcsoljon össze? És vajon nem várjuk-e mi, az ország keleti felén élő polgárok különösen , hogy korszerűsödő vasútvonalak és autópályák oldják elmaradottságunkat, és hozzák el térségünkbe a munka és alkotás örömét?
A közlekedéspolitikánk harmadik stratégiai iránya az emberi élet és a környezet védelme. Amikor közlekedési útvonalakról álmodunk, egyetlen percre sem feledhetjük, hogy a közlekedés olyan ágazat, amely áldásai mellett az ember számára rengeteg veszélyt rejt. Nem fogadható el közlekedéspolitika, amely nem helyezi előtérbe az ember és környezetének védelmét.
A közlekedéspolitika negyedik stratégiai iránya a hatékony, piackonform közlekedésszabályozás. A közlekedési ágazat számára ma ez az egyik legnagyobb feladat. Jóllehet megszülettek azok a legfontosabb törvények, amelyek megteremtették a piackonform közlekedésszabályozás lehetőségeit, közel sem mondható el, hogy ezzel biztosítva volna valamennyi feltétel a közlekedési ágazat fejlett piacgazdaságokra jellemző működéséhez. Nagyon fontos fejlesztési iránya ez a magyar közlekedési ágazatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a négy főirány nem alternatívákat jelent és nem bizonytalanságon alapszik. Ahogyan az elérendő cél sem mint hallottuk már több felszólalásból is fogalmazható meg precízen és elég kifejezően egyetlen mondatban, úgy természetesen a célok elérési irányai sem fejezhetők ki egyetlen mondatban.
Az előterjesztett határozati javaslatban a kormány azt kéri az Országgyűléstől, hogy értsen egyet a határozatban megjelölt közvetlen és közvetett eszközök felhasználásával. Természetesen egy nemzetgazdasági ágazat politikáját nem lehet néhány mondatba zsugorítani. De nem lehet olyan részletekkel sem terhelni, ahogy azt Torgyán József képviselőtársam felsorolta, hiszen ez pontosan a lényeg kiemelését veszélyeztetné. Az őáltala felsorolt igényeket majd e politika alapján az úttervező, a vasúttervező mérnökök és a menetrendkészítők fogják részleteiben kidolgozni.
Tisztelt Országgyűlés! Tudva, hogy közlekedési ágazatunknak e közlekedéspolitikában körvonalazott fejlesztése létkérdése a magyar gazdaságnak, azt javaslom, támogassuk országgyűlési határozattal is a fejlesztési stratégia főirányait és az ehhez szükséges eszközrendszert. Vitassuk meg, ha kell, javítsuk és fogadjuk el egyetértéssel a kormány határozati javaslatát.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)