Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy a közlekedés fejlesztésében óriási a lemaradás, és ezt a lemaradást valamilyen formában gyorsított tempóban be kell hoznunk, ha Európához akarunk tartozni.
Hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, egészen röviden át kell tekintenünk a közelmúlt, és egy kicsit a távolabbi múlt történéseit a közlekedéspolitikában. A szocialista gazdaság nem ismerte fel a közlekedés fontosságát, és tulajdonképpen egy folyamatos elmaradás, egy rossz régi helyzet konzerválása folyt, ami nagyon nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. Emlékezzünk csak: 1968-ban ismerte fel az akkori vezetés, hogy ebben az ügyben valamit tenni kell, és az akkori parlament akkor fogadott el egy nagyon sokat ígérő, ám tartalmában, megvalósíthatóságában gyenge elképzelést. Arra sem árt visszaemlékeznünk, hogy az autópálya-építés Magyarországon csak a hatvanas években indult el rendkívül lassú, vontatott tempóban. A nagyvárosi körgyűrűk, a városokat elkerülő szakaszok pedig egyáltalán nem is épültek meg. Ezek a teendők az Antall-kormányra maradtak, mégpedig tűzoltás jelleggel.
Egyébként nemcsak Magyarországon volt ilyen a helyzet. Azt hiszem, erre a legjobb példa Németország. Érdemes megnézni, hogy milyen fejlettségű volt a közlekedés a nyugati tartományokban a volt Szövetségi Köztársaságban , és milyen volt a hajdani NDK területén.
Akkor, amikor az Antall-kormány kidolgozta a közlekedésre vonatkozó elképzeléseit, ezt mind figyelembe kellett venni. Tulajdonképpen ez a koncepció, ami most a parlament elé került, annak a folytatása; és nem szükségszerűségével, hanem annak tartalmával van csupán a Magyar Demokrata Fórumnak vitája.
Mivel a közlekedés mindegyik ágában jelentős volt a lemaradás, ezért nagyon nehéz volt főleg pénz hiányában mindennek eleget tenni. Emlékezzünk csak: annak idején kitaláltatott egy sosem volt verzió, az önfinanszírozó vasút, ez aztán teljesen padlóra is küldte a MÁV-ot. S úgy néz ki, a MÁV talpraállítása az előző és a mostani kormánynak is túl nehéz feladatnak bizonyult, de mindenképpen meg kell oldani, mert vasúti közlekedés nélkül egy modern közlekedéspolitika elképzelhetetlen.
A koncepcióval kapcsolatos legfontosabb kifogásunk az, hogy nem mondatik ki egyértelműen, hogy minden régióban, az ország bármely pontján lakó állampolgárnak ugyanolyan joga van a közlekedésre, a munkába járásra, mint a nagyvárosban lakónak. Ez ebben a koncepcióban sajnos nem érvényesül, nem mondatik ki. Ha figyeljük a piacgazdaság hatásait ezekre az úgymond lemaradó régiókra, akkor azt látjuk, hogy ez a lemaradásuk folytatódik. Folytatódik, mert tudjuk, hogy a MÁV azzal a kérdéssel foglalkozik és ez egy folyamat, nem most kezdődött , hogy a gyenge forgalmú vasútvonalaknak a felszámolását végrehajtja, nem tartja fenn ezeket a vasútvonalakat. A Kósa képviselőtársam által említett privatizáció a Volán vállalatoknál pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ezeket a nyilvánvalóan nem kifizetődő személyszállítási járatokat nem fogja fenntartani az új tulajdonos. Szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a mindenkori kormányzatnak ebben kötelessége van. Kötelessége biztosítani az ezekben a régiókban lakó embereknek a közlekedés lehetőségét és ez mindig állami feladat kell hogy legyen! Nem beszélve arról, hogy nemcsak a személyszállítás igénye jelenik meg ezekben a régiókban, hanem a fuvarozás, a gazdasági életbe való bekapcsolódás igénye is. Jól megszervezett szállítás nélkül ennek a lehetősége sincs meg.
Meg kell említenem a környezetvédelmi hatást. Tudjuk, az egyik legnagyobb környezetszennyező maga a közlekedés, a szállítás. Jók a célkitűzések, jók az elképzelések arra vonatkozóan, hogy a kevésbé környezetszennyező szállítási módok kerüljenek előtérbe itt elsősorban a vízi útra és a vasútra gondolok , de nem látom biztosítva ezeknek a feltételeit. Nem tudom, hogy ezek az elképzelések milyen forrásokból, hogyan érvényesülnek, és hogyan tudja végrehajtani a kormányzat azt, amit ebben a koncepcióban leírt.
Egy gondolattal visszatérve a személyszállításra: szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy vannak olyan területei az országnak, ahol a tömegközlekedés szervezése, az utak karbantartása nem a kormányzat feladata volt ezideig, hanem az azon a területen gazdálkodó állami gazdaságé vagy más gazdálkodó egységé. Ezeknek a privatizációja, illetve megszűnése folytán könnyen előfordulhat, hogy rövidebb, egyes településeket összekötő utak gazda nélkül maradnak ezek egyébként ma is tragikus állapotban vannak, tehát ezeknek a felújítása, karbantartása ma is szükséges volna , ennek következtében magának a szállításnak a biztosítása sem megoldott. Erre mindenképpen gondolni kell, mert ez ugyancsak központi kormányzati feladat.
Még egy gondolat, ami nem kimondottan a vidéki, sokkal inkább a nagyvárosi, egyébként is erősen terhelt, környezetvédelmileg erősen szennyezett területekre vonatkozik; ez a legkörnyezetkímélőbb közlekedési eszköz, a kerékpár, és ezzel összefüggésben a kerékpárút-hálózat biztosítása. Nagyon sajnáltam, hogy az 1992-ben elindult folyamatot emlékszünk rá, hogy az akkori kormány elfogadott egy elképzelést, miszerint az ország kerékpárút-hálózatát nagyobb tempóban kell építeni, mint a közúti hálózatot, hiszen ezen a területen nagyobb a lemaradás a jelenlegi kormány nem folytatja. Nem biztosított eszközöket a kerékpárút-hálózat továbbépítésére, ebből adódóan Magyarországon, főleg a nagyvárosokban sokkal kisebb a kerékpárhasználat, mint hasonló méretű nyugat-európai városokban. Nagyon jelentős környezetvédelmi hatása van annak, ha erre a kormányzat odafigyel, és ezt tényleg szívügyének tekinti. Mert ha nem történik meg ez már többször is elhangzott ebben a Házban , akkor nagyvárosaink rövid időn belül nemcsak lakhatatlanok, hanem járhatatlanok is lehetnek. Ugyanis elképzelhetetlen olyan úthálózat fenntartása egy Budapest méretű városban, amelyik mindenkinek biztosíthatja a személyautóval való közlekedést a városon belül, és tudjuk, hogy a tömegközlekedés szerepe a nagyvárosokban is jelentősen csökkent az utóbbi időben.
Tehát a Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy ebben a témában a közlekedés fejlesztésében sokkal sürgősebb tennivalók vannak annál, mint amilyen tempóban ez jelenleg történik. Minden jó megoldásban partnerok vagyunk. A kormányzatnak segítünk biztosítani a forrásokat a költségvetésből, ha erre van szükség, akár többpárti egyeztetésen is hajlandók vagyunk részt venni, de ebben az ügyben sürgős lépésekre van szükség, mégpedig olyan lépésekre, ahol a folyamatok egymásra épülnek. Tehát hogy az egyik kormány olyan előterjesztést készítsen, amit a következő nem tudjuk, hogy milyen kormány el tud fogadni, és nem fogja megmásítani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
(11.20)